05.

303 38 1

"i will hold you in the depths of your despair, and it's all in the name of love..."

A középső nevem, mint szám eléggé valósághűen helytáll az életemben. Nem tudom, hogy létezik-e még ember, akinek ennyire befolyásolni tudná egy szám az életét. Engem eléggé megalapoz a hetes szám. Naphosszat tudnám sorolni, hogy mik történtek velem a hetesnek köszönhetően.

Kezdetnek vehetném a Shawnnal való kapcsolatomat, hiszen már hét éve vagyunk együtt. Egy hetedikei napon jöttünk össze és, ha tetézni akarom ez júliusban volt, ami a hetedik hónap. A házassági évfordulónk is egy hetedikei napot őrzi, amire mondanám, hogy véletlen, de mi szerettünk volna így. A hetedik hónap fordulónkon feküdtünk le először. Na, nem azért mert addig nem volt köztünk meg az összhang, csak sosem tudtunk úgy kettesben maradni hosszabb időre, hogy ez megtörténjen. Így visszagondolva meg nem is bánom, hogy ilyen későn történt meg.

Magamhoz viszonyítva a számot is van jó sok történet mögötte. Kezdetnek anyukám mesélte, hogy a hetedik hétben tudta meg hogy várandós velem, emellett koraszülöttként is jöttem a világra a hetedik hónapban és természetesen egy hetedikei napon, de a hónap már február volt. Hétévesen eltörtem a karomat kétszer is egymás után, ne kérdezzétek hogyan. Tizenhét évesen megvolt az első kapcsolatom mindennel együtt, ami meglepően csak hét hónapot ölelt körbe.

December hetedikén öt évvel ezelőtt elveszítettem a szüleimet egy tragikus autó balesetnek köszönhetően. Így csak én meg a húgom maradtunk egymásnak és támogatjuk egymást a mai napig. A rossz mellé sorolhatom a babát is, mert eddig hét alkalommal dőltem be annak a hitnek, hogy várandós vagyok, majd mind a hét szerencsétlen alkalommal estem pofára.

Vannak még történések, de azt hiszem ezek voltak a legbefolyásosabb dátumok a számnak köszönhetően. Nem hiszek a babonákban, de ebben az esetben kivételt teszek. Főleg, mert egyszerre kapcsolódik a heteshez a balszerencse vagy a felhőtlen boldogság. Az egyik kedvencem a négyéves kapcsolatunkhoz kapcsolódik.

Shawn és én megbeszéltük, hogy ez alkalommal nem akarunk semmit sem adni a másiknak, mert úgyis mindig elmegyünk valahova vagy ajándékozunk egymásnak valamit. Aztán az egyik este felmerült, hogy kellene valami teljesen maradandó. Négy év volt akkor mögöttünk és teljesen biztosak voltunk benne, hogy együtt is maradunk. Mert, hát ahogy telt az idő nem éreztük úgy, hogy megunnánk a másikat, de mégis okosak akartunk lenni ebben a döntésben. Így kötöttünk ki azon a napon egy tetoválószalonban. Nem egymás neveit tetováltattuk egymásra, mert én már az ötlet felvetésekor elvetettem ezt a lehetőséget, miszerint nem fogok csatlakozni azokhoz a romantikus párokhoz, akik a másik nevével dicsekednek magunkon. Alapjáraton meg tetszett az ötlet, hogy legyen egy tetoválásunk, de semmi feltűnő, inkább valami egyszerű, de emlékezetes mellett foglaltunk állást. 

- Bízol bennem? - emlékszem ezt kérdezte Shawn, amikor ott voltunk az üzletben és még mindig nem találtunk semmi olyan mintát, ami jó lenne mindkettőnknek. Láttam a szemében a magabiztosságot, ezért rábólintottam. Így került mindkettőnk jobb kezére, a nagyujjunkra egy hetes szám. Nem volt túlcsicsázva, nem lepte be fél karomat, egyszerű és mégis tökéletes volt. A hetes szám tökéletesen illett a kapcsolatunkhoz meg az emlékeinkhez.

- Bébi - hallom meg Shawn hangját a nappaliból, mire egyből elindulok felé -, nézd esik a hó - terel oda maga elé az ablakba, hogy én is megcsodálhassam az állítását. Lassan szállingózott, ami nagyon szépen mutatott torontói hűvös időben, így érthető volt az ámulásunk.

- Remélem az ünnepekre is lesz belőle valami - sóhajtok fel és nekidőlök Shawn mellkasának. Egy hét múlva jönnek a karácsonyi ünnepek és már elég rég élvezhettük a havazást akkor. De lehet, hogy most elkiabáltam magam és holnapra semmi sem fog látszani belőle.

ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔Where stories live. Discover now