Szöul...
Utálod Szöult. Ebben az évszakban esős és nyálkás és hideg és amúgy is, pfuj.
Mondjuk nem is a te ötleted volt, hogy a városba érkezzetek. Minden a barátnőd, Reyo hibája, aki fanatikus NCT rajongó és addig nyaggatott, amíg egy koncertre igent nem mondtál neki és hajlandó voltál elkísérni.
Most pedig Dél-Korea vendégszeretetét élvezheted. Ami nem rossz, de annyira nem is vagy oda a dologért. De legalább egy nagyon jó szállást sikerült megcsípni, így abszolút kellemesen telik a koncerttel összekötött utóvakáció.
Egy tágas, világos, gyönyörű apartmant sikerült találnotok szinte a belváros közepén, így minden adott arra, hogy Reyo kiélhesse minden mániáját, ami az ázsiai szigetországhoz kapcsolódik. Már lassan egy hete a városban vagyok, és még nem telt el úgy nap, hogy el ne rángatott volna el az SM impozáns épülete előtt. Természetesen puszta véletlen minden egyes alkalom, amit akár még el is hinnél, ha nem esne meg napi kétszer... ami már azért kissé sok a véletlenből még neked is. Közben persze minden alkalommal majd kiguvad a szeme, úgy figyeli a bejáratot, hátha Jeno épp akkor tűnik fel arra felé, mikor ti arra jártok... természetesen véletlenül! Ezt fontos megjegyezni. Minden ilyen alkalommal csak mosolyogva csóválod a fejed rendkívül aranyosnak tartva az egyébként igen komoly gondolkodású lány fangirl énjét.
Te magad is bírod a bandát és a zenéiket, de messze nem azon a szinten, mint ő. Meghallgatod a dalaikat, szívesen nézel róluk videókat még a lemezeiket is megveszed. Na de, hogy egy világot keresztbe repülj értük... az kissé túlzásnak tűnt, de az élet csak így hozta.
- Komolyan, téged nem hoz lázba, hogy találkozhatunk is velük akár? – kérdezi tőled egyik este Reyo.
- Véletlenül? – nevetsz fel, mire csak egy párnát vág hozzád. – Egyébként nem tudom. Nem mondom, hogy nem hoz lázba, de nem tudnám ennek alávetni az életem. Úgy értem, nézz szét... van, aki képes napokig, érted napokig, rostokolni az SM előtt, hogy hátha megpillantja valamelyiküket. Persze, nagy élmény meg minden, de hogy valaki ennek rendelje alá az életét... – húzod el a szád. – Miközben mondjuk ki, hogy nem valószínű, hogy bármelyikük is emlékezni fog a „szerencsés" – rajzolsz macskakörmöket. – rajongóra. Aztán nem tudom, nekem ez így nem érné meg. Vagy na. Lehet én gondolkozom rosszul – vonod meg a vállad.
- Persze, ebben van valami, de akkor is... nem lennél boldog, ha találkozhatnál Jaeminnel?
- Addig fogod kérdezni, amíg azt nem mondom, hogy rávetném magam? – kérdezed felvont szemöldökkel vigyorogva.
- Rávetnéd magad? – csillannak fel a szemei.
- Javíthatatlan vagy – csóválod a fejed.
Az idő gyorsan telik és sebesen közeledik a koncert napja, ami miatt Reyo egyre izgatottabb, a véletlenek meg egyre többek.
- Reyo – nyögöd fáradtan. – Ezt az utcát már ismerem és ne próbálj meg még egyszer elrángatni ma az SM előtt – duzzogod.
- Jajj na, csak még egyszer – mereszt rád könyörgő szemeket. – Ha nem látunk semmit, ígérem a koncertig már nem jövünk erre. Naaaaaaaa... légysziiiii – esdekel.
- Jó – morgod. – De akkor tényleg nem jövünk erre. És előtte bemegyünk abba a boltba, éhes vagyok – böksz a sarki kisbolt felé.
