Akaraterő (fordítás)

Kilencedik fejezet

Robin a barlang előtti fűre tette Will mozdulatlan testét, és próbált nem halálra rémülni a rengeteg vér láttán, amely még mindig szivárgott öccse testéből. Térdre rogyott a fivére mellett, és ügyetlenül nyúlt a mellkasán tátongó seb felé, próbálva eltakarítani némi vért, hogy jobban lássa a sérülést, ám ez lehetetlenség volt. Kezdett pánikba esni, a világ kezdett szürkébe fordulni és el sem tudta képzelni, hogy Will testében még lehet egyáltalán vér. Harcolt önmaga ellen, mert tudta, ha elveszíti az önuralmát, Will meg fog halni...

Aztán levette az ingét, durván, kétségbeesetten tépve csíkokra. Ülő helyzetbe emelte Will mozdulatlan testét, a mellkasához húzta és érezte, ahogy a fiú feje a vállára bukik.

– Minden rendben, Will – hallotta saját maga sürgető suttogását. – Minden rendbe fog jönni. Ki foglak vinni innen, csak tarts ki, hallasz? Csak tarts ki...

Ingének egyik darabját a seb köré tekerte, hogy elállítsa a vérzést, ám elborzadt, amikor látta, hogy a vér tovább folyik, átáztatva az anyagot. Egy másik anyagdarabot vett elő, amit szintén a seb köré tekert, nem is figyelve az émelygésre, mialatt puszta kézzel igyekezett összetartani a szétroncsolt sebet. Tűre és cérnára volt szüksége, össze kellett varrnia a sebet, hogy megállítsa a vérzést, de nem voltak nála a szükséges holmik. Valahogy élve kellett visszavinnie Willt a táborba anélkül, hogy összevarrta volna a vágást... Reménytelenség töltötte el, és érezte, ahogy a kétségbeesés könnye hagyja el a szemét. Ez őrület volt, lehetetlenség. Will meg fog halni, Robin pedig az égadta világon semmit sem tudott tenni ellene. A következő pillanatban erővel szedte össze magát és pillantott újra az öccse testén levő véres rongyokra. Will nem halhat meg! Nem fogja hagyni, hogy meghaljon!

Az egész ingjét elhasználta, hogy elállítsa a vérzést. Nem tudta, hogy ezzel mennyi jót is tesz valójában; mikor sikerült elállítania a vérzést, azt vette észre, hogy egy véres pólyába bugyolált alak mellett ül. Nem úgy tűnt, mintha megmentette volna Willt, az öccse még mindig a mellkasához roskadva ült, feje előrebillent, haja az arcába lógott, amely falfehér volt.

– Hé! – mondta Robin. – Hé, Will, hallasz engem? Nyisd ki a szemed, Will, itt vagyok... - Semmi válasz. – Gyerünk, Scarlett, egész nap aludni akarsz?

De a gyenge és remegő vicc el is halt, amikor Will még mindig nem válaszolt. Robin ellenőrizte a fiú légzését; minden lélegzetvétel rövid, éles és túlságosan felületes volt. A pulzusa szabálytalan, és gyors volt, de legalább még érezni lehetett. Robin alig hitte el. Újra lefektette öccsét a fűbe, majd felállt és visszament Crawford barlangjába. Az egész olyan volt, mintha besétálna a Pokolba, de talán a férfinak volt valami eszköze arra, hogyan mentse meg Willt.

Nem várt varázsszereket, és semmit sem talált. Minden, amit ki tudott menteni, miután átlépett fogva tartójuk holttestén, néhány rongy és széttépett ruha volt, amelyek megfeleltek kötszernek, és azzal az érzéssel tért vissza a szabad levegőre, hogy maga mögött hagyta ezt a bűzölgő, hányingerkeltő, gyomorforgató, helyet. Will nem mozdult, és amikor Robin odaért hozzá, érezte a fiú testéből áradó égető forróságot, mire átkozódni kezdett. Mintha Will teste lángolt volna; rettenetesen magas láza volt. Robin letérdelt a fivére mellé, és a rongyokat most arra használta, hogy Will mellkasa köré tekerje őket, összetartva a sebet; ezek újra hamar átáztak, de Robin megkönnyebbülésére, nem annyira, mint azelőtt. Will egész felsőtestét átkötözte a maga készítette kötszerrel, és érezte, hogy teljesen megkönnyebbül, amikor a vér nem itatta át az utolsó réteget is.

– Így ni, látod? – mondta majdnem vidáman az öccsének. – Mondtam, hogy megcsináljuk, nem igaz?

Annyira el volt foglalva, hogy nem is hallotta a mögötte csoszogó lépteket, sem az erős zilálást. Csak az utolsó pillanatban érezte a nyakán a forró leheletet, és érezte meg Crawford jelenlétét, amikor is félreugrott, kibillentve az emberi monstrumot az egyensúlyából, ledöntve a földre, a kés pedig, amit Crawford a kezében szorongatott, leesett, alig pár centire Will arcától. A férfi a kezeit használta, hogy sérült testét kivonszolja a barlangból, hányingert keltő, tisztán látszó véres nyomot hagyva maga után, most pedig gyűlölettől égő, nyállal borított arccal nézett Robinra, majd újra megragadta a kés nyelét, és a pengét mámoros tekintettel emelte fel...