28. Egy jól elmondott mese

369 24 5

-Maja szemszöge-


Amint a suliból hazaértem az első dolog, ami eszembe jutott az Shawn volt. Már lassan egy hónapja az egész történetnek és még mindig tartjuk a kapcsolatot. Fogjuk rá...
Amint levetettem magam az ágyra, a kezembe vettem a telefonom és gépelni kezdtem.

MAJA: Szia, na mesélj! Bevált, amit mondtam??

SHAWN: Maja...

Azonnal jött a válasz, viszont tök más volt mint amire számítottam.

MAJA: Igen? Valami rosszul sült el?

SHAWN: Nem, nem, nem. Nem erről van szó.

MAJA: Akkor?

SHAWN: Arról, hogy...

MAJA: Hogy?!

SHAWN: Elegem van ebből, tudod?!

MAJA: Te most miről beszélsz?

SHAWN: Rólad, meg a hülye tanácsaidról. Kértem őket valaha?! NEM. Neked sohasem mondták még, hogy ha valaki nem igényli, akkor nem kell csakúgy, magadtól tippeket adni. Rohadtul nincsen rájuk szükségem, köszi. A másik meg... Ennyire vak vagy?! Mit gondolsz, miért beszélek még veled? Mert kellenek a tuti kis női fortélyaid? Persze. Simán ágyba vihettelek volna, de nem tettem. Tudod miért? Mert szeretnélek megismerni. A kapott infókat mind próbálom felhasználni rajtad, hogy közelebb kerüljek hozzád. Te viszont ezt nem hagyod, kurvára nem hagyod. Naphosszat akarok veled beszélni az életedről, családodról, gyerekkorodról. Ismerni akarlak mint a tenyeremet, de ezt ellehetetleníted és már nagyon unom.

Könnyek szöktek a szemembe. Baromira fájtak a szavai. Oh, de még mennyire. Egyszerűen nem tudtam felfogni ép ésszel, hogy mit is írt le abban az üzenetben. Őszintén, nem is akartam felfogni.
Segítettem neki, próbáltam arra törekedni, hogy Ő minél boldogabb lehessen, erre ezt kapom vissza.
Basszus, még az iránta érzett halovány érzéseimet is elnyomtam az Ő érdekében. És nem ez a legrosszabb az egészben hanem, hogy mostmár látom a nagy képet.

Shawn Mendes bizony nem olyan, amilyennek eddig elképzeltem. Nem olyan, aki egy légynek sem tudna ártani. Nem ám, Ő is ember és mint mindenkinek, neki is megvan az a tipikus "Hogy bántsunk meg embereket?" érzéke.

A média mikre képes mostanság... Gyönyörű imázst, hatalmas falakat építenek egy-egy adott ember köré és igyekeznek azon belül tartani őket. Nincsenek saját döntéseik, a magánélet kérdése pedig nem is igazi kérdés. Nem lehet, és kész! Nem ellenkezhetnek, különben a feledés mély szakadékába taszítják őket, ahol halomnyi alkohol, kábítószer és ki tudja még milyen szörnyűségek várják ezeket az embereket.

Shawnt még soha nem láttam nyilvánosan így viselkedni. Soha. Mert nem lehet neki. Viszont "civilben", csak egy "átlagos" srácként biztosan szokott ilyen is lenni. Nem gond, cseppet sem ítélem el, de mi tagadás, hidegzuhanyként ért.
Ennek ellenére ezek után sem vitatom, hogy mennyire jó ember. Mert hihetetlenül az. A jó tulajdonságaiból kétségtelenül több van, mint a rosszakból. De valljuk be, senki sem tökéletes és ez a beszélgetés most ezt bizonyította számomra.

Nem írtam vissza rögtön. Kicsit át kellett gondolnom pár dolgot.
Érdemes-e nekem még Őt bárhogyan felkeresni...
Vajon ezután is szeretne még beszélgetni velem?
Én szeretném-e a történtek után is tartani a kapcsolatot vele? Egyértelmű, de nagyon nagyon kínos lenne minden. Rettentően megszégyenülve folytatnám, amit pedig nem szeretnék. Nem akarom, hogy rossz tapasztalatok, élmények kössenek hozzá.
És egyáltalán, mi van akkor, ha ezzel most elküldött a fenébe, én meg értetlen kis fruska módjára nyomulnék utána..? Nem, az nem én vagyok...
Tökéletes megoldásom van, szinte mindenre. Majdnem mindenre...
El kell köszönnöm tőle.

Serendipity [ SZÜNETEL ]Where stories live. Discover now