- Oké – vigyorog a lány örülve a győzelmének. Boldogan pattog melletted, mint valami elszabadult gumilabda még akkor is, mikor beléptek a boltba. Kissé már frusztráltan indulsz a el a csokis polc keresésére, mikor meghallod magad mögött Reyo halk nyikkanását. Hátranézve látod, hogy a lány gyakorlatilag a bolt közepén fagyott le hatalmas szemekkel bámulva egy pontot.
- Minden oké? – kérdezed tőle az arca előtt integetve.
- Ott... ott van Jeno – mutogat a bámult irányba vihogva. Arra nézve azonnal felcsillan a szemed.
- Ott a csoki – örülsz meg azonnal és szinte szaladsz az édességek felé, miközben Reyo továbbra is csak mered a magas fiú irányába.
Boldogan veted bele magad a számtalan édességgel megpakolt polcok közé. Ha van egy dolog, amit imádsz itt, az a pocky. És mint mindig, most is nehéz választani. Van epres, málnás, banános, étcsokoládés, mandulás és még legalább húsz fajta. Töltött és sima mártott... tiszta Kánaán. Már az első nap megfogadtad, hogy végigkóstolod a teljes kínálatot, de pár mellé fogás után kissé óvatosabb vagy. Épp egy töltött banánosat tartasz a kezedben, amikor egy barack színű hajkorona és a hozzátartozó mosolygó arc úszik a képbe.
- Én nem tenném – mosolyog rád édesen, mire megdöbbensz.
- Jaemin? – kérdezed tőle.
- Igen – lepődik meg, és mintha kissé meg is ijedt volna.
- Nyugi, nem árullak el – mosolyogsz rá.
- Ezt igazán köszönöm – hajol meg egy kicsit. – Épp azért mondom, azt ne vedd meg – bök a kezedben lévő édességre. – Szörnyű.
- Melyiket ajánlod? – nézel rá félredöntött fejjel.
- Hm... nehéz kérdés – kezdi el a szemeit legeltetni a pockyk sorozatán.
- Melyik a kedvenced? – próbálsz neki segíteni.
- Hát, majdnem mind – vigyorodik el. – De ezt javaslom – nyújt feléd egy oreosat. Már vennéd el tőle, mikor hirtelen elrántja előled.
- Héj! – morgolódsz.
- Te tudod az én nevem, én is szeretném tudni a tiéd – incselkedik aranyosan.
- T/N vagyok – mutatkozol be, majd újra az édesség után nyúlsz, de a feje fölé emeli, így nem éred el. Egy pillanatra a polc felé pillantasz, hogy elvegyél egy másikat, de kissé szomorúan látod, hogy az utolsó dobozt tartja a kezében.
- És a koncerten láthatlak újra? – kérdezi még mindig a magasba tartva az édességet jót kuncogva az arra irányuló próbálkozásaidon, hogy elérd.
- Miből gondold, hogy ott lennék? – kérdezed. – Lehet nem is vagyok a rajongótok.
- Tudod a nevem – vigyorog. – Mi több, felismertél – mutat rá a tényre. – Szóval lebuktál – nyújtja rád a nyelvét.
- Oké, lebuktam – sóhajtod. – Ott leszek egyébként – teszed hozzá.
- VIP jegy? – vonja fel a szemöldökét.
- VIP jegy – bólintasz.
- Akkor ezt majd ott megkapod – vigyorog rád. – Így legalább biztosan látlak még – kacsint rád.
- Hát... de – döbbensz meg. – A pockym – biggyeszted le az ajkaid édesen nézve rá, hátha megszán.
- Szombaton találkozunk – mosolyog és elindul a kassza felé az édességgel a kezében – és köszönöm, hogy nem árultál el – suttogja a füledbe visszalépve hozzád, amitől hirtelen borzongás fut végig rajtad. A szemeiddel követed végig az útját egészen a kijáratig, ahol aztán hátra fordul és egy édes mosollyal az ajkain integet neked kezében az édességgel.
- Te most flörtöltél Jaeminnel? – sétál melléd Reyo vigyorogva.
- Maximum ő velem. Képes volt elvinni az utolsó dobozzal – puffogsz, majd a kijárat felé indulsz. – De szombaton megszerzem – morgod, de Reyo meghallja.
- Jaemint? – nevet fel.
- A pockymat!
