c h a p t e r t w e n t y s i x

1.6K 168 67

L o u i s
T o m l i n s o n

Egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel. Az ágyon összekuporodva sírtam, miközben szorosan magamhoz öleltem a takarót és görcsösen szorítottam egy zsepit a kezemben. Türelmesen vártam Harry-re, aki az éj leple alatt számtalanszor összetörte repedt porcelán szívemet. 

Nagyjából tíz percenként elsétált az ajtóm előtt. Hallgatta keserves, visszafojtott zokogásom, majd nagyot sóhajtva tovább állt. Az ajtó alatti kis résen, ahol fény szűrődött be, láttam, amint közelebb jön. Hallottam ahogy hatalmas tenyerét a kilincsre teszi. Sokat habozott ugyan, de elment.

A mérhetetlen csalódottság még több könnyemet útnak eresztette. Így ment ez egészen reggelig, s mikor az ébresztőm kíméletlen csipogása a füleimnek csapódott, kétségbeesetten néztem a falon ketyegő órára. 6:00.

Picsába, nekem ma dolgoznom kell.

Nagy levegőt véve, egy kis erőt összeszedve kikecmeregtem az ágyból. Az éjjeli szekrénynek támaszkodva lélegzetem mélyeket, hisz a fejem kegyetlenül lüktetett és a sok végig feküdt óra után ez a hirtelen mozdulat szédülést vont maga után. Perceken keresztül ácsorogtam a bútornak dőlve, míg végre a lábaim is úgy gondolták, hogy elindulhatok anélkül, hogy a lépcsőn lefelé menet összecsuklanék. 

Lassan botorkáltam el az étkezőn keresztül a fürdőszobába. Harry az asztalnál ülve habzsolta a reggelijét, még pizsiben, ami egy alsónadrágot jelentett. Hiába volt ínyemre való a látvány, most mégsem tudtam elidőztetni a tekintetem kidolgozott felsőtestén.

– Jó reggelt – motyogtam lesütött szemekkel, s közben sietősen elviharzottam az étkező asztal előtt. 

– 'Reggelt – vetette oda flegmán, hanyagul. Elutasító hangneme kifejezetten rosszul esett a gyenge lelki világomnak. Nem értettem, hogy mégis mi okból fordult Harry is ellenem.

Hideg vízzel leöblítettem az arcom, hogy vonásaim nagyjából rendeződjenek. A szemeim alatt éktelenkedő sötét karikák ellen nem tehettem semmit. Kénytelen leszek elviselni, hogy mindenki az ott húzódó Gucci táskáimat bámulja majd. 

Visszasétáltam az ideiglenes szobámba, s kihalásztam néhány ruhadarabot a bőröndömből. Egy egyszerű fekete farmer, és egy ugyanilyen színű rövid ujjú tökéletes választásnak bizonyult. Visszamentem az étkezőbe, ahol Harry már teljes harci díszben lapozgatta az egyik füzetét, erősen koncentrálva arra, hogy memorizálja az oda leírtakat. Szóval csak az én óráimra nem tanul.  

– Csináltam kávét. Van egy bögre a konyhapulton – mondta mogorván, fel sem pillantva a teleírt lapokból. 

– Köszönöm – feleltem alig hallható, rekedt hangomon. Harry ennek hallatán egy pillanatra felém fordult, de amint tekintete az én üveges pillantásomba akadt, fejét ismét a papír felé szegezte. Szóval még csak rám sem néz, vágom.  

A konyhapult felé fordulva kortyoltam bele a koffeines italba, amikor meghallottam Harry mélyről jövő sóhaját, majd közeledő lépteit. A szívem heves kalapálásba kezdett a bordáim fogságában, s mintha a folyamatosan magamba juttatott kávé egyre jobban csak kiszárította volna a torkom. Éreztem a fiú leheletét a nyakamnak csapódni, amitől a tarkómon vigyázzba álltak a pihék, és minden porcikám megdermedt. 

– Beszéljünk – suttogta a fülembe, majd a derekamnál fogva maga felé fordított. Teste szorosan az enyémhez préselődött, ezzel megakadályozva a - fejben már kitervelt - szökésemet. Bólintottam, mire neki kezdett: – Rendben van, hogy itt laksz, eszem ágában sincs kidobni téged. Viszont, nem szeretném, ha többről lenne szó, Louis. Kérlek, nagyon szépen kérlek, hogy felejtsünk el mindent, ami köztünk történt. A sok, utánozhatatlan csókot... – összeszorította a szemeit, majd miután egy nagyot nyelt, folytatta: – ...és minden mást.

– Elég nehéz komolyan venni amikor ilyeneket mondasz, miközben az ajkaid alig két centire vannak az enyémektől, és...a kényesebb részeid is keményen az enyéimhez nyomódnak – sóhajtottam, amint a szavaim után Harry ágyékának dörzsöltem az enyémet. 

– Agh – nyögte. – A picsába Louis, fejezd be – préselte ki magából a szavakat, közben én gyorsítottam  a csípőm mozgásán. 

– Nem akarod, hogy befejezzem, Harry – jelentettem ki, tekintetemet az ő vágytól elsötétült íriszeibe fúrtam. Ajkaink elnyíltak, s én ráharaptam az alsó párnácskámra. Óráknak tűnő perceken keresztül sóhajtoztunk egymást bámulva, míg végül Harry megtéve a legfőbb lépést, ajkait az enyémnek nyomta, s nyelvével azonnal a számba furakodott a fogaimon keresztül. Nagyot nyögve túrtam bele dús hajzuhatagába, gyengéden megtépve a tincseket, ezzel egy mély morgást kicsalva a fiúból. Csókcsatánknak végül ő vetett véget, mikor elhajolt tőlem, erős hiányérzetet hagyva maga után.

– Sa...sajnálom Louis, de én...én komolyan gondoltam. Nekem ez nem megy – hadarta miközben idegesen a hajába túrt, majd a vállára kapta a táskáját és feldúltan kiviharzott a lakásból.

■ ■ ■

A viszonylag eseménytelen munkanap megkoronázása képp Harry jött oda hozzám az óra után egy papírral a kezében.

– Mr.Tomlinson... – kezdte elhidegült hangnemben, pedig nekem már a megszólítás is kellően fájdalmas volt.

– Igen, Harry?

– Szeretném tartani a kizárólag lakótárs viszonyt. Nem szeretnék az Ön osztályába járni. Megtenné, hogy aláírja itt? – mutatott a lap aljára, majd elém csúsztatta a papírt.

Áthelyezési kérelem.

bubblegum bitch ×× larry stylinsonWhere stories live. Discover now