26.Fejezet

2.8K 258 10
                                    

Mark:

       Hétfő volt és Jackson nem jött a suliba múlt hét óta. Tudom, hogy NamJoon miatt amit tett. Nem úgy nézett ki, hogy a szőke valaha is megfog bocsátani barátjának.

Miután Jackson elment, NamJoon elmesélte az egész történetet, és szerencsére nem mondta el Jiminnek mi történt köztünk a kínaival. Ha megtette volna a másik nap már az egész iskola tudta volna.

A magasabb legalább hússzor bocsánatot kért, és pedig minden alkalommal elmondtam neki, hogy minden rendben. JinYoungnak viszont kitaláltam, aki nyugodt maradt és úgy viselkedett NamJoonnal ahogyan szokott.

Örülök, hogy a barátaim még itt voltak nekem, gondoskodtak az egészségemről és átsegítettek a hangulatingadozásaimon. Boldoggá tett az van velem valaki akire tudok számítani de még mindig csalódott vagyok..

Nem bennük, hanem Jacksonban. Elhitette velem, hogy lassan elkezdte elfogadni a gyermekünket, azt hittem hogy gondoskodni kezd róla.

De rosszul végződött. Jacksont nem érdekeltem, és örömmel használta fel NamJoon vallomását arra, hogy kimaradjon a baba életéből. Csak úgy elment és odaadta a felelősséget neki.

NamJoon még mindig bűnösnek érzi magát és a legjobbat hozta ki magából csak hogy nekem jó legyen. Odaadta a telefonszámát, miszerint felhívhatom bármikor ha szükségem van rá, vagy kell nekem valami, hozz nekem ételt minden nap amit párja csinált, Jin.

Amennyire tudom, Jin tudja, hogy terhes vagyok Jackson gyerekével ezért mindig olyan ételeket csinált amik jók voltak az egészségemnek, főleg a babámnak. Nam elmondta, hogy párja nagyon 'anyu' féle ember.

De ma nem éreztem azt, hogy éhes vagyok. Sőt, nem éreztem semmit. Az egyetlen dolog amit csináltam, hogy bámultam a dobozt amiben az ételt volt amit ma hozott nekem Joon.

Rosszúlt voltam és haza akartam menni, bebújni a takaróm alá. Egy olyan nap van ma, ami egyszerűen csak szar.. Még a csoki sem boldogított amivel JinYoung állt elő.

Nem igazán vagyok biztos abban miért érzem magam így, de egy részem azt súgta Jackson miatt. Minden egyre komplikáltabb mióta együtt töltöttük azt az éjszakát.. Nem könnyű.

Az elején csak probléma volt a terhességem, de Jacksonon úgy látszott kezdi elfogadni a dolgokat és közelebb is kerültünk egymáshoz, közel voltunk ahhoz, hogy barátok legyünk.

Viszont most.. visszatért a régi énje. Nem igazán tudom hogy tényleg azt hiszi az egész NamJoon hibája, vagy csak felhasználta indokként, így kimaradhat a baba dologból. Nem érdekes mi miatt, akkor is szarul esett.

Megszidtam magam amiért ennyi reményem volt Jacksonhoz, hogy jobb ember tud lenni, barátok tudunk lenni és feltudjuk nevelni együtt a babát. Nem kellett volna úgy viselkednünk mint egy családnak.. Csak támaszt szeretnék.

Persze, ott volt JinYoun és YoungJae akik foglalkoztak velem, és mind ketten izgatottak voltak, hálás is voltam érte, de még mindig Jackson szeretném magam mellé.

Mégsem akarom zavarni semmivel sem. Ha ez a végleges döntése, hogy kimarad a baba életéből akkor elfogadom és nem panaszkodok, viszont mindig adok neki lehetőséget arra, hogy meggondolja magát.

"Minden oké? Bámulod az ételt, teljesen úgy tűnsz mint aki nincs is itt." JinYoung megszólalt aggódva, amire ránéztem és rámosolyogtam. "Ja, csak nem érzem magam jól." Vallottam be és remélem a válaszom elég, hogy kielégítsem érdeklődését.

De szerencsétlenségemre nem. "Enned kell. A babának szüksége van rá." Mondta a fekete-hajú barátom anyai viselkedéssel. "Nem ölöm meg azzal, ha nem eszek ebédet. Majd később eszek." Raktam kezem a hasamra.

Sokat nőttem a hetek alatt. A dudor a pulcsim alatt alig ha, de látható volt, de szerencsére az emberek nem figyeltek annyira rám, így nem vették észre.. Ám ez hamarosan megváltozik.

"Ha te mondod.. Van időpontod az ultrahangra jövőhétre, igaz? Megkérdezed Jackson, hogy veled megy-e?" Kérdezte hirtelen legjobb barátom, megvontam a vállam. "Nem hiszem.. amúgy se jönne." Néztem el.

JinYoung sóhajtott, tudja, a kívánságom az, hogy Jackson velem jöjjön. Még mindig hiszem, hogy beleszeretne a picikébe ha látná mozogni a képernyőn és nem csak a képet látná de a reményem értelmetlen. 

Positive?! ||FORDÍTÁS!||Where stories live. Discover now