15. Ottalvós

471 36 7

- Nos, most, hogy itt vagy és van sok időnk, ki tudjuk vesézni a Shawn problémát. - azzal felült az ágyára és mint valami ügyvéd egy tárgyalóteremben, elkezdte sorolni a tényeket - Szóval. Azon a képen amit küldtem, éppen elhagyják a fesztivál területét. Gondolom elég későn lehetett, mert aki lekapta őket állítólag azt mondta, hogy a Kygo koncert után egy órával történt. Elsétáltak egy kocsihoz, majd beültek. KETTEN! Elmentek kettesben és ki tudja mit csináltak. A lány meg abszolút nem szimpatikus. Ahogy ott szorongatja szegény Shawn kezét. Mintha az övé lenne. Hülye kis ribi...

- Na elég! Nem is ismered azt a lányt. Fogalmad sincs arról, hogy vajon mit csinálhattak együtt és emellet közöd sem nagyon van hozzá. Senkinek sincs köze hozzá, egyes egyedül nekik. Shawn egy felnőtt ember, azt csinál az életével amit akar. Kezd egy kicsit fárasztó lenni, hogy mindenki így reagál ahányszor a közelében látnak egy lányt. Mi lesz ha majd ténylegesen barátnője lesz, akit felvállal, majd eljegyzi, összeházasodnak és gyerekeik lesznek. Mi lesz akkor, hm? Szerinted a rajongói lesznek neki élete végéig? Nem lesz örökké szingli. Ezt rohadtul meg kéne érteniük egyeseknek. - fakadt ki belőlem minden.

- Wow. Oké, nyugodj meg..! Azt hittem te is úgy gondolod ahogyan én. - mondta védekezően.

- Hát ezt most kivételesen máshogy látom.

- De miért? Miért másabb ez az eset mint mondjuk a Hailey-s? Miben különbözik? - kérdezte.

- Na, azért ez egy nagyon rossz összehasonlítási alap. Hailey egy celeb, sokmindent lehet tudni róla, mert publikus az élete. Tudjuk, hogy egy kis ribi. De arról a szerencsétlen lányról nem tudsz semmit. Az is megeshet, hogy olyan mint te vagy én. Ő valószínűleg egy teljesen átlagos és normális leányzó, akárcsak mi. És csakis azért leribancozni, mert a kedvenc énekeseddel tölti az idejét. Ez gyerekes. - magyaráztam el az imént történt kirohanásom.

- Most konkrétan magadat cáfoltad meg. Drágám, te egy örök rejtély vagy a számomra. Soha nem lehet tudni, hogy mit gondolsz az adott témáról. Baromi kiszámíthatatlan vagy, de ez tesz színessé. Ugyanakkor mégis nagyon fura. - mondta a meglepettségében a barátnőm.

- Ezt most bóknak veszem. - feletem vigyorogva.

- Tedd azt! Nekem mindegy. Viszont most menjünk enni, mert már érzem anyukám híres-neves, öt csillagos palacsintájának az illatát. - mondta, majd felállt és elindult a konyhájuk felé. Nagy mosollyal az arcomon követtem őt és pár perc múlva neki is láttunk az evésnek.

- Jó étvágyat mindenkinek! - szólt Zoé anyukája, amikor az utolsó darab palacsintákat is az asztalra helyezte.

- Jó étvágyat! - ismételtük meg mindketten.

- Már akartam kérdezni... A húgod merre van? Még nem láttam. - érdeklődtem, ugyanis az a végtelenül aranyos kislány hiányzott a képből.

- Nem is fogod látni. Épp egy barátjánál alszik, pont mint te. És igazából azért van ott, hogy ne zavarjon minket.

- Áh, értem. Egyébként sosem szokott zavarni. Tündéri egy kis csaj. - mondtam, majd folytattam az evést.

- És, mi újság veled mostanság Maja? Hogy érezted magad az első Shawn koncerteden? - kérdezte Zoé anyukája a szemöldökét emelgetve.

- Hát, mit is mondhatnék. Imádtam, elképesztően jó volt. Shawn a legjobb! - válaszoltam.

- Örülök. Kár, hogy nem együtt buliztatok. Zoé nagyon várta már.

