Particular Taste [S.M.] ✓

8. rész

*2 héttel később*

-Jó reggelt kicsim!-nyitott be anya a szobámba.
-Szia Anya.-mosolyogtam rá.
-Jót aludtál?-kérdezte.
-Aham.-mondtam kómásan.
-Rendben, kezdj készülődni.-mondta majd kiment a szobámból.

Nagy nehezen felkeltem az ágyból és a fürdőt vettem célba. Gyorsan letusoltam, hogy frisebb legyek majd egy törülközőt csavartam magam köré. Kilépve a zuhanykabinból a tükörhöz léptem és megcsináltam a "sminkem" és a hajam.

Miután kész lettem a szobámba mentem és a szekrényben kikerestem a mai ruhámat, ami egy csíkos felsőből és egy farmerből állt.
Még lefixáltam a kinézetem a tükör előtt és a konyha felé indultam.

-Hmmm bacon illat van.-mondtam, miközben leültem az asztalhoz.
-Jól érzed.-mondta anya miközben elfordult a tűzhelytől.

A mellettem pihenő telefonom megrezzent jelezvén, hogy üzenezem jött:

[S: Shawn T: Tessa]

S: Jó reggeeeelt!
T: Sziaaa,mizu?
S: Álmos vagyok...😴
T: Sajnállak, én mindjárt kajálok.
S: Mit kajálsz?
T: Bacon 😄
S: Aaadjááál
T: Kelj fel az ágyacskádból és akkor kapsz. Anyum biztos megengedné mivel volt már, hogy velünk reggeliztél. Tudod elég népszerű lettél nálunk.
S: Nem tehetek róla, hogy elaludtam a kanapén és anyud keltett fel mert te is elaludtál.
T: Az véletlen volt!!!
S: Aham, véletlen elaludtál a mellkasomon.😏
T: Megint hozod a formádat.
S: Ott leszek a házatok előtt, mint minden reggel. Mentem öltözni 😎
T: Vastagon öltözz mert hideg van. Ne egy szál semmibe gyere 🙄
S: Igen is Asszonyom!
T: Na ezt már szeretem ;)

Mosolyogva tettem le a telefonomat majd kajálni kezdtem.
-Shawnnal ma is együtt mentek?-kérdezte anya.
-Aham, de szerintem ez rendszeres lesz.-mondtam teli szájjal.
-Főleg ha egyszer összejöttök.-mondta lazán anya.
-Hé!!! Mi nem vagyunk szerelmesek, csak legjobb barátok!-mondtam anyának a szokásos mondatot. Igen, Shawn bejön és táplálok is iránta olyan érzelmeket, de kétlem, hogy ő is szóval inkább elnyomom azokat és nem teszem tönkre ezzel a barátságunkat.

-Te többet érzel, mint barátság. Látszik a szemedben az a csillogás mikor ránézel. Ismerlek.-mondta anya mindenttudóan.
-Talán.-mondtam sóhajtva.
-Lehet, hogy neki is tetszel.-szólalt meg anya nyugodt hangúllyal.
-Nem tudom...-mondtam majd az utolsó falat kajámat is a számba vettem és megettem azt.

Felálltam az asztaltól és a tányéromat a mosogatógépbe tettem.
-Anya nem kéne elindítani? Eléggé tele van.-mutattam a mosogatógép felé.
-De, indítsd el!-mondta mire beraktam az összes dolgot ami mocskos volt és elindítottam azt.
-Köszi Kincsem!-adott puszit az arcomra.
-Nincs mit!-mondtam majd az előszoba felé vettem az irányt.

A cipősszekrényt kinyitva, egy fekete sportcipőt vettem ki onnan és az akasztósszekrényből a kabátomat. Éppen húztam volna fel a cipőm mikor csengettek.
-Kinyitom!-kiabáltam jelezvén, hogy megyek.
-Shaawn!-nyitottam ki az ajtót majd megöleltem. Izmos karjai közé zárt majd beleszippantott a hajamba.
-Szia Tessa!-mondta halkan.
-Egy pillanat és mehetünk csak még a cipőmet fel kell húzzam. Addig gyere be.-mondtam majd belépett a házba.

-Szia Shawn.-toppant be anya az előszobába.
-Jó reggelt Mrs. Payne!-mosolygott anyára.
-Mehetünk!-vettem végre fel a cipőmet.
-Szia Anya, szeretlek!-mondtam két puszi között.
-Sziasztok! Én is szeretlek.-mondta mosolyogva, mire Shawn biccentett egyet és kiléptünk a hűvös Kanadai őszbe.

-Huu de hideg van.-mondtam miközben a kezeimet a zsebembe raktam.
-És akkor én öltözzek fel?-nézett rám felvont szemöldökkel Shawn.
-Fogd be Mendes.-néztem rá flegmán.
-Fogd be Mendes.-kezdett el vékony hangon utánozni engem.
-Hülye gyerek.-forgattam meg a szemem.
-Én hülye? Nem én jöttem el az 5°C-ba egy szál bőrdzsekiben megint.-nézett rám értetlenül.
-Jól néz ki! Fogadd el. Amúgy is kibírom.-jelentettem ki majd újra zsebre tettem a kezem.
-Rendben van.-mondta, majd tovább haladtunk a suliba.

