Lily nehezen enged közel magához másokat, nem szeret beszélni a problémáiról, ezért egyedül kell megbirkóznia a ténnyel és a szégyennel, hogy az anyja alkoholista. Kerüli az embereket, mert fél, hogy anyja miatt őt is megbélyegzik. A barátja elől...
- Gondolom azt, amit minden évben - vontam vállat és tüntetőleg hátat fordítottam a küldeménynek.
Öltözködni kezdtem. Jobb, ha nem mutattam érdeklődést apa ajándéka felé, még ha anyámat piszkálta is a kíváncsiság. Sosem lehetett tudni, mi van a csomagban, bár túlzott reményeket nem fűztem hozzá. Ha mégis az öröm apró jelét mutatnám, az okot adhatott volna anyámnak egy újabb veszekedésre, arra pedig éppen ezen a napon nem volt szükségem. Arról sem tettem említést neki, hogy egy nagyobb összeg már előzőleg érkezett a számlámra apától, minden megjegyzés nélkül. Valahogy úgy éreztem, most jobb, ha erről hallgatok.
Anya kiment a konyhába. Az edénycsörömpölésből ítélve hozzálátott a főzéshez. Kisvártatva csönd lett, majd ismét megjelent a szobában. Egy összehajtogatott papírpénzt nyújtott felém.
- Vegyél magadnak valamit.
- Köszi - néztem rá csodálkozva. Ezt most mire véljem? Vonakodva vettem el; attól féltem, hogy csak hirtelen felindultságból adja, később pedig számonkéri rajtam, mert hónap végére megint elfogyott a pénze.
- Most miért nézel így, mint egy kisbárány? Születésnapod van, nem?
Később még a moziban ülve is anyám nevetése visszhangzott a fülemben.
SKY
Most mindennél nyomasztóbb volt számomra a csend és a sötétség. Ellenségem volt az éjszaka, aki a késői órákon üvöltve szembesített gyötrelmes magányommal. Egyedül a világban, emberkerülőként, rettegve attól, hogy szeressek és szeretve legyek.
A szállodai szoba szomszédos ágya felől érkező mocorgás sem enyhített a magányérzeten. Judd jó barát volt, de a családot ő sem helyettesíthette.
Volt családom, valamikor nagyon régen, az álomszerű ködrétegen átsejlő foszlányok még emlékeztettek rá. Az anyám, a férje, Joseph, Jackowskiék és Lily, mind a múlt árnyai. Az összes közül leginkább Lily árnyéka telepedett rám súlyos teherként, ami fojtogatott, amitől lassan már élni sem tudtam.
Még soha senkinek nem beszéltem róla, még senki sem hallgatott meg. Judd megértené, de segíteni ő sem tudna. Ha legalább kibeszélném magamból, az könnyítene a lelkemen, megoszthatnám valakivel. Judd nem fog hülyének nézni.
- Hatéves volt Lily, amikor először találkoztunk - kezdtem bele a történetbe, mire megszűnt a mocorgás a másik ágyon. Ebből tudtam, hogy hallgatóságom figyel rám. - Joseph Jackowski azon a nyáron vette el anyámat. Én tizenkettő voltam. Elvittek Joseph szüleinek a házassági évfordulójára. Ott volt az összes Jackowski egytől-egyig. Hatalmas kerti party volt, és volt egy-két velem egykorú rokon gyerek, akikkel nem szívesen voltam együtt, nem fogadtak be a családba. Utáltam az egész napot, és legszívesebben hazamentem volna, de anyámnak megígértem, hogy ott leszek, kellett neki a támogatásom. Őt is nehezen fogadta el a család.
Judd nem szólt semmit, csak felkelt az ágyából és a szállodai szoba hűtőjéhez botorkált, telefonjával világítva meg az utat. Kinyitotta a hűtőt, keskeny fénysáv kúszott a takarómra, láttam barátom komor, feszült arcát, ahogyan két doboz sört vesz el a polcról, majd újra sötét lett. Megvártam, amíg leült az ágya szélére és elvettem a felém nyújtott sört.
