Fáj még?

14. fejezet - Milyen csók?

Briannel már több, mint egy hónapja éltünk együtt. A nyár már az utolsó hónapjában járt, én pedig még akkor sem dolgoztam. Konkrétan a barátom tartott el, emiatt pedig elmondhatatlanul nagyon rosszul éreztem magam. Tizennyolc éves korom óta magamat tartottam el, dolgoztam, saját lakásom volt, nem szorultam senkire. Ennek ellenére egy évvel később már a barátom pénzelte gyakorlatilag mindenemet. Bár azt mondta, hogy ebben semmi rossz nem volt, sőt tudtam is, hogy szívesen tartott el, élvezte a családfő szerepet, de én mégsem éreztem jól magam ebben a helyzetben. Szerettem önálló és független lenni ebben a tekintetben, nem mások segítségére szorulni, hanem a saját lábamon állni. A kiadóban végül azért nem kezdtem el dolgozni, mert Brian ragaszkodott hozzá, hogy legyek egy kicsit otthon, nyugton, pihenjek. Egyébként sem nekem való volt a kiadó. Legalábbis Brian szerint sokkal jobban állt nekem a vendéglátóipari munka. Tehát a napjaimat zömmel otthon töltöttem, takarítottam, főztem, olvastam, filmeket néztem, aztán esténként Briannel voltam. Egy ideig még élveztem is, de hamar fojtogatóvá vált a semmittevés. Ezért is akartam már nagyon egy munkát, mert egy hónap alatt teljesen egyhangúvá és unalmassá vált az életem. Ezzel ellentétben Brian már csak egy lépésre volt az apja könyvének kiadásától, ráadásul két hete elő is léptették a munkahelyén. Persze hihetetlenül örültem a sikereinek, és az álmai beteljesedésének. Tudtam, hogy boldog volt és ez engem is boldoggá tett.

Egy átlagos kedd délután a kanapén heverve bámultam a tévét. Ahogy mindig, csak váltogattam a csatornákat, de pár percnél tovább egyik buta műsor sem tudta lekötni a figyelmemet. Az órát figyeltem, mert vártam, hogy Brian hazajöjjön. Már egy ideje haza kellett volna érnie. Nem tudtam miért késhetett ennyit. Kinyomtam a tévét és a telefonom keresésére indultam. Éppen tárcsáztam volna a barátom számát, amikor egy jó nagy, dühös ajtócsapódást ütötte meg a fülemet a bejárat felől. Bár az enyhe kifejezés, hogy megütötte a fülemet, sokkal inkább fejbe vágott a hang. Brian, az előbbi hang előidézője, idegesen lépett be a nappaliba, miközben kigombolta az inge nyakát. Helyesbítek, inkább majdnem kitépte a gombot a helyéről. Mielőtt még bármit is felfoghattam volna az eseményekből, odalépett hozzám és szorosan átölelt. Úgy kapaszkodott belém, mintha én lettem volna az egyetlen dolog az egész világon ami meg tudta nyugtatni. A kezemet a hátára simítottam, majd ő szépen lassan ellazult a karjaimban. Még sosem láttam ilyen idegesnek, nem tudtam mi történhetett vele, de nagyon aggódtam érte.

- Kérsz valamit? - szólaltam meg halkan. - Egy kávét vagy egy teát ne főzzek neked?

- Egy kávét - nyöszörögte, mint egy kisgyerek, aki kihasználja a betegségét, hogy az anyukája mindent megadjon neki.

- Gyere, nagyfiú - kuncogtam el magam, majd leültettem az étkezőasztalhoz. A konyhába léptem és nekikezdtem az italnak. - Mi történt? - kérdeztem, miközben forrt a víz a kávéhoz.

- Csak a munka - sóhajtotta, és a hangjából egyből el is tűnt a kisfiús csengés. Helyette stresszel teltek meg a szavai. - Folyamatosan problémázik a dolgaimmal a főnök.

- Dehát most léptetett elő - értetlenkedtem. Miért lenne kiakadva a munkájára valaki, aki két hete még nagyban elismerte azt?

- Igen, pont azóta nem elégedett velem. Szerinte nem is kellett volna feljebb tolnia a ranglétrán - magyarázta idegesen. - Ma is az egész csapat előtt alázott. Pedig mindent jól csináltam.

- Mit mondott? - tudakoltam. Igyekeztem a lehető leglágyabb és legkedvesebb hangomon szólni hozzá, hogy ezzel valamelyest lenyugtassam.

- Van most egy új mobiltelefon modellünk, ami teljes mértékben az én feladatom volt. Azzal van baja, hogy kisebb a kijelzője, mint amit ő elképzelt - forgatta meg a szemét. Letettem elé a forró kávét, amit egy apró csókkal köszönt meg. Tovább mesélte a napja részleteit, amit én nagy figyelemmel követtem, miközben a vállát masszíroztam. Próbáltam oldani a stresszét, ami sikerült is. Hangja egyre lágyabban szólt, s mire megitta a kávéját, már a szokásos mosolya is ott csillogott az ajkain.