Positive?! ||FORDÍTÁS!||

34.Fejezet

Jackson:

Akármikor beleugrottam a vízbe szabadnak éreztem magam. Az agyam üres volt ezekben a pillanatokban, nem kellet a szüleimre, a sulira és Markra vagy a babára gondolnom.

Nem akarok beleegyezni, de Mark terhessége sok nyomást okoz. A felén hamarosan túl lesz ami annyit jelentett, hogy a dolgok komolyra fordulnak... Mármint nagyon komolyra.

Nem mind ha eddig nem lett volna az, hiszen amióta beavatott a terhességébe és a gyerek életébe már akkor minden jelentős volt, pedig próbáltam elkerülni.

Az idősebb nem is próbált belekeverni a dologba, hiszen tudta, hogy nem akarom, viszont egy idő után saját magam kevertem bele magam amikor odaadtam neki a dzsekimet.

A baleset először nem változtatott meg, de mikor megláttam a hasát, ezzel bebizonyítva, hogy tényleg terhes úgy éreztem foglalkoznom kell vele.

A találkozás egy hete történt és most nagyon sokszor volt a házunkban. Anyu nagyon megkedvelte, sokat elmentek együtt vásárolni, én pedig biztosra megyek, hogy mikor átjön ne legyek otthon.

Nem mint ha problémám lenne azzal, hogy lássam az idősebbet, csak a saját érzéseim bekavarnak, lehetetlen úgy gondolni rá, hogy a baba ne jusson az eszembe.

Anyám mindig nyaggatni akart azzal, hogy törődjek Markal, és töltsek vele időt de az nem én vagyok. Nem fogok az idősebb után rohangálni, cipelni a táskáját vagy követve minden egyes lépését, biztosra menve, hogy senki sem nyúl hozzá.

Tudom, hogy gondoskodnom kéne, de inkább kezdek lassú gesztusokkal. Tegnap odaadtam neki egy táska ruhát amiket már nem hordtam. Elég nagyok lesznek ahhoz, hogy elrejtsék a hasát.

Nagyon meglepettnek tűnt de nem mondtam neki semmit se. Tisztában vagyok azzal, hogy még nem kész arra, hogy megmutassa terhességét, nekem se és anyámnak se. Remélem tudja, hogy ezzel segíteni próbáltam neki az én módszeremmel.

A mi kapcsolatunk nos... nagyon-nagyon komplikált. Bizonytalan vagyok abban, hogy tudjuk-e kedvelni egymást, így úgy gondolom nem sietünk sehova, hiszen össze kell csiszolódnunk.

Ha elkezdenék szuper apuciként viselkedni most, Mark nem hinne nekem, azt gondolná csak is a szüleim miatt csinálom az egészet és NamJoonért. Pontosan ezért kezdek lassan és csendesen.

Hosszú heteken át, ahol végig magammal harcoltam, végre elfogadtam, hogy biológiailag én vagyok a gyerek apja. De nem vagyok abban olyan biztos, hogy el is tudom foglalni a helyemet a baba életében és apa lenni.

Tudatában vagyok a felelősséggel és tudom hogy én vagyok az akinek össze kell szednie magát. Markal együtt kell dolgoznunk mint egy csapat és megalkotni a lehető legkisebb dolgokat is, hogy a babának jó élete legyen.

És ott van egy fő pont amiért nem akartam ezt a babát. Tinédzser szülők lennénk. Valamelyikünknek pénzt kéne keresnie vagy meg kell tanulnia hogyan kell felnevelni egy gyereket jól. Mi elbuknánk ebben.

Minden baba megérdemel egy jó helyet ahol felnőhet és a szüleik akik képesek lennének rá vigyázni, ám Mark és én messze vagyunk ettől. Szerette a picijét, de a szeretet nem elég.

Utánanéztem hogy mi kell az újszülötteknek és olyan sok dologért fizetni kéne. Persze, a szüleim segítenének amiben csak tudnának, de nem fizethetnek ki mindent.

S ott van a jövőm amiért aggódom. Hiszed vagy sem, de már elterveztem, hogy egyetemre megyek. De nem lennék biztos abban, hogy tudnék apa lenni és közben az egyetemmel is foglalkozni.

Egy sóhaj hagyta el az ajkaimat és úsztam még egy kört. A medence a sulink mögött az egyetlen hely ahol szerettem lenni. Mint a csapat al-vezetője nálam volt a kapu kulcsa.

JaeBum, aki az eredeti vezető, nála is van egy kulcs de csak késő este használta általában magával hozva YoungJaet Egyszer láttam őket, azóta se jövök ide nyolc óra után..

Szerencsémre tudom, hogy JaeBum tuti biztosra nem jön ma ide, mert valami mást tervezett. Mint egyik legjobb barátjaként tudom, hogy megkéri YoungJae kezét ma este.

Örülök hogy talált valakit magának, de nem értem miért házasodnának ilyen fiatalon. A másik részem viszont féltékeny volt, mert magától döntötte el ezt a hatalmas dolgot.

Az egész életét is beleértve, én nem tudnék ilyet tenni. Nem tudok döntést hozni az, nem vagyok elég idős ahhoz, hogy így elhatározzam magam.

De most fel kell nőnöm, mert sok döntés vár rám. Ebben a pillanatban csak egy van. Elfogadom az apa szerepet? Vagy elfutok?

|| Szóval Jackson fél, és nem tudja mit tegyen. Eltudja majd dönteni? Elmondja bárkinek is az aggodalmát? ||