Fáj még?

5. fejezet - Ez biztos?

Másnap idegesen mentem be a kávézóba. Olyan információ került a birtokomba, amit még magam sem tudtam feldolgozni. Alig vártam, hogy megoszthassam Brian-nel. Az idő csigalassúsággal telt és az óra valahogy soha nem akart négyet ütni. Munkamosollyal szolgáltam ki a vendéget és igyekeztem a lehető legjobban teljesíteni a feladatom, de amit reggel megtudtam teljesen kiborított. Nem tudtam elfogadni és tudtam, hogy Brian-t is nagyon rosszul fogja érinteni a dolog. Tudtam, hogy ezt a terhet csak együtt tudjuk majd elviselni, egyedül lehetetlennek tűnt. Végre négy óra lett és Brian West rám mosolyogva belépett az ajtón. Nyugodtnak tűnt, mert még fogalma sem volt az elkövetkezendő fél óra történéseiről. Ahogy nekem sem sok.

Miután a sötét hajú srác elfoglalta a helyét a kilences asztalnál, az ajtó kinyílt és belépett rajta egy pár. Két olyan ember, akiket már nagyon jól ismertem. Az egyik két hónapja összetörte a szívem, a másik pedig kicsit korábban Brian West életét tette tönkre. Egymás kezét fogva léptek be az épületbe, majd foglaltak helyet a kettes asztalnál. Azaz páros számúnál. Ez a két ember Marcus Lawson és Sophie Ambers voltak. Biztosra vettem, hogy teljesen lesápadtam, a kezeim hirtelen jéghideggé váltak és erősen kellett markolnom a pultot, hogy ne ájuljak el. A Baromra nézve ezer emlék tört rám egyszerre és mérhetetlen fájdalom. Na meg persze a már jól ismert düh érzése, ami akkor elsősorban azért jelent meg, mert képes volt elhozni az új barátnőjét arra a helyre, ahol pontosan tudta, hogy én dolgozom. Elővettem a telefonomat és írtam egy SMS-t a kilences asztalnál nyugodtan üldögélő, a háta mögött zajló eseményekről mit sem sejtő Brian-nek. Az üzenetem elolvasása után rémülten pillantott először rám, aztán pedig a kettes asztalnál ülőkre. A fejemmel intettem neki, hogy nyugodjon meg, de nem sokat használt. Mély levegőt vettem és elindultam az exemék felé a noteszemmel a kezemben. Amikor odaértem egyértelművé vált számomra, hogy mindketten egyből felismertek. Mosolyogva köszöntöttek, de Marcus mosolyából egyből leolvastam az igazságot. Szándékosan jöttek ide és azt várta, hogy megtörjek. De elhatároztam, hogy ezt az élvezetet nem fogom neki megadni.

- Marcus - üdvözöltem az exem. - Sophie - biccentettem a lány felé, mire mindketten meglepődtek, hogy tudtam a lány nevét. Ó, ésha sejtették volna, hogy még mennyit tudtam! Végig mértem a volt barátom párját,aki egy személyben volt Brian West volt barátnője. Szőke haja egyenesen omlott a vállára, fekete ujjatlant viselt, a bőre makulátlan volt és az alakjában sem volt semmi kivetni való. Összenéztünk és ebből az egyetlen pillantásból leszűrhető volt a versengés kezdete. A hadüzenet. Egy olyan harcra, amit ő már rég megnyert. Hiszen az övé volt Marcus Lawson, előtte pedig majdnem Brian West menyasszonyává vált. Övé volt a múltam és a jelenem. Mindenben jobb volt nálam, mindenemet elvette, mindenben legyőzött, és ezt ő is pontosan tudta. - Mit hozhatok nektek? - erőltettem mosolyt magamra.

- Nekem egy vaníliás forrócsokit légyszi - adta le a rendelést Marcus. Pontosan tudtam, hogy ezt fogja kérni, két évig jártunk, sokat randiztunk kávézóban és tudtam, hogy ez a kedvence.

- Én egy sima kávét kérek - nézett rám álmosollyal a szőke lány, amit minden további nélkül viszonoztam neki. - Vagyis inkább egy cappuchinot - vigyorodott el gonoszan.

- Rendben, hozom - biccentettem, majd elindultam a kilences asztal felé.

- Nem, várj, mégsem - szólt utánam Sophie, mire visszafordultam. - Legyen inkább egy espresso és egy málnás muffin - mondta, én pedig láttam rajta, hogy különösen élvezte, hogy ugráltathatott. Nem hibáztattam, a barát exét minden lány utálja. És még a Briannel való alakulóban lévő kapcsolatomról nem is tudott! Marcuson pedig láttam, hogy tetszett neki, ahogy a barátnője próbált kikészíteni.

- Oké, akkor felírtam - mosolyogtam rá kedvesen, hogy kiborulásnak még véletlenül se adjam jelét, hiszen akkor elérték volna a céljukat. Sietve hátra mentem a kilenceshez, ahol Brian idegesen dobolt az ujjaival az asztalon. Amikor mellé értem azonnal felpattant és adott két puszit.