c h a p t e r t w e n t y s e v e n

1.7K 168 43

L o u i s 
T o m l i n s o n 

Áthelyezési kérelem.

Látásomat homályosító könnyfátylon keresztül meredtem az elém csúsztatott papírra, melyet hivatalosabbnál hivatalosabb mondatok tarkítottak. Szemeimet ugyan végigfuttattam a betűk sokaságán, képtelen voltam akár egyetlen értelmes szót is kiolvasni. Éreztem a mellkasomat szorító fájdalmat, mely szinte elszívta előlem az oxigént. Éreztem a könnyeimet, melyek folyamatosan gyűltek íriszeimbe, és kegyetlenül csípték őket. Hevesen kalapáló szívem hangját szinte hallottam, s attól féltem, eltöri a bordáim erőteljes dobogásával. Harry elhidegülése eszméletlenül rosszul esett, főleg így, hogy nem értettem miért kapok efféle elutasítást. Pilláim alól felpillantottam Harry érzelem mentes arcára, majd nagy levegőt véve, határozottságot színlelve előhalásztam egy tollat, s miután egy komor tekintettel ajándékoztam meg a göndört, majd a nevemnek szánt helyre karistoltam a szavakat.

Szaktanár aláírása:
Louis Tomlinson

Harry megszeppenve vette át a kérelmet amit a kezébe adtam. Nemhogy ő, még én sem számítottam erre. Amint ujjaim mozgásra bírták a tollat, s a kék tinta a nevemet kívánta láttatni a fehér alapon, a kétségbeesés egy pillanat alatt vette át az uralmat rajtam. A kezeimet csupán a düh vitte rá erre a néhány könnyed mozdulatra, melyekkel fenekestül felforgattam a tanév hátralévő másfél hónapját.

Harry elgondolkodva meredt a kezei között tartott lapra, majd összeszorított ajkakkal bólintott egyet, s egy szó nélkül elhagyta a helyiséget.

■ ■ ■

Idegesen túrtam barna tincseim közé, miközben fel-alá járkáltam Harry lakásának ízléses nappalijában. Alig vártam, hogy a göndör végre hazataláljon, én pedig kérdőre vonjam a viselkedéséről. Akárcsak egy szigorú szülő a gyermekét.

– Hé, Primadonna! Maratont tartasz a nappalimban, vagy mi? – rántott ki Harry csipkelődő hangja a gondolataimból, melyeket próbáltam rendezni. Hirtelen szedett bátorságom ugyanilyen hévvel száguldott el, amint megláttam őt az ajtófélfának dőlve. Lábait keresztezte, karjait a mellkasa előtt fonta össze, s kacér mosollyal méregetett.

– B...beszélnünk kell – nyeltem egy nagyot amint néhány lépéssel közelebb jött hozzám, s alsó ajkát beharapva érzékien végigsimított arcélemen.

– Jólvan, beszéljünk – suttogta ajkaimtól néhány centire. Kezemnél fogva húzott el a kanapéhoz, ahova aztán leült, maga után rántva engem is. Szorosan mellettem foglalt helyet, a térde összeért az enyémmel. Kezei felfedező útra indultak lábaimon, egyre feljebb csúszva. Hosszú ujjai belső combomat cirógatták, ezzel erős borzongást csalva a testemre. Megköszörültem a torkom és mocorogtam egy picit, remélve, hogy Harry nem szúrja ki a nadrágomban feszülő merevedésemet, melyet néhány apró mozdulattal ért el. – Hallgatlak, angyalom – édes kuncogást hallatott, ami zene volt füleimnek. Harry minden bizonnyal sejti, hogy melyek a gyenge pontjaim. Sőt, Harry tökéletesen tisztában van vele, hogy ő maga a leggyengébb pontom.

– Mégis mi a fenét művelsz velem? – böktem ki végül a legelső szavakat, amelyek megszeppentségemben eszembe jutottak.

– Nem értelek – sóhajtott hátradőlve a szófán, kezét viszont egy tapodtat sem mozdította.

– Egész álló nap elutasítóan viselkedsz. Teljesen elhidegülsz tőlem, sőt, konkrétan átkéreted magad egy másik osztályba. Aztán hazesel úgy, mintha kicseréltek volna és úgy teszel, mintha a világon semmi különös nem történt volna.

– És...téged ez zavar? – kérdezte a lehető legbugyutább kérdést, amit jelen esetben feltehet.

– Szerinted?! Igen, Harry, kurvára zavar, mert marha rosszul esik, hogy egy játékszerként kezelsz! Komolyan...komolyan ennyire nem veszed észre? – halkultam el kétségbeesetten összegörnyedve.

– Mégis mit?

– Ahogy rád nézek...ahogy viselkedem a közeledben. Hogy minden pillantásommal téged kereslek. Szinte  hallhatod ahogy kalapál a szívem minden alkalommal, amikor hozzám érsz. Csupán egyetlen érintésed megbélyegzi az egész napom. A páratlanul ragyogó zöld szemeid, a tökéletes vonásaid és az angyali mosolyod teljesen elcsavarta a fejem – összeszorítottam a szemeim, majd a mondandóm végére közöltem a nyilvánvalót: – Szeretlek, Harry – a göndör szótlanul meredt maga elé a szavaimat emésztve, majd a fejét rázva elhúzódott tőlem.

– N...nem...én ezt...Louis, csak...nem akarom – motyogta össze-vissza, majd sarkon fordult és a szobájába rohant.

S hogy én mit tettem? A törött szívem darabjaival együtt kuporodtam össze a kanapén, várva a soha el nem jövő csodára. Helyette a csengő hangja hasított a levegőbe, majd a szőke ciklon, Cathrine sűvített be a lakásba, egyenesen Harry szobájáig.

■ ■ ■

H a r r y
S t y l e s

Zihálva bámultam a plafont az ágyon fekve, míg Cathrine már a pólóját vette fel.

– Várj egy percet csillagom, kikísérlek – tápászkodtam fel az ágyról, magamra kapva a földön heverő fekete alsónadrágomat. A lány kuncogva indult meg az ajtó felé.

A folyosón, Louis szobája előtt elhaladva hallottam a fiú szívszorító sírását, mire egy pillanatra megtorpantam. Aztán eszembe jutottak a szavai, s bocsánatkérés helyett inkább gyáva módon megfutamodva követtem az előttem tipegő szőke lányt.

– Hívj többször, Hazzy – mosolygott csábosan, majd egy puszit adott az arcomra és kisétált az ajtón.

Ám percekkel később mégis újabb csengőszó jelezte valaki érkezését.

– Csak nem egy második menetre vágysz, cicabogár? – kuncogtam miután ajtót nyitottam, de a küszöb másik oldalán valami teljesen más fogadott:

– Anya?!





















nagyon szarnak érzem és rohadt nagy a zűrzavar, légyszi írjatok valami véleményt

bubblegum bitch ×× larry stylinsonWhere stories live. Discover now