c h a p t e r t w e l v e

1.9K 207 69

L o u i s
T o m l i n s o n

Hétfő reggel még álmosan léptem be az iskola diákoktól zsongó aulájába. A szemeim majd' leragadtak, s alig álltam a lábamon. A meglehetősen eseménydús szombat délután óta nem alszom többet egy-két óránál éjszakánként. Borzasztó érzés ezek után Zayn szemeibe nézni, de sajnos nincs lehetőségem visszaforgatni az idő kerekét, és meg nem történtté tenni a közelmúltat, így kénytelen vagyok együtt élni a marcangoló bűntudattal, ami minden pillanatban pofán vág és a képembe röhög.

De nézzük mindennek a jó oldalát. Legalább Harry nem keresett. Nem tett semmiféle piszkos megjegyzést SMS-ben és az angyali arcát sem láttam szombat óta. Kezdett felépülni bennem egy cseppnyi hiányérzet, de aztán belém hasított a felismerés, ami millió rémképet lejátszott a fejemben, miszerint Harry hány felé módon tudná tönkre tenni a - viszonylag - harmonikus párkapcsolatomat.

A csengő hangja ragadott ki véget nem erő mélázásom végtelen útvesztőjéből, amiben rendszerint elveszek, s én sem találom a kiutat saját gondolataimból. Sietősen összeszedtem magam és a tanterem felé iszkoltam. Nem akartam késve kezdeni a hetet.

A tanári asztalra tettem a fekete oldaltáskámat, majd gyorsan lehúztam azt a néhány korty kávét abból a pohárból, amin a sarki kávézó logója díszelgett. A kiürült műanyagot a szemetesbe hajítottam, majd a beözönlő diákoknak szenteltem a figyelmem. Szép lassan mindenki elfolglalta a helyét, de Harry maradt utoljára. Fejét a föld felé szegezte, s lassú, kimért leptekkel sétált el a padjáig. A teremben teljes csend uralkodott, kizárólag a fiú bakancsának és a padló találkozásának halk nesze hallatszódott. Minden tekintet Harry-t figyelte. Mindenkinek szokatlan volt a fiú szótlan, visszafogott viselkedése.

Leült a helyére nem törődve padtársa, Cathrine halk szavaival, amiket felé intézett. Pillantásait rajtam legeltette, és amint tekintetünk össze találkozott, nem láttam íriszeiben azt az elevenségre és vidámságra utaló ragyogást, ami máskor mindig ott virít.

Kezdtem azt hinni, hogy valami baj van.

■ ■ ■

– Mehettek! – kiabáltam túl a csengő után keletkezett zsivalyt. – Harry, te maradj! – intettem a göndör fiúnak. Nagyot sóhajtva ballagott el az asztalomig. – Minden rendben? Fura vagy ma – kérdeztem, miután már csak ketten voltunk. Megrántotta a vállait. – Ez nem válasz.

– Nem is vagyok köteles válaszolni magának. Különben is, én úgy tudom, hogy azok az emberek akik utálják a másikat, nem beszélnek hozzá. Ignorálnia kéne, ha már ilyen elviselhetetlen vagyok – utalt itt arra a rövid, mégis sokat mondó hét betűs szóra amit szombaton a fejéhez vágtam.

Utállak.

Hé, ne reagáld túl. Csak hirtelen felindulásból jött.

– Chh. Hirtelen felindulás, mi? Ennyire idiótának tűnök? – felhorkantott. – És Zayn? Őt is hülyének nézed még, vagy már elmondtad neki?

– Nem nézem hülyének. Sosem tenném.

– Ó, persze, hogy nem. Csak szimplán nem mondta meg neki, hogy alig két napja még azért esedezett, hogy szopjam le – mondta ki hangosan amit kigondolt, bennem pedig felment a pumpa.

– Ne is haragudj, de ki volt az, aki konkrétan nem hagyott levegőhöz jutni, mert a farkamat tapizta, hiába kértem, hogy ne?! Ki volt az, aki bezárt egy átkozott fürdőszobába?! És ezek után csodálkozol, ha ilyesfajta szavakat vágok hozzád? Egy megtestesült átok vagy, Harry! Képtelen vagy tiszteletben tartani akármit is, és csak magaddal törődsz. Nem nézed mások érdekeit és megelégedsz azzal, ha neked jó. Egy bunkó fasz vagy, bazdmeg! – kiabálok rá, de rögtön megbánom, amint meglátom Harry arcán átsuhanni a fájdalmat, amit én okoztam neki.

– Mondja ezt az, aki könnyű szerrel beletipor mások lelkébe. Tudja, minden szónak súlya van. Maga szerint szórakozásból vagyok ennyire seggfej? Hát segítek, nem. De minden érzékeny ember legjobb álcája egy flegma álarc, amit én is magamra öltöttem – hangja elhalkul, a szívem pedig megszakad, amint könnycseppeket pillantok meg a szemeiben. – Végtelenül sajnálom, hogy hozzád sodort a sors. És végtelenül sajnálom, hogy te vagy az, akibe beleszerettem.

bubblegum bitch ×× larry stylinsonWhere stories live. Discover now