Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

120. Pizsama

Március 27. (vasárnap)
A pótlás napja.
Egész jó filmcím lenne.
Reggel felkeltem (ez aztán tényleg meglepő, nem?), majd lementem a konyhába.
- Jó reggelt - nyomtam egy puszit Anyu és Apu arcára.
- Szia, Kicsim - mosolygott Anyu - Hogy aludtál? - kérdezte.
Ez meg milyen kérdés? Hogy aludtam? Fekve. Vagy erre mi a helyes válasz?
- Köszi, jól - bólintottam az általános választ mondva, miközben pipiskedve levettem a bögrémet a polcról.
- Egyébként még nem is meséltél az elmúlt hétről - szólt közben Apu.
- Ja, hátőőő... - ültem le a székre. Most mivel kezdjem? Azzal, hogy Ricsi pogit akart venni, amikor jött a vonat? Hülyének néznék. Vagy hogy Cassoval egy ágyban aludtam? Apu kinyírna mindkettőnket. Most akkor hogy? - Miután Pityu elvitt minket az állomásra...
És akkor az egészet irtó nagyvonalakban felvázoltam. Persze az olyanokat, hogy fitness parkban voltunk, azokat részleteztem, függetlenül attól, hogy nem edzettem. :)
- Szóval akkor jól telt - összegezte Anyu.
- Igen - tettem a mosogatóba az immár melegszendvicsmentes tányéromat.
- Viszont Rolandról nem hallottunk - tette hozzá Anyu, mire Apu reménykedve megkérdezte, hogy "nincs is miről, ugye?".
- Cassonak hívjuk - javítottam ki.
- Részletkérdés.
- Oké. Hát, róla annyit, hogy még mindig tetszik... - ködösítettem, hogy igazából maximálisan szerelmes vagyok és imádom azt a srácot -... és szerdán megyünk a Fenyőbe.
- Ketten?
- Aha - bólintottam kicsit elpirulva.
- Na, tessék. A lányunk már randevúzni jár - jelentette ki Anyu mosolyogva, miközben Apura nézett, aki nem volt túlságosan nyugodt, bármennyire is próbálta ezt kimutatni. A kezében lévő konyhakés sokmindent elárult. :)
- Úgy néz ki - mosolyodtam el - Felmegyek a szobámba.
- Már tudod a pótolnivalódat? - kérdezte Apu.
- Igen. További jó étvágyat - szaladtam fel a lépcsőn.
Az íróasztalomhoz ülve elővettem a leckefüzetem, amit kinyitottam a post it-tel bejelölt oldalon.
A tankönyveket és füzeteket nehézségi sorrendbe raktam, majd nekiálltam a fizikának és a mateknak. Utána kémia. Majd irodalom. Nyelvtan. Töri. Biosz. Föci. És utána levezetésnek az angol és az ének (?).
- Kész! - dőltem hátra a székemben, majd leültem a fotelomra és az ölembe vettem a laptopom.
Sok idő kihagyás után (kábé évente kétszer csinálok ilyet) beléptem a gmail fiókomba is, és megnéztem azt a csomó beérkezett e-mailem.
A hírleveleket egyből töröltem, majd észrevettem egy fontosabbat, úgyhogy azt megnyitottam.
Mami küldött egy mailt, amiben azt írja, hogy a Papa lába egyre jobb, már lábra tud állni, jár gyógytornára, meg ilyenek, úgyhogy visszaírtam neki sok jobbulást kívánva.
Felmentem Facebookra is. Érkezett egy Messenger üzenetem Gergőtől.
Gergő: Hali, hogy vagy?
Mostanában egész normális, szóval elbeszélgettünk egy darabig.
Mivel untam magam, felültem a gitárommal a kezemben az ablakpárkányra, majd játszani kezdtem. A Take It In (Radics Gigi) játszása közben éreztem, hogy valaki figyel.
Mint valami Taylor Swift klipben, pontosan Casso ült a szobámmal szemben lévő szobájának ablakának belső párkányán. Huh, ez a mondat kissé komplikált lett. :)
