For every story tagged #WattPride this month, Wattpad will donate $1 to the ILGA
Pen Your Pride

Nyílt Nap - Második rész

32 4 2

Envy rettentően ideges volt azon a keddi reggelen, miközben az iskolába készülődött. Miután Dante kijelentette, hogy mindketten ott lesznek Greeddel, a kis homonculus nem találta a nyugalmát. Greed egy dolog lett volna – aki egyébként Dante utasítására megfigyelt valakit azon a bizonyos délutánon –, de az, hogy Dante is jelen lesz a Nyílt Napon, már sok volt neki. Hányingere volt, és bár soha életében nem volt beteg, de úgy gondolta, hogy az valami ilyesmi lehet. Nem idegességet érzett, vagy izgatottságot, hanem egyenesen halálfélelmet, mert jól tudta, mi történik, ha nem váltja be az "anyja" reményeit. Az elmúlt héten Dante szinte állandóan a sarkában volt, mikor hazaért az iskolából és nem hagyta békén egy percre sem. Átnézte a leckéjét, leszidta, ha valamit elrontott, sőt odáig ment, hogy a hétvégén nem engedte el Envyt, pedig Eddel megbeszélték, hogy megnézik a virágzó cseresznyefákat a parkban. Ő pedig hiába könyörgött, rimánkodott, Greed is hiába próbált szót emelni a kis homonculus érdekében, ezúttal mindketten süket fülekre találtak. Dante meg sem hallgatta az érveiket, helyette megfenyegette mindkettőjüket, hogy amennyiben esetleg megunja őket, mind Envyt, mind Greedet lecserélheti egy jobb és kevésbé problémás példányra.


Ezek után nem csoda, ha Envy halálosan rettegett a Nyílt Naptól és még Greed sem tudta megnyugtatni. Aznap reggel egyedül indult el az iskolába, mert Dante úgy vélte, nem kell őt folyton pátyolgatni. Envy gyomorideggel és halálfélelemmel tette meg az utat az iskoláig és akkor sem volt képes lecsillapodni, amikor megpillantotta Edet, akit Trisha és Hohenheim kísért. Persze igyekezett nyugodtnak mutatkozni, de a legjobb barátját nem tudta becsapni.

– Envy, hol vannak a szüleid? – kérdezte barátságosan Trisha, miután üdvözölték egymást.

– Ők... majd később jönnek... – válaszolta halkan Envy. Dante ugyanis közölte vele, hogy kizárólag a matematika, valamint az utána következő testnevelés órát tekintik meg, a többit ugyanis feleslegesnek ítélte.

– Jól van, akkor menjünk be! Ugye nem izgulsz? – mosolygott rá a nő, majd nemes egyszerűséggel kézen fogta a megszeppent gyereket.

Envy a fejét rázta, de belül úgy érezte, felrobban. A hányingere még mindig nem múlt el, de még volt két óra a matematikáig, az pedig egy kis időt biztosított a számára. De akkor is félt attól, hogy ha nem teljesít úgy, ahogy Dante elvárja tőle, a nő végén tényleg beváltja a fenyegetését és csinál ez új, jobb Envyt helyette. Azt pedig nagyon nem akarta, de tisztában volt vele, hogy ha még Greed sem képes ellenszegülni mindenben Danténak, akkor ő aztán végképp nem képes erre. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha neki is olyan aranyos, kedves, megértő mamája lenne, mint Trisha néni, erre azonban nem számíthatott. Homonculusként nem voltak emlékei az emberi életéről, de még ha lettek volna is, azokkal sem ment volna sokra.

– Mi a baj? – kérdezte halkan Ed, mikor beültek a helyükre. A szülők hátul, a falnál álltak, hogy ne zavarják majd a tanítást. – Olyan sápadtnak tűnsz. Jól vagy?

– Igen, csak... – Envy valami kifogást keresett. – Csak... rosszul aludtam, ennyi.

– Értem – bólintott a szőke, de látszott rajta, hogy hiszi is, meg nem, amit a barátja mond. – A mamád is eljön? – jött az újabb kérdés.

– Ühüm – hümmögött a kis homonculus, miközben igyekezett, hogy ne vegye észre rajta, hogy már Dante puszta említésétől is kiveri a hideg veríték. – De a papával csak a harmadik, és a negyedik órára jönnek be. A mama szerint a többi nem érdekes.

– Az én szüleim végig itt lesznek, egész ebédig – mesélte Ed. – A papa direkt szabadnapot vett ki, a mama meg a szomszédra bízta Alt. Az öcsém mindenáron jönni akart, és rossz néven vette, hogy a mama nemet mondott. De Al még kicsi, ő még nem való az iskolába, csak unná és nyűgösködne, azzal meg csak gondot okozna mindenkinek.

Edvy szösszenetekRead this story for FREE!