-Jó reggelt tubicáim.-hallottam meg a hátborzongató hangot.
-Már megint te?-fordult meg Shawn.
-Megint én.-mondta lenézően Daniel.
-Nem akarsz lekopni Tessáról? Megtetted már amit megakartál, mit akarsz még?- dühödött be Shawn.
-Ó...Én csak azt akarom, hogy az enyém legyen nem egy olyané, mint te.-biccentett Shawnra Daniel.
-Egyenlőre még nem az enyém, de majd meglátjuk. Mindenesetre jobb lenne, ha elhúznád a seggedet Torontóból.-mondta flegmán Shawn. Várjunk. Egyenlőre?? Talán mégis érez valamit irántam?

-Hidd el nem fogom és megfogom találni Tessát amikor egyedül van.-nézett rám ördögi tekintettel, mire összeszorult a gyomrom.
-Shawn elég volt menjünk.-fogtam meg a karját.
-Várj még egy kicsit.-mondta majd megropogtatta az ujjait.
-Ne csinálj semmit. Képes lesz kikiáltani, hogy megütötted és te jössz ki szarul belőle.-súgtam a fülébe.
-Jó menjünk.-mondta Shawn, majd elindultunk. Hátranéztem, de Daniel már nem volt ott.

-Shawn félek igaza van... Meg fogja találni azt a pillanatot amikor újra lecsaphat rám.-mondtam lehajtva a fejemet.
-Nem, amíg veled vagyok.-húzott magához és átölelt.
-Köszönöm.-néztem mogyoróbarna szemeibe amik szokásosan gyönyörűen csillogtak.

Időközben már a suli ajtaján léptünk be, megkezdvén a mai napot. Mindenki szokásosan a szekrényénél gubbasztott és nyomkodta vagy a telóját vagy beszélgetett. Mi sem tettünk másképp, hiszen mikor a szekrényemhez értünk mi is dumáltunk.
-Mi lesz az első órád?-kérdezte érdeklődve Shawn.
-Fizika.-mondtam sóhajtva.
-Legrosszabb. Neked is Mr. Carter tanítja?-kérdezte összevont szemöldökkel.
-Ja, sajnos...-mondtam majd becsuktam a szekrényem.
-Neked mi lesz?-kerdeztem miközben az ő szekrénye felé tartottunk.
-Biosz.-nyújtotta ki a nyelvét jelezvén, hogy utálja.
-Shawn, te melyik tantárgyat szereted? Valahogy eddig mindegyiktől undorodtál, mikor rákérdeztem milyen órád lesz.-kérdeztem érdeklődve.
-Az éneket szeretem.-mondta mosolyogva.
-Mutattál már meg dalt a tanárnak?-kérdeztem tőle.
-Nem, de nem is akarok. Azok a dalok személyesek.-mondta a véget már mosolyogva.
-De nekem mindig énekelsz.
-Igen, mert benned megbízom és mert adok a véleményedre.-mondta kedvesen.
-De egy tanárnak nem adsz a véleményére?-húztam össze a szemöldököm.
-De, csak te mégis többet jelentesz nekem, mint az énektanár.-mondta majd bezárta szekrényét és neki dőlt.
-Köszi.-mondtam mosolyogva.
-Na, megyek. Vigyázz magadra!-mondta majd megölelt.
-Te is Némó.-mondtam majd az illatát megint magamba szívtam.
-Jó a memóriád.-mondta nevetve.
-Én csak emlékszem a becenevedre.-nevettem vele együtt.
-Neked még nincs is.-hajtotta le a fejét.
-De van, Tessa.-mondtam majd elnevettem magam.
-Majd találunk valamit, na szia!-mondta majd a suli lépcsőjét vette célpontba.

Én az osztályom felé tartottam miközben valaki megfogta a vállam.
-Na, most egyedül vagy a kis dalospacsirta nélkül.-mondta félelmetes hangon Daniel.
-Haggyál békén te állat. Nem is értem mit foglalkozol már velem. Már megtetted amit akartál. Mi az amit még annyira akarsz?-kérdeztem magabiztosan.
-Téged akarlak. Újra és újra.-nézett rám kaján mosollyal.
-Álmodozz te barom.- mondtam majd megfordultam és elindultam az osztályom felé.
-Még nem végeztünk!-ordibálta utánnam.
-Ó, de még mennyire, hogy végeztünk!- néztem vissza rá és láttam ahogy megfeszül. Láttam, ahogy elönti a düh. Láttam, hogy elértem a célom.

-Sziaaaaa!-huppantam le Rory mellé.
-Ömm...Cső.-köszönt vissza Rory.
-Daniel egy fasz.-mondtam a végét halkan.
-Ezt eddig is tudtuk, ahogy azt is mekkora állat, barom, hülye, seggfej stb.- mondta Rory miközben fizika füzetében lapozgatott.
-Felelünk?-néztem Roryra kérdőn.
-Olyasmi.-rángatta meg a vállát, majd megszólalt a fülsüketítő csengő, jelezvén az óra kezdetét.