Shadowhunters /Shadowland/

➰L➰

-Hello. -köszönt Jace.

Clary idjedten hátrébb kúszott, majd megbillenve bár, de felállt.

-Ne gyere közelebb! -kiáltott neki.

-Nyugi, nem foglak bántani. -nyugtatta Jace és megadóan felemelte két kezét.

-Ezt mondhatod azok után, hogy megölted azt a nőt bennt.

-Az nem egy nő volt, hanem egy alakváltó démon. Nem ölünk mondénokat, védelmezzük őket. -magyarázta Jace.

-Mi az a mondén? -kérdezte Clary és talán kezdett egy kicsit megnyugodni, habár még mindig zaklatott volt a hangja.

-A mondénok emberek. Mi árnyvadászok vagyunk és az a feladatunk, hogy megvédjük az embereket a démonoktól és más sötét lényektől. -mondta Jace.

-Szóval én egy mondén vagyok? -kérdezte Clary.

-Nem. Ha mondén lennél nem láthatnál engem, sem a démonokat.

-Nem tudom mit szívtál, vagy milyen mesebeli világban élsz, de én ember vagyok te pedig megöltél valakit! -akadt ki ismét Clary.

Eközben Joclyn sikertelenül hívta Claryt. Megpróbált minden fontos dolgot összeszedni otthon, eldugni amit tudott, majd elővett egy üvegcsét és lánya után akart indulni, de kopogtak az ajtón. Közelebb lépett és egy baseball ütővel a kezében, a kukucskáló lyuk mellé állt. Mikor átnézett volna rajta betörték az ajtót. Joclyn hátra esett, s fejét beverte a sütőbe, nem is beszélve arról, hogy maga az ajtó is ráesett. Szerencsére nem ájult el, de a házból már esélye sem volt elmenekülni. Tudta, hogy a két férfi érte jött. Az egyik magas volt, a másik nagyon izmos. Joclyn beszaladt a fürdőszobába, magára csukta az ajtót és megpróbálta felhívni Claryt ismét, hogy figyelmeztesse.

Miután Clary kiordibálta magát, Jace megpróbálta lenyugtatni, de ahogy közelebb lépett hozzá a lány elhúzódott. Clary észrevette, hogy amyukája hívja, így gyorsan felvette.

-Anyu, nem hiszem hogy.. -kezdte.

-Clary figyelj rám! Engem most el fognak vinni, keresd Lukeot és mondd meg neki, hogy Valentine él! Érted? Keresd Lukeot! -hadarta Joclyn.

-Mi? Anyu! Ne, mi történik, mi a baj? Mi az hogy elvisznek? Hova visznek? -hadart Clary is.

Sosem volt meg ilyen rémült, mint most. Az anyja az egyetlen családtagja és ő a legfontosabb ember az életében. Nem tudta ki Valentine, nem tudta hova viszik édesanyját, össze volt zavarodva.

-Mi a baj? -kérdezte Jace.

-Anyu.. anyu bajban van.

-Clary, hallottad mit mondtam? Csak Lukeban bízz, érted. És semmiképp se gyere haza. -ordított a telefonba Joclyn.

-Anyu! Anyu! -szólongatta Clary.

Joclynra törték a fürdőajtót, így eldobta a telefont és harcolni kezdett.

-Hol van a kehely, Joclyn? -kiabálta az egyik támadó férfi.

-Akkor sem adnám oda neked, ha tudnám! -kiabált vissza Joclyn, majd kiszaladt a fürdőből.

-Hát, ha nekünk nem beszélsz, majd beszélsz Valentine-nak. -mondta a másik, majd megeredt irányába.

-Csak a holttestemen át. -mondta Joclyn, majd elővette a kis üvegcsét és egyből lehúzta.

-Nee! -kiáltotta a magasabb férfi.

Ebben a pillanatban Joclyn összeesett.

-Ugye nem halt meg? Élve kell nekünk!-mondta a másik férfi.

A magasabb férfi megnézte a pulzusát. Még élt.

-Biztos valami főzetett ivott. A nyavajás nőszemély meg a hülye boszorkánymestereik. -mondta a másik majd felkapta Joclynt és elvitte. A másik meg átkutatta a házat, de nem találta amit keresett, így felgyújtotta az lakást és a másik férfi után ment. Bedobták Joclynt egy kocsiba, majd elhajtottak.

Clary a telefon beszélgetés megszakadása után mindent eldobott és elkezdett haza rohanni. Otthagyta Jacet, otthagyta Simonékat, és az sem érdekelte őt mi az a mondén, csak az anyja számított.

Íme az első rész! Remélem kezd izgalmassá válni, jövőhéten vagy még a hét végén hozom a második rész, és köszönöm a figyelmet :D

Love, B :))