22. Megfeledkeztem róla

346 28 3

Hazafelé menet a kellemes nyári szélben a még enyhén vizes hajam össze-vissza szálldosott. A Nap éppen lemenőben volt, így gyönyörűséges színűre festette az égboltot. A széles és rendkívül csendes utcákat átszelve, az idei nyár eseményei futottak végig a gondolataimon. A sok-sok nevetgélés a barátaimmal, az új barátok akiket szereztem, még a nyarat végig követő diákmunka is a kedves emlékeim között szerepel.
Na meg persze a felejthetetlen Sziget fesztivál és az utána történtek.

Basszus, a Sziget... Shawn!

Totálisan megfeledkeztem a tokiói showról, ezzel együtt Shawnról is.

A fenébe!

A felismerés okán, egyre gyorsabban kezdtem hajtani a bringám, hogy minél hamarabb otthon legyek és kereshessek egy felvételt Shawn koncertjéről.
Amint a kapunkhoz értem sietve előkotortam a lakáskulcsom bedugtam a zárba, majd a biciklimet letéve rohantam is a szobámba.

Wifi be, fejhallgató fel, YouTubera.

Ha negyed órán át nem keresgéltem, akkor egy pillanatig se. Megnéztem minden egyes hozzá kapcsolódó feltöltést, de közülük egyik sem volt teljes hosszúságú. Egyedül a Twitteres meg az Instagramos videókból tudtam tájékozódni. Miután az összeset tüzetesen átnéztem, kétszer(!) végre lett annyi bátorságom, hogy megnézzem üzent-e valamit Shawn.
Heves szívveréssel és kavargó érzésekkel böktem az üzenetek ikonjára és mondhatni sajnos egy tonnányi mini levelet kaptam a kedvenc énekesemtől.

10:47

SHAWN: Ez nagyon aranyos volt.
SHAWN: Na, de most mesélj nekem. Milyen volt a napod eddig? Mi érdekeset csináltál?

10:50

SHAWN: Maja, itt vagy?
SHAWN: Hahó!?

10:56

SHAWN: Tudod, hogy szükségem van ilyenkor valakire és jelen pillanatban TE vagy egyedül akire számíthatok. A családomon belül mindenki elfoglalt, a csapat sem ér rá, hisz kevesebb mint öt perc és kezdünk. Én meg itt toporgok a színpad szélén, teljes stresszben, feszülten... Kérlek!

Gratulálok Maja, kiérdemelted az év idiótája címet!...

Hogy tudtam elfelejteni Őt?! Az egyik legfontosabb ember az életemben és úgy gondolta szüksége van rám én pedig cserben hagytam. HOGY?!

MAJA: Szia. Sajnálom, hogy csak úgy otthagytalak...

Nem vártam választ, mert valószínűleg Ő már aludt. Japánban olyan hajnali négy lehetett, amikor írtam neki.

SHAWN: Hello.
SHAWN: Semmi gond, megoldottam.

Wow, szinte azonnal reagált, bár nem volt túl lelkes. Nem is vártam mást, tisztában voltam vele, hogy csalódást okoztam.
Baromi szar érzés ám ez, hisz egy ilyen lehetőséggel a kezemben, már másodjára sem kezeltem a helyén a dolgokat.

Igen, megint elcsesztem...

MAJA: Hogy-hogy ébren vagy? Tokióban nem hajnali négy óra van?

SHAWN: New Yorkban vagyok, itt még csak fél kettő van.

Na ez az a szituáció, amit én nem bírok elviselni. Amikor egy ember haragos egy másikra, de ugyanúgy viselkedik mint általában. Legalábbis próbál, mert roppant könnyen ki lehet szúrni, hogy ha valaki megjátsza magát.
Rosszul esett a hozzáállása, még ha jogos is volt és emellett átkozottul kínzott a bűntudatom.

MAJA: Most haragszol rám..?

