Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

27. Zene

November 10. (kedd)
Csak egy sima, normális nap. Mármint ezt úgy kell érteni, hogy nem loptunk naplót, nem mutatkoztunk be másképp, nem árusítottunk karkötőket, nem hallgattunk fél óráig háborúkról szóló kiselőadást Molnártól... Csak szimplán Casso helyes volt, mint mindig, a fiúk őrültek voltak, mint mindig, Saci telefonozott, mint mindig, én meg rajzoltam, mint mindig.
Reggel felvettem egy bordó csőfarmert, egy fehér pulcsit és egy nem rég kapott fülbevalót nyaklánccal és karkötővel, a cipőmet felhúzva pedig elindultam a suliba.
A portás most is szólt egy-két szót, de egyik fülemen be, másikon ki, és mentem is fel a terembe.
A folyosóra One Direction hallatszódott ki és a fiúk hőbörgése.
- Saci, állítsd le, vagy kajak kiverem a kezedből! - állt fel Ricsi.
- Mindjárt, csak még ezt a részt! "All my life, you stood by me..." - énekelt Saci.
- Oké, én szóltam! - tette fel a kezét Ricsi, majd elindult Saci felé, aki még mindig a refrént énekelte, és megcsikizte. Saci visított a nevetéstől, miközben remegő kézzel igyekezte leállítani a számot a telefonján.
Napközben igazából nem történt semmi különleges (csak annyi, hogy elfogyott a melegszendvics a büfében, hüpp-hüpp), suli után pedig egyszerűen hazamentem, házit írtam, rajzoltam, festettem, filmeztem... és igazából ennyi.

Mai nap - 5/4: átlagos. Nem történt semmi különös azon kívül, hogy Saci zenéit nem bírom kiverni a fejemből. Viszont Cassoval ma nem beszéltünk egy szót sem. Remélem, nem csináltam semmi unszimpatikusat, amiért kerül. Vagy nem tudom.