Welcome home, baby! [Szalai Ádám] ✔

08. Masszőrlány

- Berlinbe? És mi köze van ennek Dzsudzsihoz? - kérdeztem értetlenül, de amint feltettem a kérdést, leesett. - Ó! Óóó...

- Ó?

Még a gondolatra is elpirultam. Az egyik barátnőm és Szalai legjobb haverja...

- Basszus annyira örülök nekik! - ujjongtam, s hozzábújtam barátomhoz, aki a hajammal babrált.

- De shhh, nehogy elmond Katának, hogy tudod! Megölne, ha nem ő mesélhetné el.

- Ne is mondj semmi mást! - távolodtam el tőle, Ádám mégis visszahúzott magához. - Alig várom, hogy találkozzak vele! Ez tudod, mit jelent?

- Na, mit? - kuncogott rajtam már azelőtt, hogy elmagyaráztam volna. Látszott rajta, mennyire élvezi az izgatottságomat.

- Duplarandik! Duplarandira mehetünk Balázsékkal! - vigyorogtam a fiúra, ő viszont totál ledermedt.

- Nem, nem! Nincs az az isten! Mi nem valamiféle díszbuzik vagyunk! Nem, nem megyünk duplarandira! - háborodott fel teljesen, amit sehogy sem értettem.

- Miért nem szeretnél randira menni velük?

- Hogy nézne ki az? Focisták vagyunk az isten szerelmére! Neeeeeem...

- Jól van, szívem, hagyjuk - egyeztem bele, majd egy nyugtató csókot nyomtam ajkaira.

- Látod? - hümmögött, majd egy újabb csók után folytatta. - Ilyeneket nem csinálhatok veled előttük. Ahogy ilyet sem - mondta, majd elhúzódva tőlem újra magához vont, ekkor már lovaglóülésben helyezkedtem el a csípőjén. A nyakamat kezdte el behinteni nedves, forró csókjaival, én pedig egyedül arra tudtam gondolni, hogy milyen hihetetlenül boldog és szerencsés vagyok.

Másnap délelőtt hosszúra nyúlt búcsút vettem Szalaitól, aztán elindultam Kata lakására. Drága barátnőm ügyesen nem Balázs házához hívott, hogy még véletlenül se sejtsek semmit. Még csak egyszer voltam nála, ezért megcsörgettem a mobilját, nem tudtam melyik gomb az övé.

Megmásztam a két emeletet, ahol barátnőm mosolygós, vidám arca fogadott. Egy nagy ölelés után beinvitált a lakásba. Ismételten nem győztem csodálkozni kuckója nőies vonásain, a bordó falakon, illatgyertyákon és a gyönyörű, színes virágokon.

- Olyan jó illat van itt - szippantottam a levegőbe, majd rögtön a lányra pillantva a reakcióját figyeltem. Otthonát átjárta az a tipikus Dzsudzsák Balázs illat, ami összetéveszthetetlen.

- Aha. Múltkor is ilyen volt.

- Nem, nem. Nem - nevetettem fel, aztán ráeszmélten, hogy ideje lenne visszafognom magamat.

- Kérsz valamit inni? A múltkor egy vendégem isteni bort hozott. Megkóstoljuk? - Hát persze, nyilván Balázs. Állítólag az apjának borászata van.

- Persze, na és hogy vagy mostanság?

Igyekeztem oldalni a feszültséget. Éreztem rajta, hogy elképesztően ideges, pedig nincs miért. Felnőtt nő, ráadásul pontosan tudhatná, hogy a kapcsolatuknak én örülnék a legjobban. Egy nagyot kortyolt a borból.

- Minden rendben. Jövő héten továbbképzésre megyek Berlin egészségközpontjába, hogy ezentúl a srácok rehabilitációjában is segíthessek - mosolygott teljesen feldobottan, nem lehetett letörölni a vigyort az arcáról.

- Berlin? Hm... érdekes. A napokban valahogy mindenki - direkt hangsúlyoztam a "mindenki"-t - a fővárosban köt ki. Te... és Dzsudzsi...

- Hát igen, én is meglepődtem, amikor kiderült, hogy Berlinbe költözik. Dárdai úgy tűnik, igyekszik a válogatottat a németekhez csábítani. Azt hiszem, magához szeretné láncolni a fiait. Nagyi, állítólag Némó és most Balázs... - mondta lelkesen, a körmeivel babrálva. Amik mellesleg pink színűre voltak festve.