8.

18 1 1

Réteg #8.


Hibát hibára halmozni. Tanácstalanul állni két tűz között, kinek ártok leginkább? Melyiket bántom meg legközelebb? Állni és vívódni, melyik felé fordítsam arcomat és milyen kifejezést öltsek fel. Engedni, vagy erősnek maradni. Bármelyiket választom, valakit bántani fogok. Mindig bántok valakit, mert ilyen vagyok.

Gyenge vagyok. Selejtes vagyok.

Félek, hogy egyedül maradok, ha hátat fordítok anyának. Félek, hogy Sky megharagszik, ha nem teszem. Félek, hogy anya kihasznál. Félek, hogy Sky... Bármit teszek, egyik sem lesz jó, elárulom őket.

Bennem van a hiba.

Girl Behind The Mask

Sky

Távol tartani Juddot komoly feladat volt. Látni akarta őt, én viszont mindenféle ürüggyel álltam elő, hogy miért nem lehet. Az élet jó partner volt ebben. Eltérő időbeosztásunk és életritmusunk Amie-vel nem tette volna lehetővé egy könnyen a találkozást. A hétvégék megoldást jelenthettek volna, de míg én egyre több fellépést mondtam le, Judd annyival többet vállalt. Ő tovább menekült, én viszont a jelenlétre törekedtem. Ki akartam zsarolni az élettől mindazt, amit elmulasztottam.

Többet akartam Amie-ből, ami viszont azért volt nehéz, hogy osztoznom kellett rajta Aidennel. Osztozni úgy, hogy ennek csak én voltam tudatában, csak én éreztem meg a vele járó hátrányokat és csak én tudtam, mennyi energiát fektettem abba, hogy együtt töltsünk némi időt. Átalakítottam az időbeosztásomat, a sürgős elintéznivalókat előrevettem, míg másokat halogattam, majd hét közben valamikor azokra is időt szakítottam.

Judd ennek ellenére sem hagyta magát. Ha nem találkozhatott Amie-vel, legalább mindent tudni akart róla. Meséltem, eleinte óvatosan szelektálva, de az a kevés is elég volt ahhoz, hogy tisztán lássa, mekkora hülyét csinálok magamból.

- És neked ez tényleg jó? – nézett rám kételkedve.

- Jó érezni a jelenlétét.

- És a pasijáét is? Öregem... És el is hiszed, hogy ez rendben van?

- Amíg nem találkozom vele, olyan, mintha nem is létezne.

Hát ezt beszéltem be magamnak. Ezzel nyugtatom magam: hazugságokat találok ki, elhiszem őket és reménykedem, hogy változnak a dolgok.

- Szerintem te szeretsz szenvedni!

- Mondod ezt úgy, hogy sokkal jobban vagyok, mint azelőtt? Itt van Amie, biztonságban tudom, számíthat rám, megnyugodhatok végre én is...

- Meg is nyugodtál? Ugyanúgy szenvedsz, csak épp másként. Most a féltékenység emészt. Azt hiszed, nem látom, hányszor nézel a telefonodra, hányszor hívod fel, küldesz SMS-t, írsz neki Messengeren? Öregem, te teljesen kész vagy!

Tény. A telefonomat néztem, ahogy hallgattam barátom szóáradatát. Nem tudtam cáfolni, mert volt benne igazság. Némán bólogattam minden egyes érvére, nem volt értelme tiltakoznom. Annál is inkább, mert éppen ekkor futott be Amie üzenete a Messengeren.

Aiden szeretne megismerni. Nem gond, ha feljön ma este és megvárunk? Csinálunk lasagne-t.

Ketté tudtam volna törni a telefonomat. Aiden az én lakásomban?! Ők kettesben, mikor nem vagyok otthon? És még főznek is? Milyen meghitt pillanat lehet! Legalábbis nekik. Hogyan vágjak jó képet hozzá? Ha elutasítom Amie kérését, azzal csak magamtól lököm el, mélyítek a szakadékon. Ha engedek, akkor... Időre van szükségem, hogy ezt átgondoljam.

Érte mindentRead this story for FREE!