...zsebéből egy kés nyele lógott ki.
'Csak nem?'
Mosolyodtam el. Leültem mellé a kanapéra,és vártam amíg fel nem kel...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Tíz perc múlva,kopogást hallottam. Lassan felálltam,az ajtóhoz mentem,eközben a késemet elővettem. Kinéztem az ablakon,és Ben volt az,aki kopogott.
"Mit szeretnél?"
Nyitottam ajtót.
"Neked is szia."
Mosolygott
"Kérdeztem valamit..."
Mondtam kissé isegesen,már-már azon voltam,hogy a törpére vágjam az ajtót.
"Csak beugrottam. Gondoltam,megnézem élsz-e még."
A fiú gúnyosan elmosolyodott,majd belépett a házba.
"Szóval,hogy vagy?"
Fordult felém
"Jól. Azt hiszem. Dee...szerintem menned kéne."
"Miért?"
Kérdezte tettetett szomorúsággal.
"Csak nem miatta?"
Mutatott rá a lányra.
"Részben. Meg itt mászkálnak a környéken a zsaruk."
"Értem. Akkor megyek,nem zavarlak titeket."
Vigyorgott,majd egy szempillantás alatt eltűnt. Vissza ültem a kanapéra,és sóhajtottam.
"A fejem.."
"Na végre már!"
"K..Ki vagy te..?"
Ült fel a lány
"Mondjuk úgy,hogy megmentettelek."
"Mitől is..?"
"A zsaruktól."
A lány tágra nyílt szemekkel figyelt,majd lassan a zsebébe nyúlt.
"Ne is próbálkozz!"
Vigyorogtam,késemet elővéve. A lány szúrós pillantást vetett rám,majd felállt.
"Akkor én most megyek."
Mondta teljes nyugodsággal,és elindult az ajtó felé,de elkaptam a csuklóját.
"Hova?"
"Haza. És engedd el a kezemet."
"Nem mész sehova."
Húztam vissza a kanapéra.
"Beszélgessünk,rendben?"
"Minek?"
"Kíváncsi vagyok valamire."
"Utána elengedsz?"
"Majd még meglátom. Szóval..első kérdésem. Hogy hívnak?"
"[Neved] vagyok..és te?"
"Jeffrey!"
Nyitott be valaki.
"Mi van már?!"
Néztem az ajtó felé.
"Oh..látom társaságod van. Akkor majd később.."
Ezzel lelépett.
"Akkor gondolom erre a kérdésre nem kell válaszolnom!"
Néztem vissza a lányra,aki csak nézett ki a fejéből.
"Szóval..Jeffrey.."
Kezdte.
"Igen?"
"Mégis miért hoztál ide?"
"Jobban örülnél ha a zsarukkal lennél? Mert eléggé úgy tűnt hogy téged keresnek. A másik kérdésem az lenne,hogy miért van nálad az a kés?"
