8.

347 24 0

Reggel kicsit kábúltan keltem ki az ágyból. Nemtudtam olyan jól aludni az éjjel. Folyton járt az agyam, azon amit tegnap láttam és amit éreztem. Teljesen meghülyültem.

Miután elhagytam a vendégszobát, a konyha felé vettem az irányt. Harry sehol sem volt. A konyhába érkezve az asztalra pillantottam, amin egy cetli volt a következő sorokkal:

,,Reggelt! Mikor felkeltem, te még mélyen aludtál, szóval így mondom el, mit kell tenned. Tegnap este megbeszéltük, hogy csinálsz valami finom ételt. Ahogy már mondtam, érdekel, hogy hogy tudsz főzni, így rád bízom mi lesz az ebédem. Minden szükséges hozzávalót megtalálsz a hűtőben. Úgy délután 4 órára fogok hazaérni, szóval addigra legyen készen. Nemsokára megyek, lepj meg Tomlinson!

-H."

Miután elolvastam a nekem hagyott üzenetet, ránéztem a falon lévő órára. 12 óra. Van 4 kerek órám, amíg Harry haza nem ér. Lassan közelítettem meg a hűtőt, majd kinyitottam. A hideg levegő azonnal megcsapott kiverve belőlem a fáradságot. Ott álltam és csak néztem. Minden élelmiszert meg tudtam benne találni, de nem jutott eszembe semmi. Mit készítsek ebédre? Mivel tudom meglepni Harryt? Nem is tudom, mi a kedvenc étele.

Kb. 10 percet álltam a hűtő előtt és gondolkodtam. Aztán hírtelen eszembe jutott valami. Azonnal kivettem a recepthez való hozzávalókat és az asztalra helyeztem. Lassan elkezdtem feldarabólni a sonkát. Miután ez megvolt, a többi hozzávalóval kezdtem dolgozni.

Nem is vettem észre, ahogy elrepült az idő. Mikor végre kész lettem az ebéddel, akkor hallottam a bejárati ajtó nyílását. Hátra fordulva láttam meg Harryt, aki helyet foglalt a hozzá legközelebb álló székre.

-Na..Kész a kaja? - kérdezte miközben rám nézett.

-Igen. - válaszóltam, majd az ételt az asztalra helyeztem.

Két tányért elővéve, először Harrynek, majd magamnak szedtem. Mikor én is helyet foglaltam Harryvel szemben, akkor vette a kezébe a villát. Lassan bevett a szájába egy falatot, én addig nem ettem. Kíváncsi voltam a véleményére. Vajon milyennek találja a főztöm? Jónak? Elmegy? Nemrossz? Vagy szar?

Miközben ezen gondolkodtam, Harry éppen megrágta az ételdarabot. Nagyon izgultam. Tényleg érdekel, hogy milyennek tartja az ételt, amit én készítettem. Mikor megérezte az ízét, lehunyta szemeit és egy elégedett sóhaj hagyta el ajkait.

-Louis.. Ez isteni! - mondta miközben egy újabb darabot vett a szájába.

-Örülök, hogy ízlik.. - feleltem, majd én is elkezdtem enni.

-Többször is te kéne csinálnod az ebédet. Kurvára jól tudsz főzni! - erre a mondatra kicsit elmosolyodtam, majd tovább ettem. - Honnan tanúltál meg ilyen jól főzni? - mikor a kérdést befejezte, a villa megállt a kezemben a rajta levő falattal.

Kicsit remegve tettem le a kezemből az evőeszközt, majd halkan feleltem:

-Anyukámtól...ő tanított meg. Ez az ő receptje..

-Nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen anyukád volt.

-Igen. Nagyon szerettem és szeretem őt.. - éreztem, amint egy könnycsepp lefolyik az arcomon.

-Nem..akarsz róla beszélni? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

-Nem szeretnék.. - feleltem alig hallható hangon.

-Rendben. - mondta, majd tovább evett.

Evés közben kezdtem egy kicsit rosszul érezni magam, ezért felálltam a helyemről és a hűtő felé mentem.

-Kérsz vizet? - kérdeztem Harrytől, mire ő bólogatott.

Mikor közeledtem a hűtőhöz nagyon rosszul éreztem magam. Forgott velem a világ. Éreztem, amint a lábaim feladják a szolgálatot és a földre zuhanok. Csak annyira emlékszek, hogy Harry elém térdel és elont a sötétség.

Harry:

Miközben ettünk figyeltem Louist. Rosszul nézett ki. Teljesen vörös volt és látszott rajta, hogy melege van. Pedig a lakásban csak 20°C volt. Egyszer félbehagyta az evést és a hűtő felé haladt.

-Kérsz vizet? - kérdezte, mire én bólintottam, de nem vettem le róla a tekintetem.

Még el sem érte a hűtőt, mikor hírtelen összesett. Lesápadtam. Felugorva a székemről elé térdeltem.

-Louis? Louis hallassz? - kérdeztem, de nem válaszolt.

Nem volt magánál. Mivel nem tudtam mit tenni, a zsebemből elővettem a telefonomat és a mentőket hívtam.

5 perc múlva megérkeztek és Louist egy ágyon vitték el a korházba. Én is ott ültem a mentőautóban, Louis mellett. Nemtudtam mi a baja. A teste meg se moccant. Úgy nézett ki, mintha meghalt volna.

A korházba érve, azonnal megnézte egy orvos. Bevitték egy szobába, én pedig kint kellett várakozzak. Úgy 2 órát várakoztam, mikor kijött az orvos.

-Mi történt? Hogy van Louis? - kérdeztem az orvost megréműlve.

-Megnyugodhat Mr. Styles. Mr. Tomlinson jól van. Csak egy kis pánikrohama volt és lement a vércukra.

-Pánikroham? De hát, nem látszott rajta.

-Mi történt mielőtt összeesett a beteg? - kérdezte tőlem az orvos.

-Éppen ebédeltünk, mikor elkezdett furán viselkedni. Ki vörösödött, melege volt, pedig nem volt meleg a lakásban. És mikor ment, hogy vegye ki a hűtőből a vizet, összeesett. - magyaráztam az orvosnak, miközben ő valami iratokat nézett, amik a kezében voltak.

-Mr. Tomlinsonnak pánikrohama volt. Egy kicsi. Visszatartotta és ez miatt esett össze. Nagyon gyenge a szervezete. Nagyon sovány. Alig van rajta egy kis hús. Muszáj többet egyen, mert ha nem szed fel pár kilót, akár meg is halhat. - az orvos szavai megrémítettek. Louis meghalhat, ha nem eszik rendesen? Amiket adtam neki, azokból is csak a negyedét vagy a felét ette meg. Többet nem.

-Be mehetek hozzá? - kérdeztem az orvostól reménykedve.

-Be mehet. Még benttartjuk úgy 2 órára, majd haza mehetnek. Írok fel neki gyógyszert, ami egy kicsit erősíti a szervezetét. Megkérem önt, hogy mikor elhagyják a korházt, menjenek be egy gyógyszertárba és vegyék meg ezeket. - mondta, miközben a kezembe egy cetlit nyomott.

-Rendben. - feleltem, majd bementem hozzá.

Louis ott feküdt az ágyon. Aludt. Egy széket odahúztam és leültem mellé. Meg is halhat, ha nem vigyázok rá. Mostmár jobban fogok figyelni arra, hogy miből mennyit fog enni. Nem hagyhatom, hogy meghaljon..Nem szeretném...

Csak Te Kellesz [Larry Stylinson] Where stories live. Discover now