Ha már Taylor Swift-nél tartunk, elkezdtem játszani a You belong with me-t.
Mivel Casso mosolyogva engem nézett, pontosan tudva, hogy ezzel zavarba hoz, egy csomót rontottam, ezért félreraktam a gitárom. Köszi.
- Szia - tátogtam, miközben integetni kezdtem. Casso elnevette magát.
- Helló - olvastam le a szájáról. Bár... remélem, nem sértegetett igazából, és én csak nagy naivan értelmeztem visszaköszönésnek.
Na jó, hülye gondolatok, légyszi, ne most. :)
- Mit csinálsz? - kérdeztem jól artikulálva.
- Ülök - vont vállat.
- Gondoltam - forgattam meg a szemem.
- Engeléjitoládi - tárta szét a karját. Ezt a mondatot nem igazán sikerült leolvasnom.
- Mi? - ráncoltam össze a szemöldököm, mire csak legyintett - Mondd el! - kötöttem az ebet a karóhoz. Casso mosolyogva megrázta a fejét - Légyszi! - tettem össze a kezeimet, majd lebigyesztettem a szám.
Casso szórakozottan intett, majd kiment a szobájából. Ezt soha nem fogom megtudni.
Este, zuhanyzás és vacsi (tükörtojás) után elköszöntem Anyuéktól, majd felmentem a szobámba.
Eléggé elfáradtam a sok pótlás és az alig öt óra alvás miatt.
Éppen elaludtam volna, amikor rezegni kezdett a telefonom.
Az első gondolatom az volt, hogy bárki is az, megölöm, amiért felzavart, de ezt elvetettem, hiszen a kijelzőn Casso neve szerepelt.
Casso: xd cuki a macskás pizsid
Na jó, ez sokkolt egy kicsit.
Leni: Nem is macskás. Honnan veszed, hogy macskás pizsim van?
Casso: tipp, húzd be a függönyt
Lángvörös fejjel sétáltam az ablakomhoz. Casso a kanapéján ücsörgött a telefonjával a kezében, miközben elfojtott mosollyal figyelt. Kinyújtottam a nyelvem rá, erőszakosan behúztam a függönyt, majd visszafeküdtem az ágyamba.
Valószínűleg ezt soha nem fogom lemosni magamról.
Leni: Na jó, szeretnék aludni. Tanácsolom neked is.
Casso: akkor neked jó éjt, angyalkák, meg ilyenek
Leni: Miért, te mit szoktál csinálni éjfél után?
Casso: Macskapizsis csajokat nézek, akik nem húzták el a függönyt
Leni: Ez célzás akart lenni?
Casso: Dehogy xd
Leni: Aha. A függönyt egyébként mindig el szoktam húzni, csak fáradt vagyok.
Casso: Akkor joeeeeejt
Leni: Már rég aludnék, ha nem akkor írsz, amikor éppen elaludtam volna.
Casso: xdd
Casso: Na, akkor menj aludni, fáradt leszel holnap
Leni: Idegesítő vagy!
Casso: jajaj:)
Na jó, igazából így már nem nagyon akartam aludni, főleg, hogy Vele üzeneteztem, de már akkor is kötöttem az ebet a karóhoz.
Leni: Na, akkor JÓ ÉJT. Nem válaszolok többet.
Casso: oké xd
Leraktam a telefonom, majd aludni akartam, de egyszerűen nem jött álom a szememre.
Egy csomót forgolódtam az ágyamban megfelelő pozíciót keresve. Időközben jól meg is szomjaztam, úgyhogy felkapcsoltam a kis lámpám, majd az íróasztalomhoz csoszogtam a vizemért.
Miután visszafeküdtem az ágyamba, megint rezgett a telefonom.
Biztos voltam benne, hogy Casso az, és hogy valami igazán szemrehányót írt, épp ezért úgy döntöttem, nem válaszolok. A telefonomat erőt véve magamon, bevágtam a fiókom mélyébe, majd tényleg lefeküdtem aludni.

Mai nap - 5/4: rengeteg pótlás. De az egyből javít a helyzeten, hogy Cassoval beszélgettünk, meg ilyenek, még ha idegesítő is. De én így szeretem. Sőt, ez a csipkelődős oldala is imádnivaló. :)