03.

346 36 17

"wish we could turn back time, to the good old days... "

Az embereknek sokszor van mélypont az életükben. Nem tudom ki, hogy oldja meg, sem azt, hogy hányféle verziójuk van egyes problémákra, de nálunk már semmi sem hat. Szerintem már megpróbáltuk a lehető legtöbb opciót és újakat is bevetettünk, hogy végre jobb legyen, de nem jött össze. Kitartunk egymásért, mert szeretjük egymást. De ezeken a mélypontokon, amikor ok nélkül bántjuk meg a másikat kicsit megingat. Szeretnénk jól lenni és élvezni minden percet úgy mint az elején; felszabadultan és boldogan.

A stabilizálódásunk még megvan és nem panaszkodok arra, hogy esetleg a válás felé sodornánk egymást, de azért érezhető a probléma minden veszekedésünknél, aminek csak egy az oka. Belefárad az ember ennyi idő után azokba a vitákba, aminek ugyanaz a témája. Számomra már fájdalmas minden alkalom, amikor egy gomolyfelhő ereszkedik közénk. Érezzük, hogy ezt nem akarjuk, de a belső énünk kihozza belőlünk a bestiát és egymásnak tudunk esni. Néha már túlságosan durván is. Utána meg megérjük egymást kibékíteni és a későbbiekben úgy viselkedni, hogy ez többet ne forduljon elő.

Hiányzik a régi Shawn. Nem mintha nem szeretném a mostanit, mert nem tudom azt mondani, hogy nem. Csak néhanapján, amikor egy gödörben vagyunk, akkor visszagondolok a régi időkre és boldogsággal tölt el az az érzés, amikor felszabadultak voltunk és mentünk előre, mint a világtalanok. Nem voltak gátlásaink és céltalanul vágtunk bele az újabb és újabb kalandokba egymás kezét fogva. Eszméletlenek voltak ezek a történetek, amikre boldogan emlékszek vissza.

Most, hogy felnőttünk és az évek folyamán átvészelt nehézségek után már nem tudjuk magunkat, azoknak a fiatal csavargóknak nevezni. Felnőttünk és, ezzel együtt járt a megkomolyodás. Semmi rossz sincs ebben, mert az életben elértünk valamit és azt csináljuk, amit szeretünk. Csak egy-két napon jólesne visszamenni azokra az időkre, amikor még nem érdekelt minket semmi.

- Nem fáj? - ijedten fordulok hátra az ágyban Shawnhoz, akiről azt hittem, hogy még mélyen alszik. Éppen az egyik ingét készültem felvenni, hogy utána lemehessek a konyhába valamilyen reggelit csinálni magunknak.

- Micsoda? - a mozdulatom közepette álltam meg és néztem fáradt szemeibe. A takaró derekáig le volt csúszva, ezzel megmutatva kidolgozott felsőtestét, ami szépen kiegészítette bozontos haját és az elmélyült barna szemeit.

- Ez - csupasz derekamhoz nyúlt és ujjaival végigsimít ott. Habár csak néhány fénysugár szűrődik át a függönyön, de így is megláttam pár lila foltot, amiről Shawn beszélt. - Nem akartam durva lenni, ne haragudj!

- Meg sem éreztem - mosolyodok el és végigsimítok az enyhén borostás arcán.

- Legközelebb jobban figyelek - odakúszik hozzám és mindegyik foltomra ad egy-egy puszit. Mosolyogva túrok bele tincsei közé és hagyom, hogy átölelje a derekamat, ezzel marasztalva még pár percig. Nem ellenkezem, mert még eléggé fáradt vagyok, hogy bármire is rávegyem magam.

- Elmondod mi a gond? - töröm meg a pár másodperces csöndet. - Csak akkor történik ez, ha valami van veled. Esetleg a munkában történt valami?

Shawn nagyot sóhajtva dől vissza a párnák közé, idegesen végigszántva a haján. Ezek szerint egyből eltaláltam, de már tegnap este is láttam rajta, hogy valami nincs rendben. De inkább hagytam, hogy őrlődjön benne, míg el nem mondja meg le nem vezeti a feszültségét.

- Nem tudom mi lesz - néz rám frusztráltam. - A legjobb emberekkel dolgozom és tényleg nem tudom, hogy mi legyen. De mégis leépítést kell tennem és elküldenem hét céget, akik eddig a legjobb bevételt hozták, csak rohamosan csökkent az utóbbi időben a bevételük. Tanácstalan vagyok, Pam.

ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔Read this story for FREE!