6.

21 1 1

Réteg #6.


A múltat újraírni, de legalább folytatni ott, ahol abbahagytuk. Találkozni, ugyanannak lenni, többnek lenni. Sokkal többnek lenni. Mintha mi sem történt volna! Száműzni a bizonytalanságot és tudni, hogy ő elfogad és figyel rám.

Megfelelni.

Szeretve lenni. Fontosnak lenni. Jónak lenni. Mindent, mindent elfelejteni. Elmondani, megérteni, megszabadulni, felszabadulni. Ha értené, és nem hibáztatna. Ha tudná, és nem szánna. Ha elmondhatnám, és nem lennék bűnös a szemében. Ha nem fordulna el tőlem, ha hinne nekem. Tisztának lenni előtte.

Nem akarok csalódást okozni.

Girl Behind The Mask

Sky

Teljesen bolondnak tarthat - gondoltam, miután kiraktam barátomat a lakása előtt. Alig fél órával azután, hogy lement az utolsó előadás, már a kocsiban ültünk és az autópályán robogtunk hazafelé. Judd morgott. Judd a fejét csóválta. Judd a szemét forgatta. Teljesen hatástalan volt minden igyekezete, ahogy értésemre akarta adni, mennyire lehetetlenül viselkedem. Tisztában voltam vele, hogy őrültség, tudtam, hogy teljesen elment az eszem, de hogyan is várhatná el bárki, hogy ebben a helyzetben józanul mérlegelve hozzam meg a döntéseimet? Amie ott volt a lakásomban és szüksége volt rám. Mondjon Judd, amit akar, képtelen lettem volna még egy éjszakát eltölteni a szállodában. Haza akartam menni, vele akartam lenni, vigyázni akartam rá és tudni akartam mindent, amit a telefonban nem tudott elmondani, amit a blogba nem tudott leírni.

Tiszta őrület.

Már megint bolondot csinálok magamból. Ehhez nincs jogom, ez Aiden feladata. Én csak egy sokadik vagyok, egy menedék, egy... Viszont Aiden nem tud vigyázni Amie-re, ha tudna, már régen megoldást talált volna a helyzetére. Képtelenség, hogy ezen töprengek, és elönt a féltékenység.

- Anya, te tudtad... - bukott ki a számon. Igen, ő tudta, hogy Amie-nek szüksége lesz ránk, hogy másra nem számíthat. A kulcsok. A túlzott aggódás Amie miatt. A szoba, amit nem volt hajlandó átalakítani vendégszobává a lány távozása után. Ez mindig az ő szobája lesz - ezt mondta aznap, mikor Stella eljött a lányáért. Az örökös vita apával, hogy valamilyen formában gondoskodjanak Amie-ről és a jövőjéről. Apa, aki a vér szerinti rokona volt, nem akart hallani róla, nem akarta, hogy lecsorogjon Stella torkán az, amit a lánynak szánnának. De valamilyen formában mégis gondoskodtak róla úgy, hogy Stella ne rakhassa rá a kezét. Igen, anya tudta. Kimondatlanul ugyan, de rám hagyta Amie-t. Az én feladatom, hogy ezután vigyázzak rá.

Hajnali három múlt, mikor leparkoltam a bérház előtt az autóval. Halkan nyitottam ki a lakás ajtaját, és megkönnyebbült sóhaj szállt fel az ajkamról, amikor megláttam a kis szoba ajtaja alatt kiszűrődő halvány fénycsíkot. Amie még mindig felkapcsolt lámpa mellett alszik, éppen úgy, mint régen. Az utazótáskák csöndesen puffantak az előszoba padlójára, és néma szemrehányásukkal maradtak magukra. Lassan a szoba kilincsére tettem kezemet és óvatosan lenyomtam, vigyázva, hogy ne csapjak zajt.

A szívem hangosan dörömbölt, amikor megpillantottam az éjjeli lámpa fényénél alvó lányt. Sokkal szebb volt, mint ahogy emlékeztem rá. Csak álltam ott, és bámultam tűzszínű haját, ahogy szétterült a párnán, résnyire nyílt ajkait, mintha csak egy gyönyörű festmény lenne egy kiállítóteremben, amihez tilos hozzáérni. Az örökkévalóságig elnézném így, ha tehetném, de miféle aberrált kukkoló lennék, ha itt tölteném a fél éjszakát?

Érte mindentRead this story for FREE!