Á L O M V A G Y V A L Ó S Á G ?

26 1 1
                                                  

 Mostanában félek elaludni...

Mostnanában jobban félek a saját árnyékomtól ,mint bármi mástól ezen a világon...

Mostanság ugyan azt álmodom minden...egyes...éjszaka!Az őrületbe kerget!

Amikor lehunyoma a szememet egy erdő elött találom magam.Magas és vékony fák vannak elöttem ...homályos,ködös és valamiért már ez megrémít!Egy nem általam generált erő miatt elkezdek felé sétálni...a lábam alatt a gallyak recsegnek és roppognak.

Nem figyelek sem a cserlyékre amik mellet elhaladok,sem az elreppenő madarakra,csakis magam elé szigorúan!Nem merem megmozdítani semelyik testrészem a lábamon kívűl!Így a hajam pár tincse iritálja a szemem, amit a kapucni a fejemen lenyom,de nem pislogok sűrűn,mert félek lecsukni a szemem!

Egyszer csak megállok és lassan megfordulok,mert egy rossz érzés kerít hatalmába...a félelem,zavarodotság és a szorongás őrül katyvasza!Csak a fejemet fordítom hátra,de így is pontosan láttam,hogy már rég elhagytam az erdő határát és mélyen legbelűl ragadtam!

Tudtam,hogy nem fordulhatok vissza,az már túl kockázatos lenne!Előre szegezve a figyelmem folytatom az utamat!A tapasztalat,hogy kár volt megállnom,mert most csak nehezebben tudok mozogni még bizonytalannabbá tett!Elöttem volt egy fa ami szinte ugyan,olyan volt mint a többi pár elválltozással!

Valami volt rá vésve és ez valahogy már a távolabbról is látszott!Elhagyva ezt a gyanakvó érzést egy kis szünet után elindultam felé,már gyorsabban!Oda érve lelasíttok és rárakom a kezemet a fára,majd értetlenűl bámulok rá...Innen tudom,hogy álmodok!A ködképben nem tudok olvasni...képtelen vagyok rá bármennyire is szeretnék!A szavak összemosódnak és a betűk felcserélődnek!

Újra áthatolt ez a szorongató érzés a testemen,ami arra késztett,hogy kihajoljak a fa mellé.Végig pásztázva a terepet semmi mást nem látok a ködön kívűl...majd a melettem lévő fára kapom a fejem amibe beleállítódott egy balta!Hátra se fordulva kezdek futni a köd felé!Útközben a kapucni a fejemről leesett és úgy futok tovább!Túl nagy vágy volt az ,hogy hátra nézzek így megtettem,de nem láttam senkit...A lehető leggyorsabban futottam...átugrottam egy kidőlt fát és újra hátra néztem,de senki sehol!Végűl mikor előre fordulva már azt hittem,hogy beérek a ködbe ami valamiért,olyan volt számomra,mint egy menedék...egy hirtelen pillanatban kitört egy második balta a nyirkosságból és pontosan a szívembe állt!Nem mertem hozzá érni így a kezem csak körülötte tartotam,miközben a térdeim összecsuklottak!A tekintettem egyre jobban hasonlíttot egy hulláéra!A balta után egy magas alak futott ki a ködből és a nevemet kiabálta!Én addigra lehuppantam az élettelen testemmel az avarba!Ezután sötétség következett!Ami után a valóság!

Alvási bénultság...néha a tudat elöbb ébred fel,mint a tested és a másodperc törtrészéig bénultságot lehet érezni!Itt kezdődik a horror...instant rémálom a fejedben...érzed ahogy zuhansz,ahogy folytogatnak...vagy az én esetemben,hogy beleállítanak egy baltát a melkasodba!

A sötétség-világosság szimfóniájaWhere stories live. Discover now