c h a p t e r t w e n t y f i v e

1.6K 170 38

L o u i s
T o m l i n s o n

– Beszélnünk kell. Zayn-ről és rólad. Rólatok – Liam komolyan kérlelő hangját hallva megszeppenve dermedtem le a küszöb túloldalán állva.

– É...én attól félek, hogy már nincs olyan, hogy mi, Liam – sütöttem le a szemeim, miközben lábammal az előszoba kemény padlóján doboltam. Nagyot nyelve módosítottam a Liam-nek címzett válaszomon. – D...de ha gondolod beszélhetünk – a fiú halványan elmosolyodott, majd Harry felé biccentett.

– Négyszemközt gondoltam, Tommo. Egy sétához mit szólsz? – vetette fel az ötletet, én pedig egy alig látható bólintással egyeztem bele.

– Fél óra és visszajövök, Harry – küldtem egy halvány mosolyt a szemforgatva ácsorgó göndör fiú felé, aki úgy tűnt, nem örül a váratlan látogatónak.

– Ne vegyél rá mérget – kuncogott Liam, sokat sejtő tekintettel méregetve először engem, majd Harry-t. Figyelmen kívül hagytam a megjegyzést, és az utca felé biccentettem, jelezve, hogy jobb, ha elindulunk mielőtt Liam csipkelődése veszekedést indít.

Harry összeszűkített szemei elől, melyek szikrákat szórtak, elhúztam Liamet. Sietősen kapkodtam rövid lábaimat a fiú mellett, aki meglehetősen nagy lépteinek köszönhetően már métekkel előbb járt, mint én.

– Nem lehetne, hogy leülünk? – lihegtem kifulladtan kullogva utána. Li nagyot sóhajtva markolta meg a felkarom és húzott el a legközelebbi padhoz, ami a járda mellett helyezkedett el.

– Mostmár jó minden, Hamupipőke? – kérdezte.

– Hahaha – forgattam meg a szemeimet unottan. – Nem, Liam. Semmi sem jó. De hagyd csak. Miért is kellett kirángatnod este fél tizenegykor? – pillantottam a karórámra.

– Tényleg Zayn-ről szeretnék beszélni veled – húzta el a száját amint kiejtette a nevét, s kínosan megvakarta a tarkóját.

– Hallgatom – nagyot sóhajtva dobtam át az egyik lábamat a másikon. Hátradőltem a padon, felkészülve a dorgálásra, de helyette teljesen mást kaptam.

– Lou, Zayn szeret téged. Hidd el, ha te képes voltál megbocsátani neki, ő is az lesz. Tudod, neki talán nagyobb bűntudata van, mint neked.

– Mégis miért lenne? – horkantottam értetlenül, mire barátom lesütötte mogyoróbarna szemeit. – T...ti még mindig...? – sápadtam le, és üveges tekintettel meredtem magam elé. Néhány évvel ezelőtt Zayn Liammel csalt meg engem. Megbocsátottam neki és kapott tőlem egy második esélyt. Tiszta lappal kezdtünk újra mindent, és Zayn megígérte, hogy szeretője mostmár csak a barátja lesz. Hittem neki, de ezek szerint kár volt. – Mióta? – kérdeztem.

– Közel másfél éve – nyögte ki végül, egy kis csend után. – Louis, é...én sajnálom. Tényleg sajnálom, de... – szabadkozott volna, de a szavába vágtam.

– Nem érdekel! Én lettem elhordva mindennek, mert néhányszor előfordult, hogy kavartam Harry-vel, miközben ti mindketten másfél éven keresztül a képembe hazudtatok! Ennyit az igaz barátságról, az őszinteségről, meg a szerelemről, Liam! – felpattantam a padról és elfutottam. Nem akartam itt maradni, nem akartam emberek között lenni. Nem akartam tovább beszélni a végleg tönkre ment kapcsolatomról.

Az esti, hideg levegő nekicsapódott könnyáztatta arcomnak, s az egész testemnek. A szemeimből kifolyó érzelmeimtől alig láttam valamit, s a szűnni nem akaró sírás miatt minden porcikám remegni kezdett.

Csak Harry-t és az ő védelmező karjait akartam, hogy körém fonódjanak és megnyugtassanak. Harry-t akartam, hogy azt suttogja: minden rendben.  Neki talán elhinném. Neki biztosan elhinném.

Berontottam az új otthonomnak minősülő lakásba, s folyamatosan folyó könnyekkel rohantam fel az emeletre. A legelső szobába mentem, ami utamba került. Az ágy mellé roskadtam, fejemet a bútorra döntve sírtam tovább.

Vártam Harry-re, hogy bejöjjön. Tényleg csak őt akartam. Ott ült a nappaliban, amikor bejöttem. Gondoltam hátha érdekli, hogy miért, és hogyan megyek tönkre lelkileg a szemei előtt.

Könnyes szemeim előtt felvillantak karakteres arcvonásai, amiknek párját huszonhat évem alatt még nem találtam. Göndör tincsei, melyek puhán siklanak ujjaim közé mikor beléjük túrok. Fenséges illata, ami körbelengi az egész lakást. Ízletes, mézédes ajkai, amiket csókolni felér a világ legjobb érzéseinek egyikével. S végül páratlan, mindig ragyogó smaragdzöld íriszei, amik már találkozásunk pillanatakor elcsavarták a fejem. Harry tényleg egy angyal. Kétségkívül.

Csak ültem, és vártam.

Vártam az angyalra, s vártam a vigaszra.

De nem jött egyik sem.


























elnézést kérek hogy megint szar lett és rövid. össze kapom magam, tényleg.

bubblegum bitch ×× larry stylinsonWhere stories live. Discover now