9.

13 1 1

Réteg #9.


Eldobhatok egy csoki csomagolását. Kitörölhetek emlékeket. Menekülhetek a felelősség elől. Mondhatok nemet. Hozhatok döntéseket. De van olyan döntés, amit nem tudok meghozni. Vannak emlékek, amik mindig kísérteni fognak és vannak pillanatok, arcok, hangok, amik örökre bevésődnek.

Anya hangja a telefonban. Sky aggódó arca. Apró viták Aidennel.

Kizárhatom. Megtarthatom. Dönthetek úgy, hogy az enyémek, úgy is, hogy nem veszek róluk tudomást. Hatással vannak rám, megérintenek, érzéseket csalnak elő belőlem. Az érzések pedig arra ösztönöznek, hogy vigyázzak rájuk, óvjam őket és tegyek meg mindent, amit tudok.

Girl Behind The Mask

Amie

A kívülálló mindig könnyebb helyzetben van. A tanácsokkal is. Sky és Aiden egyhangúlag egyetértettek abban, hogy kerülnöm kell minden konfliktushelyzetet anyámmal, és csak az érettségimre koncentrálnom.

Mondani egyszerűbb, mint megtenni. Képtelen voltam arra, hogy letiltsam, mégiscsak az anyám; bármennyit is ártott nekem, ő nevelt fel. Tudtam, mennyire reménytelen a helyzet, de valahol még mindig bíztam benne, hogy megváltozik, jobbra fordulnak a dolgok, és észhez tér. Nem tudtam elszakadni ettől az érzéstől, nem tudtam másként gondolkodni és elszakítani azokat a szálakat, amik még hozzákötöttek. Ő is így gondolta, persze egészen más indokok vezérelték.

- Amie, mindent megkaptál, mindent megtettem, hogy jó iskolába járhass, ruháztalak, etettelek, egész éjjel gürcöltem, hogy megvegyem azt a farmert is, amit annyira szerettél volna! Emlékszel?

A második telefonhívása egyedül talált. Éppen tanultam. Nem is néztem a kijelzőre, mikor felvettem a telefont, csak mikor meghallottam a hangját, fogott el a rémület. Nem tudtam válaszolni. Le kellett volna tennem a telefont, de képtelen voltam rá, hallanom kellett, tudnom kellett, mit akar még tőlem.

- Ki kell segítened! Nincs pénzem!

- Már nem lakom veled, nem költesz rám. Hogy lehet, hogy még sincs pénzed?

Szíven ütött, hogy azért keres, mert pénz kell neki. Miben reménykedtem? Hogy én vagyok a fontos? Hogy engem hiányol? Számára mindig csak a pénz volt a fontos, az eszköz, amivel megszerezhette azt, amire szüksége volt a maga boldogságához. Más nem számított. Rólam is csak olyankor vett tudomást, amikor kellett valaki, akit okolhatott a saját kudarcai miatt. Mindig engem hibáztatott, amiért kiürült a kassza. Drága az iskola, a bérletem, a könyvek, a ruháztatásom... Mindig volt kifogás, és persze a hibás is mindig én voltam.

- Számlahátralékom van, ki kellene fizetnem és te megteheted, hogy segítesz!

Megtehetem. Nem kér; utasít. Elvárja, kizsarolja. Kihasznál. A szeretetnek szemernyi nyoma sincs benne. Mintha felcserélődtek volna a szerepek: ő a hisztis gyerek, én meg a szülő, aki helyrehozza mindazt a felfordulást, amit maga körül okozott. Ezért hívott. Nem én kellek neki, csak a pénz.

- Mégis hogyan?

- Apádtól kapsz pénzt!

Mégis mit gondol, miből veszem meg a bérletemet? Azt hiszi, apa olyan bőkezű? Hallgattam. Apa e havi utalása ma reggel érkezett meg és sokkal több volt a szokásosnál. Nem tudtam, mire véljem, hiszen a születésnapomra már kaptam egy nagyobb összeget. Zavarban voltam. Talán apa tévedett? Lehet, nem is nekem szánta az összeget. Fogalmam sem volt, mit kezdjek vele.

Érte mindentRead this story for FREE!