Shadowhunters /Shadowland/

➰L➰

-Ha már magyarázat kell, megvárhatnád míg befejezem. -forgatta szemeit Jace, majd folytatta- az a lány látott engem, pedig nem szabadott volna, hisz egy mondén.

-Az nem lehet. -mondta Izzy.

-Pedig baromnak hívott és egyenesen a szemembe nézett. -mondta Jace és megjelent egy halvány mosoly, ahogy visszagondolt a lány arcára.

-Ott van! -mutatott a lánynak álcázott démonra Izzy.

Jace gyorsan megrázta fejét, hogy száz százalékosan a küldetésre tudjon koncentrálni. Közelebb mentek a démonhoz, aki elvegyülni próbált és mint egy ott dolgozó, táncolt. Jace mögé lopakodott, kezét a szeráf pengéjére tette, ami egy különleges démon ölő penge. Izzy és Alec oldalról készenlétben álltak. Alec megcélozta a démont, Izzy ostorát fogta. Jace közelebb lépett és egy hirtelen és erős mozdulattal hátulról átdöfte a démont a szívénél. Az a penge hatására szikrákat szórva hamuvá vált. Mintha elégett volna. Egy másodperc sem telt el mikor egy nagy sikoly hallatszott.

Clary észrevette a táncos mögött a szőke srácot az utcáról. Minden normálisnak tűnt, mindaddig míg a fiú szívbe nem döfte a lányt. Claryben megfagyott a levegő, majd miután meglátta, hogy a nő csak úgy porrá válik olyan hangosat sikított, hogy azt mindenki meghallotta. Még a zene hangerejét is túlüvöltötte. Simon a felismerte a sikítást és azonnal a hang irányába rohant és Clary nevét üvöltözte. Simon nem bírta volna elviselni, ha a hülye ötlete miatt történik valami Claryvel.

Jace a sikoly irányába nézett és meglátta a rémült lányt az utcáról. "Hát tényleg lát minket." gondolta magában.

-M-megölte, megölte a lányt! Ti is láttátok, nem? Csináljátok valamit!! -akadt ki Clary és hiába nézett körbe segítségért senki sem látott rajta kívül semmit.

-Jace, gyere! Menjünk! -szólt a ledermedt fiúnak Alec.

Clary elkezdett rohanni, megpróbálta megtalálni a kiutat a tömegből és a klubból. A hátsóajtón ment ki, mert az közelebb volt, majd lerogyott a földre. Nem tudta mi folyik itt. "Begyógyszereztek? Vagy megőrültem?" aggódott.

-Jace! -hívogatta Alec barátját.

-Várjatok, mindjárt jövök. -mondta lazán a szőke fiú, majd a lány után ment.

-Hihetetlen, hogy egyszer nem tud rám hallgatni. -dühöngött Alec.

-Mindig is makacs volt.. nem emlékeztet ez valakire? -pimaszkodott Izzy.

Alec csak megforgatta a szemét, majd elindult kifelé.

Clary addig is próbálta megérteni mi is történt. Megnézte a telefonját, hogy felhívja Simont így észrevette, hogy rengeteg hívást kapott Joclyntól, de egyszer sem vette fel.

Joclyn miután lánya elment otthonról házimunkát végzett. Felporszívózott, kiteregetett és össze szedte a következő adag szennyest. Mikor bement Clary szobájába a koszos ruhákért észrevett egy rajzot a falán. Egy rúna volt az. Ő felismerte, hisz múltját bár titkolja sosem felejtheti el. Megijedt, hátha lánya emlékszik valamire amire nem lenne szabad, így elkezdte hívogatni, sikertelenül.

Jacet nem csak a kíváncsisága vezérelte, hanem valami azt súgta neki, hogy segítenie kell a lánynak, meg kell ismernie. Mikor kilépett megpillantotta a lányt, a földön ült a telefonját matatva.