A normális élet felé

23 2 0
                                    

Na jó, ez a reggel rettentően meglepett, azóta sem tudtam feldolgozni. Mi történhetett? Eltöltött egy estét alkohol nélkül és talán rájött, hogy nem normális amit csinál? Sokat agyalt a temetőben? Nem tudom túl tenni magamat rajta. De mindegy is, iskolába kell menni. Lehet, hogy ott is ér valami meglepetés. Szóltam a húgomnak, összeszedtük magunkat és indultunk. Ahogy beértünk Linda iskolájába, közölték, hogy tegnap be lett fizetve az ebéd. Jézusom. Mi a franc történik velünk? Mentem tovább az iskola felé, de csak erre tudtam gondolni. Az iskolára kell koncentrálnom. De egyszerűen nem megy. Ebben a tanévben rettentően leromlottak a jegyeim mindenből, de talán ezek után tudok javítani. Beértem a kapun, ma 5 órám lesz csak.(...)
Hamar elrepült az idő, észre sem vettem, hogy már az 5. óráról is kicsöngettek. Suhantam is ki a kapun a húgom iskolája felé. Arra tudtam csak gondolni, hogy otthon mi fog történni. Vajon ma ivott már? Esetleg még mindig józan és érdekes, mint reggel. Linda már a kapuban várt rám és sétáltunk is haza. Benyitok az ajtón, körbenézek és meglepetten tekintek az asztalra, ami meg van terítve és főtt étel van rajta. Mi a franc történik az életünkkel? Nem mintha nem tetszene, csak nagyon szokatlan.
-Sziasztok, üljetek csak le, nyugodtan egyetek. -mondta, majd leültünk és próbálta oldani a feszültséget.
-Hogy telt az iskola? Mit tanultatok ma? -egyszerűen nem tudtam válaszolni, teljesen más volt. Lindát persze nem érdekelte, hogy szokatlan, elkezdte mesélni a napját. A nagymamánk csak hallgatta figyelmesen, bár nem tudom, hogy csak tettette vagy komolyan érdekelte. Megint elmosogatott helyettem, fel volt mosva és kiporszívózva az egész lakásban. Az ágyneműk lecserélve, az ágyak beágyazva, még az íróasztalomat is rendbe rakta. Jó ez már esküszöm félelmetes. Gondoltam egyet, kinyitottam a szekrény ajtót ahol eddig az alkoholt tartotta, hogy vajon van-e még valami szesz. Nagyon meglepett, tele volt édességgel és minden hasonlóval. Hova lett a sok pia? Kidobta? Nem merem megkérdezni, még csak beszélni sem nagyon beszéltem vele amióta "normális".
(...)
Este 11 óra van, ideje lenne aludni. Linda már 1-2 órája mélyen alszik, de a mamát hallom a konyhában. Mintha sírna. Most komolyan sír? Azt hiszi, hogy alszok? Kimenjek? Mit csináljak? Egye fene, elindultam szépen lassan, amilyen halkan csak lehet. Kinyitottam az ajtót és a látvány ami fogadott elkeserítő. Tényleg sírt nagyon erősen. Nem hagyhattam ennyiben, oda kellett mennem.
-Mama? Jól vagy? Mi történt?
-Édesem, örülök, hogy érdeklődsz és végre hozzám is szólsz, de semmi komoly, csak elkaptak az emlékek. Nyugodtan menj aludni.
-Nem szeretnélek így látni. Csak akkor tudok elmenni aludni, ha megnyugszol és te is mész.
-Rendben.
Megtörölte a szemét, kifújta az orrát, felállt, adott egy puszit a homlokomra és elment a szobájába.
-Jó éjszakát.
-Neked is, mama.
Szerintem ez az elmúlt idő legszebb estéje. Attól félek, hogy nem lesz ilyen és minden visszaáll a régi, szar kerékvágásba. Viszont most már aludnom kell, hogy fel tudjak kelni.

Mindig van kiútWhere stories live. Discover now