Old Lies

Szülők.

Miután apa tisztáztatta velem hogy ilyet nem csinálhatok többet,hogy előre nem szólok a gyaloglásról és kaptam pár csúnya nézést,meglágyúlt a szíve és megint mosolygott.Nem tehetek róla ,nem tud haragudni rám.Valami papirokat töltögetett épp és úgygondoltam mivel leckém így sincs és hétvége lesz,segítek neki egy kicsit .Sokat szoktam neki segíteni ezekbe a papírmunkákba ,sose volt valami nagy kedvelője ezeknek ,de hát a munkájával ez is jár ugyebár.Csendben pakolgattam a paokat oldalszám szerint mikor Will és anya hazaérkeztek.Anya először apához ment oda és gyengéden megcsókolta aztán pedig nyomott egy puszit a fejemre.Will csendes volt ,túl csendes volt mindenki ahoz képest hogy tegnap este még reszkettünk az idegtől és a félelemtől.Apának biztos forrásai lehetnek ha ilyen hamar elintézte ,az is megfordult a fejemben hogy talán Will átált hozzájuk,de remélem nem olyan hülye.Öt perc után kezdett kínos csend lenni mivel nem vettem tudomást a bátyámról,és mivel nem akartak háborút szítani inkább kitaláltam valami ürügyet hogy felmehessek.

-Szerinted be tudod fejezni nélkülem?

-Miért hová indulsz?

-Felszeretnék menni tanulni.

-Holnap hétvége van.

-Tudom ,de jövőhéten egy csomó felmérőm lesz és nem akarom elrontani őket.

-Hát rendben,menj csak nyugodtan.

Ezzel odamentem hozzá megpusziltam és felmentem a szobámba ,mert egyszerűen nem voltam képes a féltestvérem szemébe nézni.Pár másodperc után kaptam észbe hogy most gondolok Will-re előszőr úgy mint a féltestvérem,mert az .Az ő biológiai anyukája meghalt egy robbanásban mikor 1o éves volt és apát csak 1o éves kora óta ismeri.Csak az apánk közös,de sose érdekelt ,vagy 3-4 éve tudom ,de nem vátoztatott semmin,mostanáig.Talán elveszett valami ami eddig volt köztünk,talán nem,fogalmam nemvolt hogy mi lesz ezután ,de annyi biztos hogy bocsájtani idővel biztos fogok ,de felejteni soha .

*Felicity szemszöge

Tudtam hogy Nessa nem azért ment fel hogy tanuljon,ismerem mint a tenyerem,sose szeretett tanulni és ha halaszgatni tudja mindig utolsó percre halasztja.A nagyobbik lányom kiköpött az apja,ha Oliverre is néha nem szólnék rá hogy leadta már e azt a papirt akkor tuti eszébe jut még másik három amit nem adott le ,mert mindig aztmondja ráér.Ellenben a hátrányokkal amiket az apjától kapott előnyökkel is társítom,türelme mint a tenger ,mindent átgondol és figyelmes nyugodt.Ezért is olyan furcsa most ez a helyzet ami kialakult közte és a báttyja között.Ahoz képest hogy William is nyugodt mikor együtt voltak borzalmasan hangosak és szórakozottak voltak,kiegészítették egymást,de most ,most teljesen máehogy viselkedik.Attól félek hogy elveszítik ezt a szoros kapcsolatot ami közöttük van,azt pedig sem én sem Oliver nem szeretné.

-Nem tanulni ment,igaz?-kérdezte Oliver.

-Nem.-válaszoltam.

-Miattam ment fel.-tette hozzá Will és leült Oliver mellé ,én pedig leültem a két kedvenc fiúmmal szemben.

-Ugyan ,Will,csak lehet fáradt.-mondtam.

-Anya.Rám sem tud nézni ,nemhogy egy szobában legyen velem.

-Csak időre van szüksége.Egy ilyesmit nemlehet  csak úgy egy kettőre feldolgozni,és mivel ti ketten voltatok a számára legközelebbiek mégnehezebb.Te se fogadnád könnyen ha a kishúgod összejönne a legjobb barátoddal.

-Előszőr is ez mindkét szempontból lehetetlen,anya.

Láttam hogy Oliver elmosolyodik ,pontosan tudta hogy mi zajlódik éppen le egyszem fia agyában.