c h a p t e r f o u r

2.2K 215 70

L o u i s
T o m l i n s o n

Reggel Zayn ölelő karjai között ébredtem. Meztelen testünk szorosan összesimult.

– LouLou. Ébredj baba – lágy cirógatása kellemesen hatott a bőrömre. Arcomat a nyakhajlatába temettem, így bújtam el a kintről beszűrődő, vakító napsugarak elől.

– Nem tudok – dünnyögöm álmosan. Hangom akár egy zombié, aki már háromszor meghalt. Nem aludtunk túl sokat, másra használtuk az éjszakai magányt. Két óra pihenés egyikünknek sem volt elég.

– Egy jó reggelt puszi segítene?

– Meglehetősen sokat dobna a kedvemen a mai naphoz – bólintok, mire Zayn kuncogva egy puszit nyom ajkaimra amit csókká mélyítek. Zayn keze a derekamra siklik én pedig felé kerekedek.

– Menned kell – lihegi amint elválnak ajkaink.

– Pont most?

– Majd kárpótollak – kacsint, majd maga alá teper és kimászik az ágyból.

– Csinálj nekem is kávét! – kiabálok utána mielőtt én is kikászálódok a meleget nyújtó puha ágyból.

Összeszedem magam és lemegyek Zayn-hez a konyhába. Az asztalnál ül egy bögre kávé előtt a telefonját bámulva. Elveszem a másik bögrét és kortyolni kezdem a koffeines italt ami remélhetőleg majd erőt ad a mai naphoz és Harry-hez is. Nehéz eset.

– Nem is mondtad. Mi volt tegnap? – pillant fel rám Zayn a képernyőről.

– Ezt hogy érted?

– Hát a Henry-vel mi volt?

– Harry – korrigálom.

– Az. Megevett? Megharapott? – kuncog.

– Haha. Marha vicces – forgatom meg a szemeim.

– Jól van már, na. Nem is meséltél róla.

– Hát nem, főleg, hogy azonnal letepertél amint beléptél az ajtón.

– Ne hagyd ki a részletet, hogy egy csipke tangában feszítettél amikor hazaértem.

– Tudom, hogy tetszett.

– Imádtam. Mikor vetted? Nem is tudtam, hogy van ilyened.

– Nem, mert meglepi volt.

– Több ilyen meglepit akarok. Ugye most is egy olyan darab van rajtad?

– Talán igen, talán nem. Majd este kiderítheted – kacsintok.

– De egy ribanc vagy te, Tomlinson.

– Ezt is szereted.

– Téged szeretlek, te bolond. Na menj, elfogsz késni – karjait a derekam köré kulcsolja, így húz közelebb magához.

– Én is szeretlek Zaynie. Sietek haza – felpipiskedek hozzá egy csókra.

■ ■ ■

Magamhoz veszem a matekóra kellékeit és a tolltartómat, majd a nyolcas terem felé veszem az irányt. Ez az utolsó órám ma, ezt már kibírom.

Halk, mégis határozott lépteket hallok magam mögül, majd egy nagy kéz a fenekemre simul.

– Látszik a bugyivonala – suttogja a fülembe Harry. Micsoda meglepetés.


– Harry! Mit képzelsz?

– Most tényleg részleteznem kéne?

– Ne. Ne. Inkább ne mondj semmit. Nem gondolod, hogy pofátlan vagy és ez a viselkedés itt nem megengedett?

– De, gondolom. Sőt, tudom. Na de mégis, Mr.T. Nézett már maga tükörbe? Tisztában van vele, hogy mekkora hatalommal bír az ártatlan külseje és a szép, kerek feneke? – dünnyögte fülembe, majd a fenekemnek nyomta az ágyékát. – Ekkorával. A nadrágom mindjárt szétszakad. Késni fogok óráról. A mosdóban leszek és könnyítek majd magamon. Nem gondolhatok arra, hogy magában mozgok, mert nem tudnék leállni. De őszintén szólva, nem is akarnék – szavaitól egy furcsa bizsergés futott át rajtam, gyomrom pedig egy görcsbe rándult. – Hamarosan megyek, Mr.T. Türelem – ráharap a fülcimpámra, majd ott hagy a kiürült folyosón.

bubblegum bitch ×× larry stylinsonWhere stories live. Discover now