c h a p t e r t h i r t y o n e

1.1K 118 34

H a r r y
S t y l e s

Az utolsó órám után fénysebességgel hagytam el az iskolát, majd talán még ennél is gyorsabban rohantam haza Louis-hoz. Mióta ismerem, nem láttam ilyen elveszettnek és összetörtnek. Féltem, hogy egyedüllétében valami őrültséget fog csinálni. 
A házba érve azonban a kanapén találtam őt, amint anyával kávézgatott. Nyugodt volt, néhány órával ezelőtti zaklatott hangulatának hűlt helyét leltem csupán. Hirtelenjében megkönnyebbültem, hogy ismét csak egy hangulatingadozásos délelőttön estünk túl, azonban hamar ismét rémült lettem. Ha most Louis hirtelen felindulásból, dühből elkotyogott anyának bármit is, akkor ennyit a friss családi harmóniáról.

– Öhm...sziasztok – intettem kínosan.

– Szia Hazz – mosolygott anya, Louis pedig csak egy bólintásra méltatott. – Miújság?

– Hát...semmi érdekes. Louis, gyere velem kérlek – biccentettem, majd megindultam a lépcsőn felfelé. Hallottam magam mögött Louis pici, halk lépteit melyek szorgosan követtek engem. A szobámba mentem, Lou után én csuktam be az ajtót, majd azzal a lendülettel nekipréseltem, egy résnyi helyet sem hagyva közöttünk. Ajkaink között néhány centiméter volt csupán, éreztem az enyéimen meleg leheletét ugyanis hevesen kapkodta a levegőt a kialakult helyzetnek köszönhetően.

– Most pedig áruld el szépen, hogy mi a bajod. Ne akard, hogy én szedjem ki belőled, kedvesem... – orrom hegyét végighúztam a nyakán, majd egy nedves csókot nyomtam az érzékeny bőrfelületre. Louis göndör tincseimbe tépett ahogy ezt a mozdulatot egyre többször ismételtem meg. Többért könyörögve nyomta ágyékát az enyémnek, mire minden eddigi gondolatom feledésbe merült. Ajkaimat vadul az övéi ellen nyomtam, nyelvünk szenvedélyes táncba lendült. A levegő izzott körülöttünk, a fiú forró csókjai minden porcikámat teljesen feltüzelték. Ujjai a pólóm szegélyével játszadoztak, s panaszos nyöszörgéssel adta tudtomra, hogy a  felsőtestemet takaró anyag számára mindössze egy zavaró tényező. Karjaimat elemeltem a feje mellől, így könnyedén levehette rólam. Kezei felfedezőútra indultak immár meztelen mellkasomon, majd szép lassan indultak lefelé a hasamig, majd annak aljáig, már-már kényesebb területekre. Érintései bebarangolták a felsőtestem minden pontját. A vágy egyre erősebbé vált. Louis hevesem kapkodta a levegőt, lassacskán sóhajai is megindultak, ahogy csókjaim tovább kényeztették őt. Teljesen megőrjített. Több kellett. – Lou... – suttogtam, mielőtt ráharaptam fülcimpájára, s ezzel párhuzamosan dudorodó ágyékomat az övéhez dörzsöltem. – Akarlak – duruzsoltam, mire csupán egy nyögést kaptam válaszul, de ez is elég volt, hogy tudjam, Louis is legalább annyira vágyott rám, mint én rá.
Combjainál tartottam, miután derekam köré fonta a lábait, karjait pedig nyakam körül kulcsolta össze. Ajkaink egy pillanat erejéig sem váltak el egymásétól míg elsétáltam az ágyig, amire óvatosan ledöntöttem őt.
Annyira törékenynek tűnt. Az is volt. Apró teste reszketett alattam, légzése heves volt. Tekintete egyszerre izott a vágytól, s csillogott üvegesen a rémülettől.
Akartam őt. Akartam minden porcikáját. Akartam, hogy a két testből egy legyen, s a szerelem végre ebben a formában is megnyilvánulhasson, de nem tehettem. Valami azt súgta, hogy Louis, ha nem is testileg, akkor lelkileg nem állt készen erre. Nem állt készen rám.

