c h a p t e r n i n e t e e n

1.7K 208 58

L o u i s
T o m l i n o n

– Maga – felelte a bongyori szemrebbenés nélkül, s ezzel belém rekesztette a szavakat és a levegőt egyaránt. Torkom kiszáradt és összeszorult, szemeim pedig kikerekedtek, csakúgy, mint az összes többi jelenlévőnek a teremben. Teljes csend honolt, egyedül Harry visszafojtott kuncogását lehetett hallani. Ezzel most tényleg átlépett egy határon, mégha ő ezt nem is érzékeli. Komolyan ennyire gyűlöl, hogy újdonsült hobbijának az én rendszeres megalázásomat választotta?

– Ha...Harry – kezdtem mély levegőt véve. – Gyere ki – biccentettem az ajtó felé, majd remegő lábakkal kisétáltam a teremből. A falnak dőltem és a fejemet hátravetve pislogtam ki a könnyeket a szememből. Harry elém lépett, és a nyakam vékony bőrfelületét kezdte csókolgatni, ezzel sírásra késztetve engem. Képtelen vagyok tovább elviselni ezt. A saját érzelmeim rabja vagyok, amik hamarosan végképp megölnek engem.

– Hé, mi a baj? – kérdezte kedves hangon a szépszemű, s miután letörölte a könnyeim, hüvelykujjával végigsimított vékony alsóajkamon. Képtelen voltam visszafogni az indulataimat, s a folyosó kellős közepén kiabálni kezdtem vele.

– Hogy mi a baj?! Mi a baj, Harry?! Komolyan ilyen sötét vagy? Nem veszed észre, hogy teljesen tönkreteszel?! Direkt csinálod?! Élvezed?! Mondd, magadtól vagy ennyire gyökér, vagy valaki folyamatosan adagolja beléd a rosszindulatot?! – emeltem a hangon egyre feljebb, teljesen kikelve magamból, és közben a kezeimmel is össze-vissza hadonásztam. Harry kidülledt szemekkel nézett először rám, majd át a vállam felett. Megfordultam, s a főnököm dühtől fortyogó tekintete ejtett fogságba. Ajkaim elnyíltak és tényleg kedvem támadt eret vágni, vagy esetleg elásni magam jó mélyen a föld alá. Mélyen beszívta a levegőt, majd az irodája felé mutatott.

– Mindketten az irodámba. Most! – parancsolta szigorúan, én pedig leszegezett fejjel indultam el az említett helyiség felé, oldalamon Harry-vel. A szívem a torkomban dobogott és komolyan beparáztam, hogy most minden ki fog derülni én pedig a holnapi napot azzal tölthetem majd, hogy új állást keresek magamnak.

– Foglaljanak helyet – biccentett a viszonylag kényelmesnek tűnő fotel felé. Én most mégis szívesebben ültem volna a tanterem egyik kényelmetlen, rozoga székén, mint az igazgatói irodában, miközben arról ábrándozom, hogy holnap vajon lesz-e munkám, vagy sem.

Harry egy kicsit sem tűnt feldúltnak. Arckifejezése nem arról árulkodott, hogy fél a kicsapástól. Sőt, talán még egy halvány, alig látható mosoly is ott volt az arcán. Vagy tényleg nem fél, vagy nagyon jól álcázza.

– Mi volt ez a jelenet odakint? Uraim, ez itt nem megengedett! Mindkettőjüknek órája van, miért lézengenek a folyosón az óra közepén, ráadásul úgy, hogy felverik az egész iskolát? – kérdezte Mr.Montgomery. Lesütöttem a szemeimet, remélve, hogy majd így megesik rajtam a szíve, de tévedtem. Még legalább háromszor megkérdezte a lényeget, míg végül Harry csiripelni kezdett.

– Csupan egy félreértés történt, igazgató úr.

– Miféle félreértés? – faggatta tovább, a fiú pedig profi módon hazudott neki.

– A minap az egyik diák látott engem valakivel, és a fejébe vette, hogy Mr.Tomlinson volt az a valaki, s ebből kifolyólag van köztünk valami. Ez a pletyka elterjedt, a tanár úr pedig azt hitte, hogy én terjesztem – a szájából csak úgy ömlöttek a hazug szavak, nekem pedig itt lett végleg elegem. Nem fog mindannyiunkból idiótát csinálni.

– Te velem is így szórakozol? Egy szavad nem volt igaz, Harry! Minden a te hibád! Te tehetsz mindenről! Tiszteletlen vagy, szemtelen, hazug, és ráadásul undorító módon belerondítasz a kapcsolatomba is! – adtam hangot a gondolataimnak, s ekkor a göndörnél is betelt a pohár. Elszólta magát, ezzel óriási bajba keverve mindkettőnket.

– Mintha te annyira ellenkeztél volna az ellen, hogy leszopjalak!

bubblegum bitch ×× larry stylinsonWhere stories live. Discover now