Tizenegyedik fejezet

17 1 0

Amikor John letette Will mozdulatlan testét az Azeem sátrában levő szalmaágyra, a mór nem nagyon reménykedett. Nem sokszor látta, hogy olyan emberek, akiknek ilyen súlyos sérülésük volt, túlélték volna a dolgot; még nem igazán volt tiszta számára, hogy pontosan mi is történt a fiúval, de az látta, hogy Will életereje egyre jobban fogy. Miközben intett Johnnak, hogy hozzon vizet, Azeem lehajolt a fiúhoz, és levette róla a pokrócokat és köpenyeket, amelyek teljesen beburkolták a testét. Az arca alig rezdült – jól tudta leplezni az érzelmeit -, de a szája sarka még így is lefelé konyult. Hálás volt érte, amiért Will eszméletlen volt.

A hosszú, penge okozta seb volt a legsúlyosabb. Robin nyilvánvalóan megpróbálta elállítani a vérzést, de nem sikerült neki, a mély seb pedig még most is erősen vérzett. Ezenkívül Azeem több, furcsa, ezüstös színű csigavonalszerű sebet látott, amelyek keresztül-kasul futottak Will testén, de voltak ott más sérülések, vágások, a nyaka oldalán pedig egy olyan seb, amely úgy nézett ki, mint egy harapásnyom. A fiú vállán volt egy másik vágásnyom is, egy régebbi és kevésbé súlyos. Mintha valaki elővett volna egy kést, és szó szerint széttépte volna Will mellkasát; Azeem attól félt, hogy talán valóban ez történt. Gyengéden a hasára fordította a fiút, Will pedig meg sem rezzent, John azonban felszisszent, amikor meglátta Will hátán és vállán a borzalmas, korbács okozta nyomokat.

– Mi a...

– Hívd a Hitetlent! – mondta halálosan nyugodt hangon Azeem. – Tudnom kell, hogy mi történt.

Hallotta John rohanó lépteit, ahogy a férfi elment megkeresni Robint, Azeem pedig a háta mögül elővette az egyik balzsamot rejtő edényét. Will olyan kicsinek, olyan összetörtnek tűnt, szemeit behunyta a világ rémálmai ellen. Ahogy friss kötést tett az egyik sebre, Azeem azon vette észre magát, hogy anyanyelvén megnyugtató szavakat suttog Willnek, bár tudta, hogy a fiú nem hallja azokat. Ebben a pillanatban Robin, Johnnal és Mariannal a nyomában szinte berobbant a sátor nyílásán.

– Rendbe fog jönni? – kérdezte azonnal Robin. Azeem sóhajtott.

– Csak pár perc telt el azóta, hogy utoljára láttalak. El kell mondanod, hogy mi történt.

Robin mély levegőt vett.

– Napokig kínozta valaki! Valami elmebeteg, aki rajtam akart bosszút állni... és Willt használta arra, hogy bántson engem. – Ezt nehéz volt kimondania, a szavait valamiféle émelyítő rémképek mérgezték meg.

A részvét nagyon erősen látszott Azeem arcán.

– Tudod, hogy pontosan mit tett vele?

– Többnyire egy kést használt. Egy korbácsot, és valamiféle savat is, de nem tudom, mi volt az. Meg kell őt mentened, Azeem! Muszáj! – A híres Robin Hood könyörgött, majdnem sírt, és Azeemnak, aki mindig igazat mondott, nem volt szíve megmondani neki, hogy nem sok reményt fűz Will gyógyulásához, hogy a sérülések túl súlyosak, de nem bírta kimondani...

– Megteszem, amit tudok, Hitetlen – mondta őszintén. – Most mindannyian menjetek, fényre van szükségem a munkámhoz.

Will fölé hajolt, óvatosan az ölébe húzta, majd egy tiszta, nedves ronggyal nekilátott, hogy kitisztítsa a fiú nyakán levő sebet.

– A fivéred miatt, ki kell tartanod – mormogta. – Sokkal nagyobb szüksége van rád, mint hinnéd...


~*~


"Crawford leszúrta, majd puszta, mocskos kezével nyúlt bele a szívébe, mialatt Will kétségbeesetten küzdött, hiábavalóan harcolt azért, hogy ledobja őt magáról; nem bírt lélegezni, a férfi lehelete kis híján megfojtotta, a fájdalom elviselhetetlen volt..."

Akaraterő (fordítás)Read this story for FREE!