5. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen

753 52 5

Shawnra várok...

Ez milyen durva?! Soha nem gondoltam volna, hogy lesz ilyen. Mondjuk ma már vártam rá... Ott álltam a hotele előtt 2 órán keresztül, és nem jött le. Amúgy mi van ha most sem jön? Mi van ha elfelejtette? HOGY JUTOK HAZA HA NEM JÖN? Oké, nyugodj le szépen, nyugi. A mai nap után ez a jutalom. Csak nem felejtette el. Vagy igen? Ja és mi van akkor, ha szándékosan nem jön? Gondolván, hogy ez egy jó vicc. Mondjuk Shawn nem ilyen... De lehetséges, hisz nem is ismerem úgy igazán. Aaaah, basszus. Na és anyáék miért nem gondoltak erre? Ők mindig, mindenre gondolnak.
Már legalább 20 perce vége Kygo koncertjének és Shawn még sehol... Nagyon nagyon nagyon rossz előérzetem van.
Hát ez röhejes. Én komolyan azt gondoltam, hogy ilyen van? Hogy ez megtörténhet? Ráadásul VELEM?! Istenem, de naiv vagyok. Esküszöm, mindjárt sírva fakadok. Hogy vagyok ennyire hülye...

Továbbra is ott álltam az emberek közt, egyedül... Vártam a csodára, hogy Shawn Mendes a világhírű énekes, akit lányok milliói imádnak, felbukkanjon és bevigyen ENGEM a backstagebe, mert ahogy Ő mondaná kíváncsi rám.

Miközben teljesen kétségbe esetten a hazajutásomon agyaltam eltelt még 10 perc. Shawn a láthatáron sincs. Szuper.

-Pszt... Hé, Maja! Itt hátul! - hallottam valakit távolról. Azonnal keresni kezdtem a hang gazdáját - A kajás sátor mögött! - szólalt meg ismét a titokzatos hang.

"A kajás sátor mögött" Csengettek vissza - nagyon remélem, hogy Shawn - szavai. Azon nyomban elindultam az mellettem álló bódé mögé.

- Hát itt vagy! Köszönöm, hogy megvártál és elképesztően sajnálom, hogy ennyi időbe telt. Feltartottak a haverjaim. Azt mondták igyunk valamit meg ilyenek. De mindegy is. Mégegyszer nagyon nagyon sajnálom! - magyarázta el, miért kellett ennyit várnom.

- Semmi gond!!! Örülök, hogy végül csak eljöttél. - mondtam neki mosolyogva.

- "Végül csak eljöttem?" Azt hitted nem jövök? - kérdezte kicsit csalódottan.

- Hát... Nem is tudom. Igazából... Igazából igen. És ne érts félre, nem benned nem bízok, csak ez mégis olyan helyzet, amit elég nehéz megemészteni. Tudod, én mérhetetlenül szeretlek. Persze csak mint rajongó és az, hogy konkrétan 45 perce tudsz a létezésemről, de már itt állunk és beszélgetünk... Ez nekem hihetetlen. És pont ezért gondoltam, hogy esetleg nem jössz, mert ez olyan "túl szép, hogy igaz legyen". - indokoltam meg bizonytalanságomat.

Egy kis idő szükséges volt, mire leesett neki mit mondtam. Aztán elmosolyodott és a kezét nyújtotta.

- De most itt vagyok, eljöttem.

- Igen... - mondtam szintén mosolyogva.

- Akkor... Bízol bennem? - kérdezte izgatottan.

- Bízhatok benned? - kérdeztem bizonytalanul.

- Gyere! - azzal megragadta a kezem és elindultunk az ismeretlenbe.

Shawn rendkívül magabiztosan vágott keresztül a fesztiválozók áradatán, ezalatt hátra-hátra tekintett, hogy ott vagyok-e még. Egyébként ennek nem tudom mi értelme volt, hiszen a kezemet szorongatta egész idő alatt. Mindegy.

- Itt vagyuunk! Sok szeretettel köszöntelek a backstageben! - mutatott végig a helyen.

- Hűha. Ez is csodálatos.

- Ez IS? Mi csodálatos még? - nézett rám értetlenül.

- Az egész hely. Olyan meseszerű itt minden. A díszek, a színpadok, még az emberek is. Na meg a fellépők. Igen, határozottan a fellépők a legjobb része a dolognak. Azon belül is... Volt ma egy srác, a nagyszínpadon zenélt. Tök fiatalnak nézett ki, és iszonyatosan tehetséges. Az a hang... Viszont nem rémlik a neve. - mondtam és úgy gondoltam kicsit húzom az agyát, ha már így megváratott.

-Hahaha... Nagyon vicces vagy. - forgatta szemeit nevetés közben. Istenem az a nevetés. Úgy kell visszafogjam magam, hogy ne kapjak fangörcsöt előtte.

- Én nem viccelek. - válaszoltam halál komolyan. Jó érzés volt így incselkedni vele. A nagy Shawn Mendessel. - Te tudod a nevét? Valami Sean.

