09.

738 63 11
                                    

"time goes by and i can't control my mind, don't know what else to try..."

Csak lélegezz. Amikor azt hiszed, hogy a dolgok rendben vannak vagy nem fordulhatnak rosszabbra, csak vegyél egy mélyebb levegőt, mert még most jön a java. Lehet tökéletes életed, egy nagyszerű férjed, jó barátaid és még sok más csodálatos dolgot, ami talán a világon nagyon sok embernek nem adatik meg. De elég egy aprócska hiba, amit majd követ sok másik, míg végül egy szakadék szélén nem találjátok magatokat. Csak egy hajszálnyi kis legyintés és te majd ott leszel a mélyben mindenféle segítség nélkül. Azután majd keresed az okát, hogy miért kötöttél ki itt vagy, hogy fajulhattak el annyira a dolgok, hogy vége lett az egésznek.

A harmadik tanácsadós beszélgetés után azt hittem nincs rosszabb, de aztán jött a negyedik, az ötödik és a hatodik. Nem tudtam, hogy hetek alatt ennyire össze lehet rombolni egy ember lelki világát, de én nagyon elvesztem. Szükségem van Shawnra, de arra, amikor még minden rendben volt. Nem voltak ezek a veszekedések, nem jött szóba a baba és nem kergettük egymást az őrületbe. Ezekben a hetekben meg teljesen kimaximalizáltuk magunkat szerintem és erre mindketten rájöttük. A kérdés pedig az; hogy jutunk ki ebből?

Kezdhetném azzal a harmadik párkapcsolati tanácsadóval való óránkkal, ami mondjuk zökkenőmentesen ment, de utána volt egy kis galiba, ami miatt nem mondhatnám simának a helyzetet. Mivel megfogadtam, hogy kiveszem a saját részemet a beszélgetésben, meg Shawnnak is szerettem volna kimutatni, hogy mellette és a végzetes hibája mellett állok. Mondanom sem kell már az első másodpercben kiszerettem volna rohanni a teremből, amikor meghallottam az első kérdését.

De aztán csak mondogattam magamban, hogy lélegezz. Eszméletlenül hatott az egész testemre és legfőképpen a vérnyomásomra, ami normális maradt, így nem keltem ki saját magamból. Így amikor egy-egy kérdés, amihez Claudiának semmi köze nem volt, de feltette, vettem pár lélegzetvételt és utána válaszoltam.

Shawn örült ennek a leginkább. Meg ott volt benne is egy kisebb kellemetlen érzés, amikor a tapintatlan kérdéseket kaptuk, hogy én nem fogok neki örülni és ilyenkor minden szorított egyet a kezén, ami vagy a lábamat vagy a derekamat fogta. Olyan volt, mintha valamilyen elvonói kurzuson lennénk és minden ellenállással egyre közelebb kerültünk a végéhez és a szabadsághoz.

- Meséljenek nekem egy kicsit a kedvenc emlékükről - hozza fel remélem az utolsó témáját. - Mindketten mondják el a három legkedvesebb pillanatukat és, hogy miért azt választják - ismételten a kezébe veszi a tollát és fürgén írogatni kezd a lapra, amin már alig volt hely. Egyszer ki fogom kapni a kezéből és elolvasom, hogy miket ír, mert biztos, hogy rólunk szól minden sor. - Pamela kezdje ön.

- Nos, sok jó emlékünk van, nehéz ezek körül kiválogatni hármat - elhallgattam egy picit, mert tényleg nagyon mélyen el kellett gondolkodnom a válaszon. Shawn mellett az élet nem unalmas, így természetes, hogy tele vagyok jobbnál jobb emlékekkel. - Első mindenképp az esküvő. Sosem éreztem magam annyira magabiztosnak, gyönyörűnek és boldognak, mint azon a napon és ez marad az örök kedvencem. Második... - na, most hét év emlék közül, hogy lehet egyet kiválasztani egy tényleg nagyon jót? Én imádom az összes emlékemet. - Második, amikor közös családi nyaralásra mentünk Dominikára. Tetszett, hogy mindkettőnk családja ott volt és annyira hétköznapinak tűnt az egész és sohasem akartam onnan eljönni - kicsit eltűnt a hangulatom a családom gondolatára. Pedig ez az emlék mindent megért nekem. - Harmadik pedig... Miután elveszítettem a szüleimet. Egy szokásos hétköznapi nap volt és én teljesen magam alatt voltam. Tudom, nem valami felemelően boldog ez az emlék, de nekem sokat jelentett. Shawn egy percig sem hagyott magamra és nem hagyta, hogy összezuhanjak, pedig én számtalanszor ellöktem magamtól. De ő maradt és még mindig itt van - elhomályosult tekintettem piszkáltam a körmeimet, ezzel befejezettnek tekintve a beszédemet. Shawn kezemért nyúlt és rászorított egyet. Csak elmosolyodtam és hagytam, hogy összekulcsolja az ujjainkat.

ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔Where stories live. Discover now