Positive?! ||FORDÍTÁS!||

76.Fejezet

Mark:

          Végre elhagyhattam a kórházat két nap után, mert a doktorok biztosra akartak menni abban, hogy a baba nincs úton. Én pedig úgy döntöttem, hogy addig Jacksonéknál maradok.

Persze, unalmas lesz amíg Jackson suliban lesz, de Sophia megengedte, hogy áthívjam a családtagjaimat vagy a barátaimat bármikor. Még akkor is, ha otthon van.

Jackson hozta azokat haza amiket meg kellett tanulnom és felajánlotta hogy segít nekem, ám ebből az sült ki, hogy kiderült nem is az összes tantárgy van benne így NamJoon és JinYoung is segített.

Most éppen egyedül vagyok. Jackson suliban van a szülei pedig dolgoznak. Egy fényes hétfő, így eldöntöttem hogy a hátsó kertben töltöm az időmet, minthogy bent üljek a szobában állandóan.

Szerencsémre Jackson lesegített a lépcsőn mielőtt elment volna a suliba, szóval legalább azt nem kellett egyedül csinálnom. Nem mint ha nem tudtam volna megoldani egymagam, de akkor sokkal több időbe került volna.

Olvasással töltöttem el az időt, meg YouTube videókkal és zenehallgatással. Még rajzolgattam is, pedig nem igazán vagyok jó benne, de a rajzolás jó arra, hogy észrevétel nélkül menjen gyorsabban az idő.

Hallgattam a faágak hangját amit a szél fújt, miközben a ceruzát végighúztam a lapon. Csak random szimbólumokat rajzolgattam, de lenyugtatott és az unalmamat is elnyomta.

A szemem az órára irányult amit láttam a konyha ablakán keresztül. Jackson kevesebb mint harminc perc múlva ideér. Felsóhajtottam és tovább rajzoltam a köröket és a szívecskéket a lapon.

Ha múlt évben valaki azt mondja nekem, hogy otthon maradhatok kirobbantam volna a boldogságtól, de most hogy már néhány hete nem vagyok ott megöl az unalom.

Bezártam a füzetemet és felálltam a székből. A szél kezd egy kicsit hűvössé válni és már fáztam, így jobb ha bemegyek és iszok valami meleget.. teát vagy forrócsokit.

Magamhoz vettem a cuccaimat és besétáltam a házba, majd leraktam a dolgokat a nappali asztalára, majd a konyhába vezetett utam, ahol elkezdtem felforrósítani a vizet a teámhoz.

A naptárra néztem ami a másik falon volt. Március eleje van, harmadika.. Alig bírom elhinni, hogy az idő ilyen gyorsan telik.. Huszonnegyedikére vagyok kiírva.. Még három hét.

Igazából a babám megszülethet bármelyik percben. A szülésznőm azt mondta nem szokatlan ha a baba az időpontnál később vagy előbb születik meg. Ideges vagyok, de kész.

Anya hozott tegnap egy kiságyat és egy babakocsit. Mind a kettő a szobámban volt és Jackson apja megígérte nekem hogy összerakja a kiságyat miután hazajön.

Már ki is választottam az első ruháját a kislányomnak, akkor fogja hordani mikor megszületik, a biztonság kedvéért vettem, mert kitudja mikor szeretne kibújni. Alig bírok várni arra a pillanatra.

A teám végre kész volt, így megfogtam a bögrét és visszatotyogtam a nappaliba. Kinéztem az ablakon.. Elkezdett esni az eső. Remélem Jackson vitt magával esernyőt, mert az anyjának kellet a kocsi.

Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Olyan csöndes az ház, szeretem ha valami megy, így nincs totál csend. Hátradőltem és néztem a képernyőt ahol egy középkorú férfi magyarázott a hírekről.

Nem is igazán figyeltem rá amit mondott, inkább megfogtam a telefonomat, megnézve hogy írt-e valaki. Kettő üzenetem jött, az egyik Jacksontól a másik pedig YoungJaetől.

YoungJae csak jó napot kívánt nekem és leírta hogy hiányzom neki. Jackson pedig megkérdezte hogy hozzon pizzát, így nem kell főznünk. Gyorsan válaszoltam. 'Igen!'

Majdnem elejtettem a telefonom mikor egy erős fájdalom futott végig a testemen. Egy összehúzódás. Vettem pár mély levegőt és elkezdtem masszírozni a hasamat, remélve, hogy segít ellazulni.

Az utolsó összehúzódásom négy nappal ezelőtt volt. Néha csak a semmiből elkezdte tízpercenként de el is tűnt néhány óra után. Először nagyon fájdalmas volt, de most már viselhetőbb.

Tényleg elgondolkodtatott milyen lesz mikor laborra megyek. Tao már elmondta, nagyon fog fájni, és az összehúzódások már alapból fájtak. Amikor szülni fogok.. valószínűleg belehalok.

Egy apró mosoly jelent meg az ajkaimon, mikor éreztem a picikémet mozogni. Felhúztam a pólómat és rásimítottam a pocakomra. "Szia angyalom.. Érzem felkeltél." Mondtam boldogan, miközben ő tovább rugdosott.

Extrém aktív volt az utóbbi napokban, mindig éreztem ahogyan mozog ami néha csikizett. Rájöttem hogy éppen a megfelelő pozícióba helyezkedik a szüléshez.

Elképesztő volt hogy láttam a mozgását a bőröm alatt ha nagyon odafigyeltem, és odarúgott ahol az én kezem volt vagy más érintett meg. Főleg Jin.. ő nagyon érzelmessé tudott olyankor válni.

NamJoon párjával nagyon jó barátok lettünk a terhességem alatt és sokszor meglátogatott. Mikor átjött mindig hozott magával kisebb ajándékokat a babának.

Megugrottam mikor hallottam kinyílni az ajtót. Lépéshangok jöttek egyre közelebb és Jackson sétált be. "Nyugi, csak én vagyok." Kuncogott.

Lehúztam a pólómat, a testem pedig megnyugodott. A szőke az asztalhoz sétált, lerakta a két pizzás dobozt, majd kiment a nappaliból hogy levegye a kabátját és a cipőjét.

Pár perc múlva visszajött és leült mellém. "Milyen volt a napod?" Kérdeztem, és megfogtam az egyik dobozt. Jackson elvette a másikat és elkezdtük enni az ételt.

"Minden oké volt. Csak a normális cuccok. Szóval ne aggódj, semmi érdekeset sem hagytál ki. És a tied?" Kérdezett vissza, miközben engem nézett evés közben.

Aprót bólintottam. "Rohadt unalmas volt. Csináltam magamnak egy nagy reggelit, néztem rajzfilmet és üldögéltem az udvaron. Szerencsére csak négy órád volt ma." Mondtam, majd kicsit haraptam a pizzámba.

Csöndesen ettünk tovább, ám a tévében a csávó még mindig beszélt az időjárásról. Láttam Jacksonon hogy mélyen a gondolataiba van merülve. Úgy tűnt valami nyomja a lelkét.

Hallottam ahogyan vesz egy mély levegőt és rám nézett. Lassan lerakta a dobozt az asztalra, majd teljes figyelmével megtisztelt. "Mark.. beszélhetünk?" Kérdezte hezitálva.

Kicsit meglepődtem a hirtelensége miatt. "Hát persze." Válaszoltam és én is leraktam a dobozt. Jackson vett még egy nagy levegőt. Érdekel miről akar velem beszélni.