Tizedik fejezet

17 1 0

Robin növekvő pánikban fürkészte tekintetével a kis tisztást. A ló már régen eltűnt, a talaj száraz volt, a nyomai már alig látszódtak. Megpróbálja megkeresni? De már több órás útra lehet... és ráadásul, anélkül hogyan vigye biztonságos helyre Willt? Visszanézett az öccsére, aki a pokrócok alatt feküdt, szemei félig csukva voltak, véres, lázas arcán verejték csillogott. Robin rémülten simított végig a homlokán. Mit tegyen? Mi lenne Will számára a legjobb esély a túlélésre? Odalépett a pokróccsomóhoz, és letérdelt a sérült fiúhoz.

– Will – mondta halkan, de a hangja remegett. – Will, gondolod, hogy tudsz járni?

Will szemei azonnal felpattantak, és ösztönösen fürkészte a tisztást. Egy szó nélkül vette tudomásul a ló hiányát, és olyan tipikus módon válaszolt, mintha ez az egész nem is számítana semmit.

– Persze, hogy tudok. Hiszen erre valók a lábaim, nem igaz?

Robin mosolyogni próbált.

– Nos, akkor jobb, ha megyünk. – A férfi egy nagyobb zsákba gyűjtötte a múlt esti hús maradékát, most pedig kinyitotta és egy darabot Will felé nyújtott. Will azonnal elfehéredett, elfordult, majd megrázta a fejét. Robin nem tudta, mit tegyen; kényszerítse, hogy egyen, mikor tudta, hogy úgyis rosszul lenne tőle? De ha nem eszik, sosem szerzi vissza az erejét... Robin úgy döntött, most az egyszer nem szól, és nekilátott összeszedni a pokrócokat. – Fázol? – kérdezte Willtől, aki csak vállat vont.

– Nem nagyon.

Robin erősen figyelte, azon gondolva, vajon a fivére hazudik-e, aztán rájött, hogy ez most igazából nem is nagyon számít. Robin a vállára kapta a batyut, majd a kezét nyújtotta Willnek, hogy segítsen neki felállni, aztán látta, hogy Will a belekapaszkodott egy fa törzsébe, és bár az ujjai már véreztek a kapaszkodástól, ő mégis sikeresen felállt, és bár egy kissé szédült, az arca szürke volt, de állt. A szemei büszkeségtől csillogtak. Robin halványan elmosolyodott.

– Jól vagy?

– Úgy tűnik, nem igaz, Locksley? – Robin megdöbbent a könnyed hangnemtől, de az, hogy Will régi lelkesedése visszatért, őt is megnyugtatta. De aztán megpillantotta szemének lázas csillogását, és tudta, hogy ez valami nagyon rossz dolog előjele. Közelebb lépett, próbálva megfogni az öccse karját, de Will arrébb lökte. – Nincs szükségem segítségre! – fakadt ki, majd egyedül lépett arrébb a fától.

Hirtelen úgy érezte, mintha a világ forogni kezdene körülötte, vakon kinyúlt, de nem volt ott semmi, amire támaszkodhatott volna. Megbotlott, ahogy elöntötte a hányinger, érezte, hogy elesik; erős kezek kapták el, és ültették gyengéden a földre, ő pedig szégyenkezve, fájdalommal telve nézett fel, hogy lássa, amint Robin ott guggol mellette, és azt mondja neki, lélegezzen mélyeket.

– Sajnálom – suttogta, és lehajtotta a fejét, hogy elrejtse az arcát.

– Nincs miért szégyenkezned – mondta komolyan Robin. – Megjártad a Poklot, Will. Időt kell adnod magadnak.

– Nincs időm – válaszolta megtört hangon Will.

Amikor Robin a fiú karját a vállára tette, és talpra állította, hagyva, hogy öccse hozzá bújjon, Will nem ellenkezett. Gyenge volt, összetört, hasznavehetetlen. Robin nélkül meghalna, és ezen semmiféle akaraterő nem változtatna.


~*~


A fivérek együtt haladtak az erdőben, Robin lassan lépdelt, és szorosan tartotta Willt, testvére szinte egész súlyát ő cipelte. Tudta, hogy Will számára minden lépés hatalmas fájdalmat okoz, tudta, hogy minden sóhajtás és rándulás egy-egy sikítás lett volna, ha a fiú nem fogta volna vissza őket. Tudta, hogy Will lázas, és a lélegzése túlságosan szabálytalan, látta a friss vérnyomokat a felsőtestén levő kötéseken. Néhány percenként Will folyton megszédült, vagy elbotlott, folyton úgy tűnt, mindjárt elesik, de Robin segítségével mindig sikerült talpon maradnia. Rossz bőrben volt, és Robin a szíve mélyén tudta, hogy az öccse lehet, hogy nem fogja túlélni az utat. Súlyosan sérült volt, égett a láztól, rettentően gyenge volt, az út még lóháton is hosszú és veszélyes lett volna, az ő állapotában valószínűleg lehetetlen vállalkozás. De gyalog... képtelenség. De nem volt más választásuk. Aztán Will elesett, egyenesen a halott levelekre. A teste még egy utolsó kísérletet tett, hogy mozduljon, de aztán csak némán feküdt ott. Robin pánikba esve térdelt le mellé.

Akaraterő (fordítás)Read this story for FREE!