c h a p t e r s i x

2.1K 215 83

L o u i s
T o m l i n s o n

– Most mi van? Ha ki kell verni, akkor ki kell verni. Nincs mit tenni, Mr.T.

– Most lett elég, Harry! Ez a hangnem itt nem megengedett! Ülj le a helyedre, maradj csendben, óra után pedig maradj itt! – szavaimat hallva megforgatja szemeit és unottan bólogat.

– Persze, persze. Ki nem hagynám, tanár úr – lecsapódik Cathrine mellé, aki egy széles mosollyal fogadja a kipirult fiút.

– Órán meg viselkedni. Mindketten!

– Nem szokásom rosszalkodni. Mondanám, hogy apuci megbüntet, de én vagyok a domináns – magyaráz a göndör és egy huncut mosolyt küld felém.

– Tartsd ezeket magadban, kérlek. Nem érdekel a magánéleted, sem a kapcsolatnak nem nevezhető izéid. Csak maradjatok nyugton és csináljátok az átkozott feladatokat amiket felírtam a táblára. Mondjam még vagy...

– Shh, shh. Hallja ezt? – Harry félbe szakít és fülelni kezd.

– Mit?

– Semmit, csak már idegesített. Na, kezdem a redvás egyenleteket, csak ne beszéljen már annyit, az Isten áldja meg.

■ ■ ■

A csengő hangja égi áldásként jelezte a tanóra végét, bár nekem még csak most jött a neheze. Mindenki a lehető leggyorsabban hozta ki a füzetét az asztalomra és ömlesztette be a többi felszerelését a táskájába. Sietősen iszkoltak ki a teremből, hogy kiélvezhessék azt a rövidke szünetet ami a szabadságot jelentette számukra.

Harry közelítette meg utoljára a tanári asztalt. Nem sietett sehová, hisz úgyis itt marad. Az órai munkáját arra a kupacra tette ahol a többieké is volt.

Elhelyezkedett a legközelebb lévő padon és biccentett egyet.

– Ezúttal miért tartjuk meg a már szokásosá vált óra utáni vallatást, Mr.T?

– Miért? Hogy miért, Harry? – fújtatok.

– Jó, talán egy két tippem van.

– Mondd, mikor fejezed be ezt a borzalmas játékot amit velem űzöl? Mi hasznod van abból, hogy egyszerre fűzöl engem és Catherine-t is?

– Nem csinálok semmit Cathrine-el.

– Ugyan már – horkantok. – A kezed egész órán a pad alatt járt, a lány pedig minimum kétszer felnyögött. Az, hogy nem említettem meg, az nem azt jelenti, hogy süket vagyok és nem hallottam. Hagyjátok meg ezeket otthonra.

– Magával is tudnék dolgokat csinálni. Akár a pad alatt, akár a padon. Miért nem hagyja? – tovább szívja a vérem, mire dühösen visítok, Harry pedig nevetni kezd.

– Most mi a tököm ilyen vicces?! – felemelem a hangom.

– Ez olyan volt, mint egy kikúrt sündisznó – hasára teszi a kezeit és nevetve hátradől a padon. Percekig hahotázik én pedig unott arckifejezéssel várom, hogy befejezze.

– Végeztél? – morgom.

– Ja. Ja, bocs – könnyeit törölgetve feltápászkodik. – Hol is tartottunk?

– Azért nem hagyom, hogy...dolgokat csinálj velem, mert helytelenek. Egyrészt a tanárod vagyok, másrészt pedig van barátom. Meg amúgy sem vagy az esetem – hazudok.

– Ó, szóval nem – mindentudó pillantással néz rám és kigombol még két gombot fekete ingjén. Az anyag alól tetoválások részletei látszódnak ki, amik kidolgozott felsőtestét díszítik. Kezébe veszi az enyémet és a mellkasára teszi. – Mind ez, nem tetszik?

– Ne...nem – motyogom, de a testem elárulja az elmém. Tekintetemmel szinte felfalom az előttem álló félistent. – Engedd el a kezem. Me...menned kéne. Mindjárt cseng... – közelebb hajol, fogai közé veszi alsó ajkam és meghúzza azt, így félbe szakítva a mondandóm.

– Szó sincs arról, hogy nem szeretem az édes süni hangját, de maga kibaszottul sokat beszél. Ráadásul csupa jelentéktelen dolgokról. A magyarázkodás pedig felesleges. Szerintem nincs tudatában, de már minimum háromszor végig tapizott – kuncog, majd elengedi a kezem. – Holnap találkozunk, sünike.



bubblegum bitch ×× larry stylinsonWhere stories live. Discover now