- Észrevettem, hogy a terasz sarkában egy asztalnál fehér ruhás kislány ült és rajzolt. Egyedül volt és senki sem figyelt rá, a Jackowskik egymást szórakoztatták - halk szisszenés jelezte, hogy Judd felbontotta a sörét, követtem a példáját. - Az apját, Steve-et, Joseph öccsét, őt és Stellát, a feleségét is azon a partyn láttam először. Szóval leültem Lily mellé és néztem, hogy mit csinál. "Történetet írok", közölte velem, mire én komolyan bólintottam a rajzokra nézve, és kértem, hogy meséljen a történetéről. Azt hiszem, elég jól szórakoztam, a kislány egyfolytában csak beszélt, sokkal elviselhetőbb lett az egész party.
- Tudom, rémesek ezek a családi pofavizitek. Évek óta kihagyok, amit csak lehet.
Tudtam az okát, de hallgattam, csak egyszer beszélt róla és többet nem is volt hajlandó. Hallottam, hogy nagy kortyokban iszik a dobozból. Megvártam, hogy befejezze, csak azután folytattam tovább a megkezdett történetemet.
-Nagyon vagány kislány volt, ha most ismernéd, el sem hinnéd róla. Könnyen ismerkedett és engem is hamar a bizalmába fogadott. "Azt hiszem, te tényleg érted a történeteimet" - mondta nagy komolyan. "Te vagy az első, aki nem nevet ki, azt hiszem, neked még a világomról is mesélnék. Bár ez egészen nagy titok, és megfogadtam, hogy csak a férjemnek mondom el. Anyának és apának is rengeteg titka van, amit csak egymásnak mondanak el. Szóval, ha tudni akarod, el kell vegyél feleségül!" Jót mosolyogtam rajta, és azt mondtam neki, attól tartok, hogy mire felnő, elfelejti az egészet, és más lesz a férje, így meg fogja bánni, hogy mesélt nekem a világáról. "Akkor írásba adom!" Édes volt határozottságában, és tényleg leírta egy darab papírra: Ha nagy leszek, Skyler A. Peterson felesége leszek. Aláírás: Lily Jackowski. Tőle elviselhetőbbek lettek az Jackowski-bulik, amikor találkoztunk, mindig mesélt, beavatott titkaiba, és... egyszerűen egy családdá váltunk.
- Én miért nem kaptam soha ilyen házassági ajánlatot? - morgott Judd, mikor elhallgattam. - Mindig másnak jutnak a romantikus dolgok! Ez annyira igazságtalan! - felém fordult. - Na és az a világ?
- Egy fantáziavilág, tele elfekkel, meg harcosokkal, imádta a WoW-ot, és azt a világot. Valahogy abból alkotta meg.
- Hat évesen már játszott?
- Nem, csak nézte az idősebbeket, ahogy játszanak. Amikor észrevették, hogy ott van, mindig kiküldték, ő pedig a fejében összerakott egy világot azokból a dolgokból, amiket látott. Mikor nagyobb lett, persze, ő is játszani kezdett.
- Á, értem, kocka a csaj. Na és Szövetség vagy Horda?
- Természetesen Szövetség, egyébként egy night elf mágus volt a kedvenc karaktere és arra építette a világát - mosolyogtam a sötétben, mert eszembe jutottak a közös kalandozásaink Azerothban. - Egyszer még a Comic Conra is elmentünk. Anyám segített a jelmezekkel, Lily pedig odáig volt, hogy más bőrébe bújhatott.
- És te ki vagy a mágus mellett?
- Minden mágus mellé kell egy harcos, nem? Szóval afféle védelmező voltam abban a képzelt világában.
- Múlt időben? - kérdezte Judd ásítva.
- Most már másik harcos áll mellette.
- Hm. Vannak harcosok, akik elbuknak, és vannak, akik a megüresedett helyre visszatérnek, barátom. Na, jó éjt!
- Ez nem az én mesém - sóhajtottam. Judd csak vigasztalni akart, igazából ő sem hisz a mesékben.
Átfordultam a másik oldalamra, hogy álomtalan alvásba meneküljek.
Boldog születésnapot, Lily!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