- Tudom, mintha csak őt hallanám. Ugyanezt mondta délután a fagyizónál. Viszont ahogy neki is, most neked is megígérem, a következőt együtt tomboljuk végig. - biztosítottam immár mindkettőjüket.

- Ja, és még... Arra szabad rákérdeznem, hogy min vesztetek össze az előbb? Nem akartam hallgatózni, de a ház nem túl nagy és hát... - magyarázta, de a barátnőm azonnal félbeszakította.

- Nem, anya. Ez a mi dolgunk, nem kell mindenről tudnod. - mordult rá az anyjára.

- Jól van, nyugodj meg! Én csak szerettem volna tudni, hogy minden rendben van-e köztetek. - védekezett a nő.

- Persze. Ez csak egy baráti vita volt. Nem egyezett meg a véleményünk, ennyi az egész. - világosítottam fel az anyukát.

[...]

Az isteni, öt csillagos vacsorát követően visszamentünk Zoé szobájába, ahol előkészítettük az elkövetkezendő másfél/két órához szükséges dolgokat.

- Bocsi anyu miatt. Iszonyat kíváncsiskodó tud lenni néha.

- Oh, semmiség. - mondtam, majd összedugtam a TV-t a barátnőm ölében pihenő laptoppal és a számomra egyik legkedvesebb filmet kezdtük nézni. A Csillagainkban a hibát...

Imádom, mert különleges, de mégis megvannak a maga kliséi. A tipikus szerelem első látásra, mind a ketten kedvelik egymást úgy.
Aztán jön a fordulat, kiderül, hogy a srác beteg, valószínűleg meg fog halni, és így tovább és így tovább. De a legnagyobb csavar az, hogy a végén abszolút nem az történik, amit mindenki várna. Az amerikai filmekre jellemző már-már kötelező kellék, a boldog vég, a sablonos happy end elmarad. Elmarad, mert ez a film megmutatja a valóságot. Hogy nem minden fenékig tejfel, hogy az élet igenis kemény és nem mindig olyan mint egy mese.
És ezt a filmet ez teszi egyedivé. Más mint a többi... Teljesen más.

Ahogy ezen elmélkedtem, a gondolataim nem tudtak nem Shawn felé irányulni. A másságról eszembe jutott az egész Szigetes esténk. Csak azért történt, mert én egy kicsit más voltam, mint a többi rajongó, mert ez felkeltette Shawn figyelmét. Ez az egész olyan szürreális... Olyan csodás.

A képzelgéseim mélyen járva kellet pár pillanat, hogy visszarázódjak a való életbe és mikor ez megtörtént arra lettem figyelmes, hogy Zoé elaludt. A vállamon.

Óvatosan kimásztam az ágyából, lefektettem, betakartam, eltettem a gépet és ledőltem a nekem előkészített vendég matracra. Elhelyezkedtem, majd behunytam a szemem. Aludni szerettem volna, de nem sikerült. Elég egyértelmű, hogy miért nem...

Ahj, nagyon elszúrtam ezt a Shawnosat... Szeretnék visszamenni az időben, de nem lehet. Szeretném odaadni azt a levelet, szeretném ha tudná mennyit jelent nekem, szeretnék újra találkozni vele, szeretném, hogy emlékezzen rám.

Túl sok mindent szeretnék...

Időnként, amikor ennyire filozófus hangulatba jövök, elkezdek túlzásokba esni és végig gondolok mindenféle hülyeséget.

"Mi lenne, ha fognék egy csomó pénzt és elmennék Torontóba. Úgy nagyobb valószínűséggel találkoznék Shawnnal. Előbb-utóbb biztosan..." vagy "Mi van, ha elkezdek kutakodni amíg nem találok valami olyan elérhetőséget, amelyen keresztül ténylegesen tudok üzenni Shawnnak..." Ilyen és ezek tömkelege kavarog ilyenkor a fejemben egészen addig, ameddig már nincs értelmük. Túl agyalom őket és elveszítik a jelentőségüket...

Egészen addig csinálom ezt míg álomba nem kényszerülök, így altatom el magam. Rossz szokás, tudom.

* * *
Hát ez megint egy gyengécske rész lett...🙃 Nemsoká jön a következő.
___
2018.10.20.

Serendipity [ SZÜNETEL ]Where stories live. Discover now