c h a p t e r n i n e

2.1K 209 72

L o u i s
T o m l i n s o n

– Csókolj meg – kértem az előttem ülő fiút. Pillanatnyi meglepettség futott át az arcán, de ajkait hamar egy kacér mosolyra húzta. Felállt a helyéről, néhány lépéssel átszelte a köztünk lévő kis távolságot, majd lehajolt hozzám és puha, édes ajkait az enyémekre illesztette. Elhajolt volna, de mohón a felsőjébe kapaszkodtam és visszahúztam magamhoz. A csókja teljesen elkábított és egyre többet akartam. Karjaimat a nyaka köré fontam és hagytam, hogy az asztalra ültessen, majd szét terpesztett lábaim közé álljon. A hasam görcsbe rándult amint nyelve a számba furakodott és szenvedélyes táncba kezdett az enyémmel. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam és még közelebb húztam magamhoz. Nem akartam elszakadni tőle. Élveztem ezt a kis időt, amíg a karjai biztonságot, ajkai pedig élvezetet nyújtottak nekem. Néhány pillanatig elfeledhezhettem minden bajomról és kizárhattan a külvilágot is. A tudat, hogy most rossz fát tettem a tűzre, megnövelte az adrenalin szintem és egy furcsa bizsergést indított el bennem.

Harry percek múlva húzódott el tőlem és ragyogó szemekkel fürkészte az arcom. Hüvelykujjával végigsimított duzzadt alsó ajkamon és elvigyorodott, majd visszaült a helyére. Ott ültem az asztal tetején nagyokat pislogva és értetlenül meredve magam elé.

– Most...ez...he? – néztem rá összezavarodott tekintettel. – Ennyi? Mi volt ez?

– Hát...csók – felelt, mintha teljesen idióta lennék és nem lennék tisztában azzal, hogy mit műveltünk az elmúlt percekben.

– Hát Sherlock, hiszed vagy sem, valahogy gondoltam, hogy nem kertészkedtünk, hanem csókolóztunk. De...most...mit csinálsz? Most úgy fogsz tenni, mintha meg sem történt volna? Csak mert úgy tetted rá a kerek segged arra székre, mint aki jól végezte dolgát és ezek után leszarja a következményeket – puffogtam, Harry pedig kuncogni kezdett.

– Hát nem is érdekelnek – vigyorgott. – Úgy nézek én ki, mint aki egy kicsit is törődik az ilyen felesleges dolgokkal? Én mindig a pillanatnak élek, Louis. Nem foglalkozom a holnappal. Tudod, az sem biztos, hogy egyáltalán lesz holnap. Neked sem kéne ilyen dolgokon örlődnöd. Ez az előbbi is csak egy kaland volt. Ki akartam próbálni. Meg akartam ízleni az ajkaid. Kíváncsi voltam a csókod ízére, de ennyi. Semmi több. Különben is, neked barátod van...

– Akit nagyon szeretek – vágtam a szavába.

– Pff – horkantott. – Mégis engem csókoltál az előbb.

– De ez teljesen más! – csattantam fel.

– Miért lenne más? Kényszerítettelek? Nem! Te akartad! Megcsaltad. Ne akarj beetetni azzal, hogy mennyire szereted – magyarázta, s szavaival még nagyobb bűntudatot ébresztett bennem. Vissza akartam vágni valamivel, de a bejárati ajtó nyílásának és Zayn kiabálásának hangja megelőzött.

– Lou! Szia baby! – köszönt és lerugdosta magáról a cipőjét, majd odajött hozzánk. – Szia Hazz – intett a fiúnak.

– Hali, Z – mosolyodott el Harry. – Én azt hiszem megyek. Van még...egy kis dolgom.

– Máris mész? – kérdezte a barátom, én pedig egy pillanatra megrémültem, hogy marasztalni akarja Harry-t.

– Sajnos muszáj – húzta el H a száját. – Zayn, azt hiszem Louis mondani akar neked valamit – magyarázta és egy lenéző pillantást vetett felém. A picsába. Kis szemét, el fogja érni, hogy én buktassam le magam.

– Igazán? Hallgatlak, Lou – próbáltam valami ésszerű magyarázatot kitalálni, ami majd kiment ebből a szituációból. Ehelyett csak rontottam a helyzeten.

– Ömm... Harry-vel arra gondoltunk, hogy a holnapi napot együtt tölthetnénk. Úgyis azt mondtad, hogy jóban vagytok – hazudtam.

– Tényleg? Tetszik az ötlet, benne vagyok – mosolygott Zaynie. Faszom.

Szuper. Akkor majd beszélünk, rendben? – mondta Harry keserű szájízzel. Nyilván nem díjazta a kis mentésemet.

– Tökéletes.

– Mostmár tényleg megyek. Sziasztok – intett, majd kiment az ajtón mielőtt bármit is szólhattunk volna.

Alig két perc múlva kaptam tőle egy üzenetet.

Harry: Alig várom, hogy egy egész napot együtt tölthessünk, te hazug süni ribanc.

bubblegum bitch ×× larry stylinsonWhere stories live. Discover now