34. Egy film kellős közepén

Start from the beginning

- Rendben. Akkor...

- Akkor megyek.

- Nagyon vigyázz magadra kislányom! - csak hegyi beszédet ne mondjon!!!

- Vigyázni fogok, ígérem! - jelentettem ki, majd ledobtam a táskám, hogy nyugtatásul megölelhessem az aggódó szülőmet - Tudod, hogy egyben hazajövök, nem de?

- Persze, csak mégis... Ez nem kis dolog.

- Tisztában vagyok vele! Óvatos leszek!

Ekkorra már apa is csatlakozott hozzánk az öcsémmel az oldalán.

- Köszönöm mégegyszer, hogy beleegyeztél. A világot jelenti ez nekem. - súgtam apukám fülébe, mikor magához húzott.

- Okosan! És lehetőleg szűzen gyere haza.

- Hé! Komolyan ezt nézed ki belőlem?! Na szép, mondhatom... - a kijelentését hallva egy széles vigyor ült ki az arcomra. Ő tipikusan az az ember, aki mindig oldani tudja a feszültséget.
Végül a testvéremhez léptem oda, majd tőle is búcsút vettem.

- Azt elfelejtettem mondani, hogy ezt kérlek ne mondjátok senkinek! Beni te se! Ez egy hét pecsétes titok. Senki nem tudhatja meg, hogy Shawn Magyarországon van, főleg nem azt, hogy miért. Rendi? - egy szinkron bólintással tudatták velem, hogy felfogták, így én el is indulhattam.

Shawn már kint ácsorgott a házunk előtt, mindenféle álcával felszerelve. Amint meglátott a bejáratban, rögvest elindult felém.

- Na, mit mondtak?

- Hosszas kérlelés, érvelés, győzködés után aggódva és aggályokkal tele, de belementek.

- Igazán?

- Halálosan komolyan. - jelentettem ki egy büszke bólintással, mire felkapott s körbe forgatva engem a levegőben, szorosan húzott magához. A hirtelen mozdulatsor nagyon zavarba hozott és ezt a testem is - sajnos - tükrözte. Az arcom olyan sötét pírban tündökölhetett, akár a lemenő nap vörös sugarai. A meghitt pillanat persze nem tartott sokáig. A szüleim dugták ki a fejüket a bejárti ajtón.

- Szóval valóban ő az? - súgta a fülembe anya. Biztos vagyok benne, hogy legbelül ő sem hitte el ezt az egészet. Akárcsak én. Mert oké, találkoztunk már ezelőtt, de, hogy miattam jöjjön ide és elvigyen Budapestre, na meg, hogy a szüleim is beleegyezzenek... Álmaimban sem mertem ilyen vad ábrándokat dédelgetni és ezek most mind egy kettőre valóra váltak. Úgy érzem magam mintha eddig egy televízió előtt ültem volna, egy rettentő izgalmas filmet nézve, most pedig hirtelen kinyúlt egy kar, ami erősen megragadott és a képernyőn keresztül behúzott egyenesen a film kellős közepére.

Egy "Helló!" és "Jó napot!" üdvözlet elhangzott anyukám, apukám és Shawn jóvoltából, majd a fiatal énekes személyesen is biztosította őseimet arról, hogy egyben, egészségesen hoz vissza hozzájuk.
Még egy utolsó búcsú ölelést kaptam mindkettőjüktől, ezalatt Shawn a bőröndömet behelyezte autójának csomagtartójába.

- Indulhatunk? - kérdezte kalandvágyó tekintettel Shawn, miután behuppantunk a kocsiba.

- Igen. - válaszoltam félénken. Azzal beindította a motort, s a gázpedálra lépve kigurultunk a széles autóútra. Eközben intéssel búcsúztam a szüleimtől, majd amikor már nem láthattuk egymást kényelmesen elhelyezkedtem a luxus járgány fűtött, bőr ülésében.

- Ha fáradt vagy, akkor aludj nyugodtan. A hátsó ülésen van egy pokróc ha kell. - szólt Shawn, tekintetét mindvégig az úton tartva.

- Köszönöm. - mondtam egy nagy mosollyal, s a takarótért nyúltam. Szívmelengető volt a törődése. Nagyon nagyon jól esett. Az ülésben az oldalamra fordultam, beburkolóztam a selymes anyagú textillel és mielőtt álomba merülhettem volna Shawn még óvatosan és igazán gyengéden végig simított a karomon. Szemeimet lassan kinyitva felnéztem a mellettem ülő fiúra aki abban a pillanatban egy másodpercre rám nézett.

- Aludj jól. Ha odaértünk felébresztelek. - suttogta.

- Köszönöm. Köszönök mindent. Egy csodálatos ember vagy. Bár többen lennének olyanok mint te.

* * *
Woow, közös kis trip. Remélem kíváncsiak vagytok mit fognak csinálni...😏(I already got some cute ideas)
___
2019.02.10.

Serendipity [ SZÜNETEL ]Where stories live. Discover now