Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

10.

Egy belvárosi, mindhárom fiú számára ismeretlen kávézóban ültek. A hely igazán csendesnek, és nyugodtnak tűnt, csupán a szél tompa zaja volt az, amelyre az ember önkéntelenül is felfigyelt, és borzadt el a rettenetes időjárás láttán. A kis kávézó falai világos barnára voltak festve, a kis négy személyes asztalok, a szín sötétebb árnyalatába burkolóztak. Csak néhány vendég üldögélt rajtuk kívül a bárpultnál, ami mögött egy sötét hajú fiatal szorgoskodott. A fiú sötét, oldalt felnyírt, elől gondosan felállított hajjal rendelkezett. Munkaruhája alól néhány tetoválás mintája kikandikált, valamint orrában egy aprócska karika díszelgett. Arcát borosta díszítette, ami még rosszfiúsabb külsőt eredményezett neki. Bőre tónusa sötét, Harry pedig meggyőződött arról, hogy a mogorva fiatal nem idevalósi.
A göndör hajú hiába akart nyugalmat, hiába akarta lenyugtatni mindig borzas kedélyeit, éppen az ellenkezője történt vele. Míg barátai türelmesen várva mondanivalóját üldögéltek, és fordították minden figyelmüket Harry irányába, addig ő igyekezett lecsillapítani magát. Nem lett volna a legjobb dolog, ha a kávézó közepén üvölti el magát jelezve a külvilág felé, hogy hatalmas baja van. Már pedig hatalmas problémája miatt, félő volt, hogy Harry Styles két másodpercen belül robban. Márpedig folyamatosan remegő kezei, és idegesen dobogó lába az asztal alatt erről árulkodott.
-Hazz, légyszíves nyugodj le!-kérte Liam, mélyen Harry szemeibe nézve.
Harry idegesen túrt bele hajába, és szinte vérben forgó szemekkel nézett az asztal túloldalán ülő barátjára.
-Mégis hogyan nyugodjak meg? Hm? Elcseszték a hétvégém! Bassza meg! Ti tudjátok legjobban, hogy mióta készülök haza menni, erre az a faszfej mindent elront!-emelte fel a hangját.
Harry édesanyjával folytatott beszélgetés során megtudta, Anne nem azért hívta, hogy elmondja mennyire várja haza egyetlen fiát..
-Sajnálom Harry, de nem tudsz haza jönni! Közbejött valami apád cégénél, és segítenem kell neki. Biztosan elleszek havazva, rengeteg a munka. Ne haragudj édesem, tudom, hogy mennyire vártad, de majd legközelebb ígérem mindent bepótolunk!-mondta az asszony. A göndör hajú fiú most utazott volna haza az évben először, már hetek óta készült, de apja miatt, most ez is meghiúsult. Desmond Styles élete a saját cége volt, és ha ott probléma akadt, az nem csak az ő, az ott dolgozók baja volt, ha nem mindenkié.
-Bassza meg!-kiáltott fel fájdalmasan, és azonnal felpattant a székéről, ahol eddig helyet foglalt.
Fekete nadrágján a forró kávé, egyre nagyobb foltban terebélyesedett leégetve Harry combjait és ágyékát. Hihetetlenkedve nézett fel, és pillantott meg maga előtt térdelni, egy nálánál egy fejjel alacsonyabb, kócos hajú, vékony srácot, aki remegő kezekkel szedegette fel a földről, a tálcájáról leejtett poharak maradékát. Liam azonnal leguggolt a sráchoz, hogy segítsen neki.
-Mondd, te normális vagy!? Teljesen leégetted a farkam!-kiabálta Harry, miközben egy papírtörlővel probálta felitatni a folyadékot a nadrágjáról sikertelenül. A kávé teljesen eláztatta a farmer anyagát, és még továbbra is gőzölgött, meggyőzve az embereket, hogy frissen készítették el.
-Megáll az eszem idiótákkal vagyok körülvéve!-puffogott Harry, majd ráüvöltött Niall-re, hogy hagyja abba a nevetést, mire a szőke hajú renyerébe rejtve arcát kuncogott immár halkabban.
-A-a-annyira s-sajnálom!-szólalt meg a fiú vékony, síráshoz közel álló hangon.