– Nem tehetem – suttogtam a szemeibe nézve, s arcomat a nyakába temettem.
Louis szótlanul fonta karjait felsőtestem köré, s még szuszogva túrt bele göndör tincseimbe.
Nagyot sóhajtott, mintha megkönnyebbült volna, hogy nem kell megtennünk. Pedig nem akartam, hogy úgy érezze, rá akarom erőltetni.

–Lou – suttogtam, s feljebb tornáztam magam, hogy a szemeibe nézhessek. – Félsz tőlem. Miért? – kérdésem hallatán lesütötte a tekintetét így próbált valami értelmes választ mondani, amivel kimentheti magát a szorult helyzetből, ebből viszont csak dadogás lett.

– Nem...én...ne..

– Ne is próbáld tagadni, kicsike – mutatóujjam ajkai elé tettem, ezzel csendre intve őt.

– Csak...én nem tudom – temette arcát a kezébe. – Nem tőled félek – folytatta egy kis csend után. – Magamtól. Én kevés vagyok hozzád, Harry.

– Jézusom, Lou! – arcát a kezeim közé fogtam, ajkait az övéi ellen nyomtam. – Teljesen bolond vagy. És így tökéletes. Nekem tökéletes – halványan elmosolyodott, de arcán tisztán látszott, hogy egy szavamat sem hiszi el. Lou-t a saját önbizalomhiánya teszi tönkre tönkre. Hogy ez miből fakad, nem tudom, de szeretném kideríteni. Segíteni akarok. Nem hagyhatom, hogy ez a lelke egészségének romlásává fajuljon.
Az ajtó túloldaláról közeledő lépteket hallottunk, s mivel rajtunk kívül csak anya volt a házban, nem volt kérdés, hogy Louis-nak újra a gardróbszekrényembe kell hajtogatnia magát. Készségesen indult el a bútor felé, még csak kérnem se kellett rá. Ezalatt én kapkodva magamra cibáltam a földön heverő pólómat, hogy anyában még csak a gyanú legapróbb szikrájra se kezdjen pislákolni.
Kinyitottam az ajtót, ő pedig már ott állt, alig egy lépésnyire tőlem, emelve a kezét, hogy kopoghasson, de megelőztem őt.

– Jó, hogy jössz. Vendéged jött – hangja vészjóslóan csengett, tekintete is elárulta, hogy a látogatónkkal valami baj van. Sorshaverom úgy tűnik, két napnál több nyugalmat és boldogságot egyenlőre nem szándékoz adni nekem.

– Nem tűnsz túl vidámnak – jegyeztem meg, közben elé somfordáltam, s én indultam el először lefelé.

– Pár pillanat, és te sem leszel az, fiam – motyogta. Lassú léptek vezettek a nappaliig. Az utóbbi nagyjából egy évem lepörgött előttem. Az akkor történt események alapján rendőrök, felbőszült férjek, de akár még egy sírköves is várhat rám. Ezekkel ellentétben egy női alakot pillantottam meg, tőlem nagyjából három méterre. Nekem háttal ült, szőke haja hosszú loknikban terült szét a hátán, és a vállain. Közelebb sétáltam hozzá, kellemes, virágos parfümének illata már megcsapott.

Elena.

Meghallottam mögülem Louis lépteit. Nem vett rólunk tudomást, a konyhába ment, s a konyhapulton matatva hallgatta az eseményeket. Ajjaj.

El...? – kérdeztem halkan, mire felállt, s felém fordult.

– Harry – mosolyodott el, majd lefelé pillantott, kezeit pedig a hasára simította.

Nem. Ez nem lehet.

– Örülök, hogy végre megtaláltunk. Tudnod kell, hogy milyen édes kis csöppség édesapja vagy. A hatodik hónapban vagyok, Harry.








[Sziasztok!
👇Olvassátok el kérlek👇
Tudom, hogy sokat kellett várnotok erre a részre, és tudom, hogy azt ígértem igyekezn fogok. Igyekeztem is. Sajnos ettől hamarabb nem nagy eséllyel tudok részt hozni. Nincs időm, vagy ha az van is, akkor energiám nincs, összecsapott munkát pedig nem szeretnék kiadni a kezeim közül.

Megértéseteket köszönöm! ❤️

BTW ÍRÓNŐTÖK FÜLIG SZERELMES ÉS NAGYON HAPPY 🥰👫

love y'all ❤️]

bubblegum bitch ×× larry stylinsonWhere stories live. Discover now