15.

299 43 39

"please have mercy on me, take it easy on my heart. even though you don't mean to hurt me, you keep tearing me apart..."

Minden ember számára az otthonának kellene a legbiztonságosabb helynek lennie. Hogy legyen bármennyire is borzalmas napja a külvilágban, amikor hazaér a gondok és a felfordulás, amik egész nap követték, ott békén hagyják. Csak érezni kell az otthon nyújtotta nyugalmat és biztonságot, a gond nélküli életet és a mérhetetlen nagy szeretetet. Hazamész, veszel egy nagy levegőt, a tüdőd megtelik megannyi jóval és érzed; te nagyon is jó helyen vagy.

Otthon. Egy hely, ahol békére lelsz, megújulhatsz és pihenhetsz. Akár a puha párnák között vagy két kar ölelő biztonságában. Mert az otthon nem csupán a benne lévő tárgyakra vonatkozik, hanem azokra, akik ott bent élnek. Azokról is beszélek, akik a nap fáradalmai után csak rád várnak egy gőzölgő teával, frissen őrölt kávéval, esetleg egy habfürdővel vagy egy filmes estével. Mert tudja, hogy neked nem ezt volt a legjobb napod, érzi már jóval azelőtt mikor hazaérnél és csodásabbnál csodásabb dolgokkal fogad téged, hogy megnyugodhass.

De semmi szükség mindezekre. Hiszen elég csak Ő maga. Átlépve a küszöbön nem az fog érdekelni, hogy milyen illatok szállnak a falak között, milyen nosztalgikus pihenés vár rád az este folyamán, mert csak elég volt Rá nézned és minden gondod elfelejtődik.

Mert egy személyre van szükséged, hogy úgy érezd a világ teljesen ki van zárva a környezetedből. Mert csak te meg ő vagytok. Ketten a világ ellen.

Jelen esetben én meg Shawn.

Amikor hazaértem a táncórám után meglepődve fogadtam, hogy az autó a ház előtt parkol és Shawn cuccai is az előszobában vannak elszórva. Nem mertem felszólalni, hogy mégis mit keres itthon már délben, amikor mindig csak este előtt lépi át a küszöböt. Csendben lepakoltam, de szerintem jeleztem számára az itt tartózkodásomat, mert az ajtót egy hangos csattanással tettem be magam mögött - nem szándékosan, tegyük hozzá.

A nappaliig jutottam, ahol Shawn a kanapén ülve meredt maga elé. Először is megrémisztett, mert nem volt a legjobb formájában és tagadni sem tudta mennyire rosszul érzi magát. Nos, a nem beszélünk napok száma meghaladta már az egy hetet és még a tanácsadói beszélgetést is kihagytuk, mert nem szóltunk nagyon egymáshoz, hogy megbeszéljük a dolgokat. Nem tudom, hogy jutottunk el idáig, de szenvedünk már rendesen mindketten.

- Szia - halkan köszöntem, miután a tekintetét nem fordította felém, amikor megjelentem a látóterében. Jobb esetben most elindultam volna ebédet készíteni, mert mindig szoktam valamit készíteni hazajövetelére, de most meglepett a korai belépőjével. - Mióta vagy itthon?

Baby jelent meg a körünkben, ahogy az emeletről lebukfencezve odasietett a lábamhoz. Megvakartam a buksiját üdvözlésképpen, ő meg végignyalta az egész lábamat szokásához híven. Halványan elmosolyodtam, de ez egészen addig tartott, amíg újra Shawnra néztem.

Hogy fáj-e nekünk az, ami köztünk megy?

Piszkosul és elmondhatatlanul. Az, hogy a szavak csak megakadtak a levegőben és nem kapaszkodtunk azokba a szálakba, amik a megoldáshoz vezetnek minket totálisan lebénított. A szavak, amik szépen formálódva helyezkedtek el a nyelvünk hegyén, gyökeret eresztettek és kimondatlan mondatokká formálódtak. A szenvedésünk csak rosszabb és idegtépőbb, bármely nehéz napunknál. Mert egy napot sem tudnék felidézni, amikor a szívünk teljesen kifacsarodik a helyéről, de még ezek után is egy valami megmarad.

A szerelem.

Minden szívszakadás, stressz és kínok után is képesek vagyunk így érezni. Minden fájdalmas pillantás után, amit egymásnak adunk ott van mögötte az a mérhetetlen nagy szerelem, amit nem lehet egy csettintés alatt eltüntetni. Feltűnik a remegésem mögött is az, ahogy a szívem dobban meg akkor, amikor Shawn elhagyja a házat vagy éppen hazatér. A testem nehezen fogadja azokat az elvonási tüneteket, amit a távolságtartás vált ki belőlem. Az agyam elhomályosult képében is látom a szemem csillogását, amikor hozzám szól egy szót. Még ez a kisebb elidegenedés sem tud teljesen elpusztítani minden szép érzelmet a testemből, mert ehhez az egyhez minden erőmmel ragaszkodom.

ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔Where stories live. Discover now