A következő pillanatban Harry haragja azonnal elillant, ahogy megpillantotta a fiú szemeit. A kék szempár, akár a gyémántok úgy csillogtak a könnyektől. Az íriszek, melyek az ijedtségtől tágra nyíltak, szinte megbabonázták Harry-t, aki el is felejtette, hogy tulajdonképpen az előtte térdelő fiú előbb égette le férfiasságát egy csésze forró kávéval. A fiúnak kócos barna haja volt, ami oldalról a szemébe lógott. Vékony rózsaszín ajkai remegtek a félelemtől, melyet Harry indulata váltott ki belőle. Borostája nyomát tisztán lehetett látni, biztosan frissen borotválkozott. Arcán könnyek hada szánkázott végig, melyek szürke pólójára folytak, foltokban feketére színezve az anyagot. Harry szíve hevesebben kezdett el verni, amikor a fiú, megvágta magát az egyik üvegdarabbal, és nyűszített fel fájdalmában.
-Hé, jól vagy?-Liam óvatosan érintette meg a fiú vállát, aki szipogva bólogatott, és tovább szedegette a cserepeket. Ujjából a vér szaporán csorgott, pirosra színezve a fiú egész tenyerét.
A göndör hajú szíve fájdalmasabban szorult össze, mint valaha az életben. A törékeny teremtés sírását cseppet sem leplezve, figyelmen kívül hagyva megsebzett ujját, szedegette rendületlenül a cserepeket, ameddig Liam meg nem fogta a csuklóját.
-Ne. Kérlek, hagyd abba, és menj. Nem történt semmi baj! Megesik mindenkivel!-mosolygott rá a fiúra kedvesen.-Kösd be az ujjad rendben? Ne sírj, nincs semmi baj!
Mielőtt még a fiú fel állt volna, Harry cselekedett. Nem szerette volna látni, a fiú könnyes arcát újra.
-Én nem mondanám, hogy minden rendben...na mindegy. Lépek mosdóba!-intett egyet, majd szapora léptekkel indult el a mosdó irányába. Mielőtt még belépett volna a helyiségbe, látta, hogy a kócos hajú fiút, átöleli a pult mellett ácsorgó, tetovált barna srác.
A tágas illemhelységben, azonnal a mosdókagylóhoz sétált. Megeresztette a csapot, majd kezeit alátéve hagyta, hogy a hideg folyadék végig follyon az alkarján. Már nem érdekelte, hogy a nadrágja, valamint alsónadrágja átázott a kávétól. Az sem zavarta, hogy a combja teljesen lezsibbadt, és biztosan a vörös legsötétebb árnyalatában pompázna, ha Harry levetné a ruhadarabot. Csupán pincérfiúra tudott gondolni, és az ő törékeny valójára. Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű kék szeme? Ilyen tökéletes vonásokkal rendelkező arca? Biztosan valami angyal. Egy törékeny, aprócska angyal. Ügyetlensége ellenére Harry nem tudott rá haragudni, és megbánta csúnya szavait, melyet a fiúnak célzott. A szívében bűntudat ismerős érzése terjedt el, fájdalmasan összeszorítva mellkasát.
Arcába vizet fröcskölt, hogy valamelyest csillapítsa pulzusát, amely biztosan az egekbe lehetett.
A tükörbe nézve, egy igazán megviselt alak szemezett vele. A tükörben lévő Harry arca szinte szürke volt, szemei alatt hatalmas karikák helyezkedtek el, ajkai kiszáradtak, viszont zöld szemei fáradtak csillogtak. Vett egy hatalmas levegőt, majd kávés nadrágjába törölve vizes kezét lépkedett a kijárat felé. Kilépve az ajtón azonnal meglátta barátait, akik egy-egy pohár gőzölgő forrócsoki előtt ücsörögtek. Összeráncolt szemöldökkel nézte, hogy bizony az ő helyén, egy csésze kávé foglal helyet az asztalon.
-Ez meg mi?-kérdezte, miközben helyet foglalt. Szemei egy pillanatra idegesen a pult irányába villantak, ahol most nem volt senki, majd a padlóra, amit frissen mostak fel.
-Zayn hozta, a ház ajándéka.-motyogta Liam, arcán halvány pirral.
-Ki?-értetlenkedett Harry.
-A pultos.-segítette ki Niall oldalra biccentve, mire Harry odafordult. A srác, aki eddig nem volt ott, most poharakat törölgetett unott arccal. Szóval Zayn.
-Aha. Oké.-mondta Harry, és bár nagyon szerette volna, mégsem kérdezett rá az angyal kinézetű srác hogy létére.
Inkább felemelte a csészét, és beleivott a forró italba. Elégedetten hümmögött, amikor megérezte szájában a koffein semmivel össze nem téveszthető ízét. Elég finom kávé volt.
-Veletek meg mi van?-kérdezte értetlenül.
Liam és Niall mereven bámulták őt, és nem szóltak egy szót sem.
