06.

244 38 2

"baby, all i want for christmas is you..."

Karácsony. A szeretet, a békesség és a boldogság ünnepe. Mert nincs annál szebb, amikor az egész család összegyűlik és eltöltenek együtt egy felejthetetlen estét, mindenen nosztalgiázva, ami a múltban történt. Ajándékot adni a másiknak, lehetőleg azt, amire már régóta vágyott és boldoggá tesszük őt. Olyan ételeket eszünk, amiket máskor nem és annyi mennyiségben, hogy egy évig elegünk legyen belőle. A karácsonyi díszítéssel a számlákat megnöveljük, ahogy az összes többi kiadást is, amit ebbe az ünnepbe ölünk. Minden falon lóg valami világító fényüzér és a karácsonyfa a plafonig ér, amit alig lehetett betuszkolni a házba, de kifelé sem lesz könnyebb dolga az embernek. De a lényeg, hogy együtt legyünk és jól érezzük magunkat, teljesen átérezve a szeretetet meg mindent.

Ez általánosságban minden családban, így megy, de úgy látszik mi ez alól is kimaradtunk, mert az elképzelésemhez nem lehetett hasonlítani, ami valójában történt. Semmi komoly, de mégis elegendő, hogy pocsékul érezzem magam az egész ünnep alatt. Mivel mi voltunk azok, akik mennek másokhoz, mint ahogy megbeszéltük, így kötöttünk ki először a húgomnál és a családjánál. 

- Gyertek be, már mindenki várt titeket - fogadott ezzel a mondattal Stella, a húgom, egy hatalmas mosollyal az arcán. Szeretek vele lenni és mindig is szoros volt a kapcsolatunk, de mivel mindkettőnknek megvan a saját élete kevesebbet találkozunk. A szüleink elvesztése után, mondhatjuk azt, hogy mindketten megjártunk egy gödröt. Én huszonegy voltam, míg Stella csak tizenkilenc, így kellett mellénk egy szülői felügyelet, aki a nagyi lett, és a mai napig a húgomékkal él. Nekem ott volt Shawn, aki próbált megtartani a zuhanástól, de Stellának kevesek voltunk a nagyival, így ő teljesen kifordult magából.

- Pam néni, Shawn bácsi! - szalad felénk Mike, kezében egy papírral. - Jöttök velem rajzolni? - Hatalmas kék szemeit ránk emeli, amin elmosolyodom és Shawn már indult is vele játszani. Stella csak tizenkilenc volt és elkezdte a legvadabb életét élni, ahol agyba-főbe bulizott és pasikkal feküdt össze. Az eredménye csak az lett, hogy húsz évesen megtapasztalhatta az anyaságot, mert megszületett Mike, a kisfia. Ezek után még jobban összetört és a nagyival alig bírtunk segíteni neki.

- Na, hogy van az én nagy unokám? - jön felém a nagyi kitárt karokkal és szoros ölelésbe vont. Nem tudom, ha ő nem lenne mi lenne velem és főképp, mi lenne Stellával. Mike a maga módján csodálatos kisfiú és négy éves létére eléggé okos is, így nagy szerencsénk volt vele a felnevelésben. Az apját a mai napig kérdőjel fedi, de Stella teljes szívéből szereti a fiát és mindent megad neki. Mindig attól félt, hogy pocsék anya lesz és majd megfogja utálni Mike, mert nem tud neki semmi infót sem mondani az apjáról. Ahogy attól is tartott, hogy nem talál maga mellé senkit sem, aki elfogadja a fiatal anyaságát és leéli vele az életét.

- Jó újra látni, Pamela - jelenik meg Theo is a körünkben. Theo lett Stella számára a nagy Ő, már évek óta egy párt alkotnak és totálisan a saját fiaként neveli fel Mike-ot, aminek mindenki örül. Ha azt mondom, hogy a mi családunkban van minden, akkor azt el lehet hinni. Mert bármiféle kacifántos sztorit megéltünk már valamilyen módon.

Egész jól elvoltunk, és a délutánra már sort kerítettünk az ajándékozásra. A húgom és a párja teljesen be voltak zsongva valamitől, így tudtam, hogy most fog történni valami. A nagyi is mosolygott, de láttam rajta, hogy én már kevésbé fogok örülni neki.

- Köszönöm szépen! - néz ránk Mike csillogó szemekkel, ahogy a kezében tartotta az új kifestőkészletet, amit tőlünk kapott. Nagy érdeklődést mutat már most a művészet felé, és amilyen nevelést kap itt, biztos vagyok benne, hogy sokra viszi majd az életben.
Mindenki átadta a másiknak az ajándékát és még fél órán keresztül elvoltunk ezzel. A háttérben szóltak a karácsonyi dalok, a nagyi meg folyamatosan pakolta elénk a süteményeket, amiket készített az ünnepre, és rám meg Shawn-ra hagyta, hogy pusztítsuk el az egészet.

ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔Read this story for FREE!