Most sem tudta, miért tette. Miért ült le, miért válaszolt, miét beszélt.
(az a mosoly)
(annak köszönheti ezt)
Hazaért. De most örült ennek. Mert ha nem teszi, már tényleg vége lenne. Az apja volt. Megint ott állt annál a bizonyos, már néhol véres falnál. De most valami más volt. Még pedig az, hogy ő itt állt. Az ajtóban. Mögötte.
Az anyja. Elborult az agya. Csak felkapott egy vázát és ütött;
tudta, hova kell.
A nagy test összecsuklott, a színezett üvegdarabok szétszóródtak. De nem zavarta. Mert úgy érezte, végre méltó befejezés következik. Elindult hogy megmentse magát, az életét, és az anyjáét is. Hívta a mentőket, akik biztosították hogy perceken belül kiérnek.
(hamarosan vége lesz)
(de nem tragikusan)
(hanem úgy ahogy azt ők megérdemlik)
(mesébe illően)
(kárpótlóan)
A kórházi szoba jobb volt mint a kihallgató termek. Nyugodtabb volt itt. Az anyja mellett, biztonságban.
"Önvédelem volt, a tizenhat éves fiú anyja és saját testi épségének megőrzésének érdekében cselekedett(...). Az apát tíz év kötelezően letöltendő börtönbüntetésre ítélték."
