c h a p t e r e i g h t

2.1K 215 39

L o u i s
T o m l i n s o n

- Henry ma is átjön? - kérdezi Zayn, miközben összegombolja hófehér ingét, ami a felsőtestén feszül.

- Hogy ki?

- Hát a Henry. Tudod. Göndör tincsek, gödröcskés mosoly, zöld szempár - ecseteli Harry kinézetét, szavai hallatán a fiú angyali arca megjelenik lelki szemeim előtt.

- Harry-nek hívják - korrigálok. - És igen, van olyan balszerencsém, hogy ma is együtt fogunk eltölteni néhány órát - panaszkodom és kiengedek egy melyről feltörő sóhajt.

- Komolyan nem értelek. Mégis mi a frász bajod van vele? Teljesen okésnak tűnik a srác.

- Ugyan, Zayn. Csak addig találkoztatok, amíg köszöntetek egymásnak a tornácon. Honnan tudnád, hogy milyen?

- Tévedsz.

- Hogy mi?

- Amikor tegnap elmentem érted munka után, összefutottam vele a parkolóban és amíg rád vártam jót beszélgettünk.

- Miről? Miket mondott? - türelmetlenül várok a válaszra. Ha Harry elkotyogta Zayn-nek, hogy én amúgy rendszeresen felizgulok miatta, az nem lenne túl szerencsés. Nem játszunk olyat, hogy egyik pillanatról a másikra az életembe ront, feje tetejére állítja az összes érzelmem és még a kapcsolatomba is belerondít.

- Hé, hé, nyugi már. Meséltem neki rólunk. Azt mondta szerencsés vagyok veled a létező összes szempontból - elmosolyodott, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről. Ha tényleg csak ennyiről ejtettek szót, akkor a titkos vágyaim mind biztonságban vannak.

- Oh - suttogom. - Értem - bólintok. Zayn értetlen tekintettel mered rám, hisz sejtése sincs a hirtelen hangulat változásom okáról.

- Fura vagy - motyogja összeszűkített szemekkel.

- Nem is. Te vagy a fura.

- Ugyan miért lennék az?

- Ahj, mert csak! Fura vagy! Én nem vagyok fura! Te vagy a fura! Ez az egész több szálon futó furcsaság a fura, Zayn! - kiabálok, barátom pedig összezavarodott pillantásokkal illet.

- Lou, minden rendben? - hangja aggodalmat sugároz, de nem tudom eldönteni, hogy azért, mert valóban így érez, vagy csak szimplán komplett idiótának tűnök.

- Igen. Igen, bocs.

- Nézd, nem szívesen hagylak itt, de mennem kell. Óvatosan a hangulat ingadozásoddal. Nem szeretnék arra hazaérni, hogy az ereidet vagdalod, mert kiömlött egy csésze kávé.

- Hahaha - forgatom meg a szemeim.

- Jaj, ne legyél már ilyen fancsali - kuncog Z és egy csókot nyom az ajkaimra. - Tényleg mennem kell. Szeretlek - int az ajtóból és az egy nekem szánt puszit küld a levegőbe.

- Én is téged! - kiáltok utána mielőtt bezárná a nyílászárót.

Feltápászkodom a bárszékről, ami eddig kényelmes ülőhelyet biztosított nekem és elterülök a fekete kanapén. Kezemmel a hajamba túrok és nagyot ásítok. Képes lennék akár ebben a pillanatban mély álomba szenderülni, azonban a napnak még közel sincs vége.

A csengő hangja megtöri a kellemes csendet, nekem pedig nem kell sokat agyalnom, hogy rájöjjek ki érkezett meg. Az ajtóhoz csoszogom, majd pillanatokon belül megpillantom a földöntúli angyal fiút a tornácon ácsorogva egy köteg tanszert szorongatva a karjai között.

- Estét' - biccent egy huncut félmosollyal az arcán. Gödröcskéi megjelennek az ajkai szélénél és magukra vonzzák a tekintetem. Íriszeiben most is fel vélem fedezni azt a pimasz csillogást ami mindig ott virít.

- Délután négy óra van. Szia - arrébb állok és így szabad utat engedek neki a lakásba.

- Tudom, de az 'estét' jobban hangzik, mint a 'délutánt'. Hát milyen már az, kérem szépen?

- Ember legyen a talpán aki megfejti, hogy mik játszódnak le abban a csinos buksiban ami neked van - sóhajtok és Harry elé tolok egy tálat tele nasikkal. Legalább eszik egy kicsit és addig is csendben marad.

Kibújik a teste egy részét takaró pulcsiból és a szék karfájára teszi a darabot. Rálátást nyerek izmos karjaira, amikből csak egy kis rész van takarva a pólójának hála. Karjain tetoválások sokasága ékeskedik, amik még különlegesebbé teszik az egyébként sem átlagos fiút. Fekete felsője feszül kidolgozott felsőtestén.

- Készíts egy képet, vagy esetleg fess le, csak ne bámulj ennyire. Nyálas lesz a padló - szemtelenkedik tovább.

- N..nem is bámultalak.

- Ó, hát persze. Hogy is feltételezhettem ilyet. De tényleg lefesthetnél. Szívesen állnék neked modellt.

- Nem is tudok festeni.

- Én viszont igen. És egyszer téged is le foglak festeni.

- Erre azért ne vegyél mérget - horkantok.

- Majd meglátjuk. Az összes munkám közül az lesz a legszebb, amelyik téged ábrázol majd - tekintetét végig vezette rajtam és minden porcikámat alaposan megnézte magának.

- Mondd, mit akarsz?

- Tessék?

- Mégis mi a fenét akarsz tőlem? Folyamatosan közeledni próbálsz és nem törődsz azzal, hogy én nem akarom ezt. Mondd, mire megy ki a játék? Mi akarsz tőlem?

- Egy csókot - válaszolt határozottan. - Csak ennyire vágyom. Egyetlen csókra. Csak hogy tényleg megbizonyosodjak arról, hogy nem akarsz engem.

- Nem. Nem csalom meg a párom. Felejtsd ezt el.

- Zayn talán még nem követett el hibát? Ő talán sosem lépett félre?

- Harry, ez már a múlt. Zayn-nel tisztáztuk ezt az egészet én pedig nem fogom elkövetni azt a hibát amit ő, még évekkel ezelőtt.

- Egy ártatlan csók. Ennyi az egész ettől még nem leszel vétkes.

- Nem. Mondtam, hogy nem. Szedd elő a cuccod, kezdjük - biccentek a tankönyvei felé. Kinyitja a megfelelő oldalnál, majd a füzetében keres egy üres lapot ahová dolgozhat. - Az órán nem csináltál semmit, csak felírtad a feladatokat. Csináld meg most - bólintott és felfirkantotta a könyvből kilesett számokat a lapra.

A gondolataim elkalandoztak valami egészen más és rendkívül helytelen irányba. Be kellett harapnom az alsó ajkam, ahogy elképzeltem amint Harry szája az enyémre tapad, nyelve pedig vad táncba kezd az enyémmel.

- Hahó. Föld hívja Louis-t - legyez Hazz az arcom előtt, mire megrázom a fejem.

- Hm? Tessék?

- Kész vagyok az egyenletekkel. A te gondolataid merre jártak?

- Semerre - szabadkozom. - Lehet egy kérésem?

- Persze.

- Csókolj meg.

bubblegum bitch ×× larry stylinsonWhere stories live. Discover now