- Tudod te nagyon jól, hogy az Shawn. És hagyd abba, a végén még tényleg azt hiszem nem ismersz. - mondta nevetve majd elkezdtett a kisujján lévő gyűrűvel játszani.

- Hogyne ismernélek. Hát nem érzékelhető, hogy milyen nehézkesen beszélek és mindjárt kitörik belőlem a sírás? Ez mind az izgalomtól van, amit nem tudok leplezni. Annyira de annyira imádlak, hogy azt el sem tudod képzelni. - fogtam meg a kezét - Sajnálom, de olyan jól esett kicsit húzni az agyad, hisz nem te vártál rám egész nap.

- Te rendkívüli gonosz vagy, de megértem. Na, gyere! Menjünk be. Bemutatlak a csapatomnak.

- És mit fogsz mondani, ki vagyok? - érdeklődtem, ugyanis nem éppen hétköznapi módon kerültem ide.

- Azzal ne foglalkozz! Majd kitalálok valami jó storyt. Mit szólsz ahhoz, hogy én mentettelek meg az agresszív pasidtól? Na?

- Nem túl meggyőző, de jó lesz, tetszik. Már csak egy fiút kell szerezni, aki az agresszív pasi szerepet fogja játszani. - mondtam nevetve mire Ő is vigyorogni kezdett.

Megöl.

Pillanatokkal később bent is voltunk egy kicsi mobil faházban, ahol Shawn és - nagy meglepetésemre - Kygo csapata is tartózkodott.

- Az..Az ott az akire gondolok? - kérdeztem a karját megrántva, miközben mögé húzódtam.

- Igen, és aú. - vinnyogott.

- Sajnálom, nem számítottam rá, hogy fájni fog. - kuncogtam.

- Nem is fájt. - motyogta az orra alatt, pont olyan hangosan, hogy még hallottam.

- Mehetünk? - húzott a kezemnél fogva.

- Öhm, nem?! Én erre nem vagyok kész.

- Senki nem eszik embert, nem is harapnak. Ugyanolyanok, mint te vagy én.

- Aha. Jó. Így is nehezemre esik visszafogni magam. Erre idehozol ilyen hírességekkel teli helyre.

- Hírességekkel teli? Kire gondolsz Andrewra? - nevetett - Gyere! Megígérem, hogy végig melletted leszek, és ha akármi van, szólj! - mondta mélyen a szemeimbe nézve.

- Hát jó. De csak hogy tudd, azért megyek bele, mert úgy nézel rám mint egy kiskutya és azoknak soha nem tudnék nemet mondani. - közöltem vele majd hirtelen felkapott és ölelgetni kezdett.
- Szuper! És mellesleg nem érdekel a kiskutyás rész, a lényeg, hogy benne vagy. - mondta, azzal el is indult. - Ja és tudom az egyik gyengepontod. A szemeim. - kacsintott rám és a kezét nyújtotta.

- Visszajöttem! - lépett nagy hanggal a barátai elé.

- Merre voltál? - kérdezte szigorú hanggal Andrew.

- Nyugi "apu"! Csak Majáért mentem. Tudod.. - utána odament a menedzseréhez és valamit a fülébe súgott. Nem hallottam semmit és nem tudom, hogy ez szándékos volt-e vagy szimpla véletlen. Abban a pillanatban nem is érdekelt különösebben, inkább próbáltam nem fangörcsöt kapni.

- Szóval, Maja, ő itt a csodálatos, a lenyűgöző, az egyetlen. A menedzserem Andrew Gertler. Andrew, ő itt Maja.

- Szia Maja! Örülök a találkozásnak! Remélem jól fogod érezni magad velünk. - mondta egy gyors kézrázás kíséretében.

- Én is örülök! Istenem! Rettentően hálás vagyok, hogy itt lehetek. Tényleg. Esküszöm mindjárt el is sírom magam. - mondtam nevetve.

- Ne sírj, inkább táncolj! Hallottam, hogy jól táncolsz. Igaz Shawn?

- Hát, igen... - válaszolta szerényen a fiú. Feltűnően el is vörösödött, közben a tarkóját simogatta - Na de, menjünk inkább. Bemutatom a többieket is. Szia Andrew! - mondta, amolyan figyelem elterelőként.

Most vagy én vagyok a hülye és túl sokat képzelek a dolgokba - főleg lányként, ebben nagy a tehetségem- vagy tényleg zavarba jött és elpirult. Előttem, miattam. Wow...

* * *
Sziasztok! 💕
Nagyjából kirajzolódott milyen időközönként tudok részt hozni. A legvalószínűbb a minden 2. nap. Suli, ihlethiány illetve időhiány miatt. (Persze tuti előfordul majd, hogy így is késnek a részek 😅😂)
Igazából ennyi lenne.
_____
2018.09.07.

Serendipity [ SZÜNETEL ]Where stories live. Discover now