SHAWN: Igen.
SHAWN: Nem.
SHAWN: Nem tudom.
SHAWN: Nem vagyok dühös, inkább csak neheztelek rád, mert pontosan tudtad mi a szitu. Miért hagytál ott?

MAJA: Nincs rá mentségem, nem tudok semmiféle magyarázatot adni.

SHAWN: Ezt most úgy értsem, hogy szimplán csak sok voltam? Mert ha igen, akkor nem zavarlak tovább. Örülök, hogy megismerhettelek..

MI?! Istenem... Nem, ez-e-ez nem történhet meg.

MAJA: A barátaimmal voltam.

SHAWN: Tessék?

MAJA: A barátaimmal voltam. Ahol lakom, ott van egy kis folyó, ahová a nyári szünetben nagyon gyakran járunk. Pihenünk, beszélgetünk, hűsölünk a vízben. Amikor visszaírtam épp a vizes fürdőruhámban ücsörögtem egy padon. És tudom nagyon jól, hogy ez nem mentség, ezért nem akartam elmondani.
Abszolút nem voltál sok. Úristen, ha tudnád mennyit jelent az, hogy ezt mind elmondtad...

SHAWN: Oké, ezt durván benéztem és túl hamar ítélkeztem. Sajnálom.

MAJA: Nem kell. Ha hiszed, ha nem, én is ilyesmi módon reagáltam volna.

SHAWN: Most egy kicsit megnyugodtam.

Esküszöm, ebben a pár napban olyan érzelmi hullámvasúton utaztam mint még soha. Ezek a folytonos és hirtelen változások. Azta.

MAJA: Egyébként, hogy-hogy New Yorkban vagy?

SHAWN: MTV Video Music Awards.

MAJA: És tényleg. Fellépsz, igaz?

SHAWN: Úgy ahogy mondod. Meg jelölt is vagyok.

MAJA: Hát, nem kérdés, hogy miért.

SHAWN: Köszönöm, igazán kedves. Most viszont mennem kell egyeztetésre, aztán próbálni.

MAJA: Menj csak, nem akarlak a munkában akadályozni.

SHAWN: Pedig megtehetnéd. Jól esne egy kis pihenés. A folytonos fellépések, most ez a jetlag. Kész káosz, ami a fejemben uralkodik.

MAJA: Sajnálom... Ha végeztél, akkor pihenj le. Fürödj egyet, nézz meg egy jó filmet, vagy csak aludj.

SHAWN: Minden vágyam ezt tenni, de valahogyan teljes lehetetlenségnek tűnik. Andrew, vagy a csapat mindig szervez kis kajálásokat, vagy valami ünneplés szerűséget az ilyenek után.

MAJA: Hát mondd le. Közöld velük, hogy "Bocsi skacok, de bármelyik pillanatban be tudnék aludni. Szeretnék egy picit pihenni." Ennyi lenne az egész.

SHAWN: Megpróbálom.

MAJA: Ismered azt a bölcs mondást, hogy "Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!"?

SHAWN: Értettem!

MAJA: Helyes. Most menj szépen próbálni, aztán ha végeztél írj.

SHAWN: Okés, és köszönöm.

MAJA: Igazán nincs mit. Ennyivel tartozom, ez a minimum.

SHAWN: Szia Maja.

Életemben nem voltam még ennyire boldog mint most. A világ egyik, ha nem a legszerencsésebb emberének érzem magam. A kedvenc énekesemmel pajtizok. Bármikor írhatok neki, hogy "Hé, haver, mi újság? Esetleg találkozhatnánk valamikor, ha ráérsz." Hihetetlen...

* * *
Hát, ez lenne a kis meglepim (DUPLA RÉSZ!) az ezer megtekintés miatt. Nem egy pemzsoo (😏😂❤) féle részmaraton, de idővel olyan is lesz, megígérem.
Köszönök mindent, nagyon sokat jelent!❤
___
2018.11.15.

Serendipity [ SZÜNETEL ]Where stories live. Discover now