A fekete hajú angyal (VKook / TaeKook)

Bonus

  - De én nagyon félek... - tördeltem ujjaimat és járkáltam fel-alá a szobámban, pontosabban az ágy előtt.

  - Nincs mitől félned, édesem. Szeretlek, és ezt a szüleim is meg fogják érteni, ha tetszik nekik ha nem. - válaszolt az ágyon ülő, engem figyelő Kook.

  - De Kook, nem vagyok gazdag, és a szüleid nem egy ilyen csóró, elnyomott hülyegyereknek akarnak, mint amilyen én vagyok! - fakadtam ki, miközben megálltam barátom előtt, könnyes szemekkel, a sírás szélén állva. Erre Kook nagyot sóhajtott, majd felállt az ágyról és megfogta a vállamat.

  - Tae... Nem vagy csóró, nem is vagy elnyomott. Hülyegyerek meg méginkább nem vagy. Igen, a szüleim egy gazdag lányhoz -azóta hogy tudják, hogy meleg vagyok gazdag fiúhoz- akartak hozzádni. De ők is emberek, édesem. Megértik, hogy Te vagy az akit mindennél jobban szeretlek. - mondta ezt végig halál nyugodtan, halvány mosollyal az arcán. Az ajkaim remegni kezdtek, szemeimből könnyek kezdtek folyni, majd Kook nyakába borultam, ő pedig átkarolt és simogatni kezdte a hátamat.

  - Szeretlek. - motyogtam a nyakába.

  - Én is szeretlek téged. - mondta, hangján pedig hallani lehetett hogy mosolyog. - Szóval ne aggódj, rendben? Te sokkal műveltebb vagy mint néhány gazdag ember, akitől elvárják, hogy az legyen.

  - Nem is tudok késsel meg villával rendesen enni. - néztem fel rá könnyes szemekkel.

  - Láttad már Jimint enni? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire én csak bólintottam. - Nalátod, ő se tud.

  - De ő a fiuk, én meg jó benyomást szeretnék bennük kelteni... - néztem Kookot boci szemekkel.

  - Már az is elég nagy jó benyomás, hogy szeretsz engem. - mondta halványan mosolyogva.

  - De téged nem lehet nem szeretni Kookie. - kuncogtam fel, majd egy apró puszit nyomtam az ajkaira.

  - Na, mutasd ezt a borzasztó édes TaeTaet, és egyből szeretni fognak, hiszen elragadó vagy. - simította meg az arcomat.

  - Biztos?

  - Biztos. - nyomatíkosított, majd nyomott egy apró csókot ajkaimra.

Félve ültem az ebédlőasztalnál, várva Kook és Jimin szüleit. Jimin is mellettem ült, de ő természetesen nem izgult, miért izgult volna?

  - Tae. - állította le a lábamat, hiszen azzal doboltam már vagy tíz perce. - Nem kell félned, oké? Nem harapnak. Ha látják, hogy imádod Kookot -amit már akkor lát az ember ha csak ránézel- akkor biztos szeretni fognak. Szóval igazán nincs miért aggódnod. - próbált nyugtatni Jimin, kevés sikerrel.

  - Itt vannak. - pattogott be Kook az ebédlőbe. Jimin csak biccentett egyet, nekem újra előtört a pánikom. Kookie gyorsan odaszaladt hozzám, majd nyomott egy puszit homlokomra, azzal el is tünt. Nyeltem egy nagyot, majd elkönyveltem magamban, hogy ma meghalok.

Mikor meghallottam az ajtónyitódást, leállt a szívem. Aztán Mr. Jeon "jaj de fess fiatalember vagy" után majdnem lefordultam a székről. Hogy lehet ilyen arisztokratásan beszélni 2019-ben KÖNYÖRGÖM HÁT ENGEM KIDOBNAK A HÁZBÓL. Aztán jött a hab a tortán: Mrs. Jeon és Kook dícsérés utáni "Hol van a barátod?" Ránéztem Jiminre, ő pedig csak megveregette a vállam.

  - Itt van Jimin is, hazarángattam. - nevett édesen Kookie, amin nem tudtam nem mosolyogni. Jimin is köszönt szüleiknek, majd Kook felém fordult. - Ő pedig Tae. A párom. - mondta engem nézve, mosolyogva.

  - Milyen helyes, Kook, neked aztán van ízlésed. - mosolygott Mrs. Jeon, mire én egy picit elpirultam, majd felálltam és meghajoltam.

  - U-uhm... K-Kim TaeHyung vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetem magukat. - ezt a két mondatot egy hete gyakolrom.

  - Mi is nagyon örülünk. - mosolygott vissza Mr. Jeon. Naaa, tök kedvesek. Nem lesz itt semmi baj.