Tizenkilencedik fejezet

21 3 16

Alice végignézett magán, miközben kissé idegesen arra gondolt, vajon tetszeni fog-e ez a ruha Ednek. Tudta, hogy jó választás, de mégis aggódott egy picit. Sosem járt még bálban, a legpuccosabb esemény az egyik rokona esküvője volt pár évvel korábban. De a bál azért mégis más volt, még akkor is, ha a hadsereg éves rendezvényéről volt szó. Félve gondolt arra, hogy az a sok magas rangú tiszt mind őt fogja vizslatni, ráadásul biztosan ott lesz a Führer is. Alice-nek már a gondolattól is a összeugrott a gyomra, de igyekezett uralkodni magán. Elvégre mégsem hagyhatta, hogy az a férfi csak úgy irányítsa. King Bradley jól tudta, hogy ha bántja őt, akkor a lány felfedi mindegyikük kilétét, amit nem akart kockáztatni. Alice tisztában volt vele, hogy jelenleg védve volt, de azt is, hogy Ed gyanakszik rá. Elvégre túl könnyen úszta meg az egészet, ami gyanút ébreszthetett a fiúban. Alice nem is hibáztatta volna, ha a fiatal alkimista nekiszegezi a kérdést, de ezt eddig nem tette meg. A lány nem is akart arra gondolni, mi lesz, ha Ed rájön, hogy ismeri a homonculusokat, ráadásul Envyvel elég szoros kapcsolatban van. A végén azt hinné, hogy kémkedik nekik, ami rá igen kellemetlen következményekkel járna. Ed talán fel is adná őt, vagy valami még rosszabbat tenne vele. Bár a fiú nem volt kegyetlen, legalábbis ok nélkül nem bántott senkit, de mégiscsak a hadsereg tagja volt. Ráadásul, ha rájön az igazságra, talán nem lesz olyan kedves, mint eddig. Alice végül úgy döntött, hogy az aggodalmait félreteszi egy este erejéig, elvégre jól akarta érezni magát. Ráadásul holnap elhagyják a Központi Várost, és végre ő is megszabadul az állandó ellenőrzésektől és kíváncsi tekintetektől.


A tükörbe nézett, és elégedetten nyugtázta, hogy a haja, ami fel volt tűzve, remekül áll, a ruha pontosan illik az alakjára, valamint az ékszerek is stimmelnek. Természetesen a medálját viselte a nyakában, a fülében pedig egy pár, nem túl feltűnő, de mutatós, pillangó alakú fülbevaló díszlett. A pillangók közepén egy-egy zöld színű strasszkő fénylett, de csak finoman, elegánsan. Alice megperdült a tükör előtt, és igencsak tetszett, amit látott. Már nem egy elveszett kislány nézett rá a tükörből, hanem egy elegáns, ifjú hölgy, aki éppen egy társasági eseményre készül. Úgy tűnt, jó ötlet volt kissé betörni a fekete színű, enyhén emelt sarkú cipőt, amely így már nem törte a lábát. Éppen megigazította a nyakában lógó medált, amikor valaki kopogott az ajtón. Alice gyorsan a vállára kanyarintotta a tengerzöld színű, vékony sálat, magához vette a kis táskáját, majd az ajtóhoz lépett és kinyitotta. Odakinn Ed állt, elegáns fekete nadrágban, fehér ingben és fekete szmokingban, lábán fekete cipővel. Alice azonnal észrevette, hogy a fiú nem kötött nyakkendőt, de úgy gondolta, az amúgy sem illene hozzá. Így is igen elegánsan festett, bár az arcára volt írva, hogy utálja az egészet.

Amikor Ed megpillantotta a szobából kilépő lányt, hirtelen azt hitte, nem is Alice-t látja. El volt képedve, hogy egy ruha és egy frizura miket képes tenni az emberrel. Pár pillanatig csak elkerekedett szemekkel bámulta a lányt, még beszélni is elfelejtett, de így volt ezzel a mellette álló Al is. Egyik fiúnak sem jött ki egy hang sem a torkán, mígnem végül a fiatalabb fivér tért magához elsőnek.

– Igazán gyönyörű vagy, Alice – mondta Al, mire a lány enyhén elpirult. Erre már Edward is feleszmélt.

– Igen, igen, tényleg... elegáns vagy – szólalt meg az idősebb fivér, aki úgy tűnt, nem igazán tudja, mit is kéne mondania. Hiába, nem sűrűn fordult elő, hogy lányokat kellett bálba kísérnie.

– Köszönöm! – mosolyodott el Alice. – Te is jól nézel ki, Ed.

– Inkább menjünk, mielőtt az az idióta még szóvá teszi a késést – mondta Ed, miközben a karját nyújtotta a lánynak. Látszott, hogy rettentően zavarban van, amit így próbált palástolni, hogy témát váltott.

Lány a Kapun túlrólRead this story for FREE!