-Hogy tudsz itt ülni? Így??-mutatott rá Liam.
-Mi van? Mi az, hogy így?-háborodott fel.-Kávésan?
-Nem te barom! A srác!
-Mi van vele?-értetlenkedett tovább, és szíve újra hevesen kezdett verni, ahogy a fiú könnyes arcára gondolt.
-Hogy beszélhettél így vele? Nem láttad mennyire kiborult? Te meg még úgy beszélsz vele, mint valami kutyával.
-Leégetett! Kávéval! Te hogy reagálnál rá Liam?-húzta fel szemöldökét.
Liam csalódottan nézett barátjára, és fejét csóválva emelte fel poharát, hogy beleigyon.
-Akkor is. Megijedt. Nem beszélhetsz így senkivel Hazz..
-Mit csináljak? Ha? Oké, csúnya volt, amit mondtam belátom. Mondd meg mit csináljak, és megteszem!
Liam, és Niall nyitotta a száját, de a válasz nem tőlük érkezett.
-Mondjuk kérj tőle bocsánatot.
A három fiú, szinte egyszerre kapta fejét az asztal mellet ácsorgó alakra. A Zayn névre hallgató, tetovált, barna bőrű alak, felhúzott szemöldökkel kezét az asztalon támasztva nézett Harry-re.
-Tessék?
Zayn újra megszólalt, hangja érzelemmentesen hangzott.
-Hátul van, és a haverodnak igaza van. Louis tényleg kiborult.-biccentett Liam felé, aki azonnal lesütötte szemeit, és pohárját kezdte el bámulni, mintha a tejszínhab annyira érdekes dolog lenne.
Louis. Szóval így hívják a törékeny angyalt? Illik rá.
-Hol van?-sóhajtott fel Harry, és lassan feltápászkodott. Zayn egyet hátrább lépett, és egy ajtóra mutatott a bárpult mögött.
-Okosan.-szólt Harry után, aki csak grimaszolva biccentett.
A bárpultot megkerülve sétált az ajtóhoz, amit Zayn mutatott neki. Barátait már nem látta, ugyanis mosogató helység egészen távol volt a pulttól. Izzadó tenyérrel nyomta le a kilincset, mire az ajtó kinyílt. Vett egy mély levegőt, majd kilépett a szeles időbe, egyenesen az utcára. Az első amit meglátott a két hatalmas fekete szemetes volt, amelyek csordultik voltak szeméttel, és rettenetes bűzt árasztottak magukból. Körül nézett, majd becsukva maga után az ajtót indult el, amikor meglátott a fal mellett, neki háttal állni egy farmerkabátot viselő, törékeny alakot. Szemeit lehunyta egy pillanatra, vett egy mély levegőt, és csak azután közelítette meg az angyalt. A fiú, kócos hajjal borított fejét a falnak támasztotta, és lefele nézett. Harry szíve fájdalmasan szorult össze, amikor meghallotta a fiú szipogását. Az angyalszerű fiú vállai rázkódtak a sírástól, és buta módon Harry attól tartott, hogy a szél, -amely abban a pillanatban támadt fel,- elviszi őt, mielőtt bocsánatot kérhetne tőle. Ezért cselekedett néhány lépésnyire tőle megállt, és megszólalt.
-Khm..én..-dadogta, mire a törékeny fiú megpördült a tengelye körül és ijedten Harry-re nézett. A göndör hajú, tökéletesn szemügyre tudta venni a fiút. Testalkata nem volt vékony, mégsem nevezhető erősnek. Haját a szél különböző irányokba fújta, ettől pedig úgy nézett ki, mint valami sündisznó. Szürke pólójára, egy farmerkabátot húzott, és ha Harry jól látta, akkor egy tetoválás széleit pillantotta meg a kulccsontja alatt, a pólója alól kivillani. Fekete, Harry-ével megegyező farmert viselt, fekete-fehér kockás cipővel, melynek eleje koszosnak látszott. A Louis-nak nevezett angyal arca teljesen vörös volt a sok sírástól, és szemeiben újabb könnyek sorakoztak. Rózsaszín ajkait erősen préselte egymásnak, és miközben bekötözött kezét szorongatta magához, ijedten nézett Harry-re.
A göndör hajú fiú, csodálatosnak látta az előtte állót. Furán érezte magát, és nem értette, hogy hogyan tudott erre a teremtésre haragudni. És hogy volt szíve megsíratni?
Harry nagy levegőt vett, és csak azután szólalt meg.
-Ne haragudj rám. Nem akartam rád kiabálni, tényleg csúnya dolog volt tőlem. Tudom, hogy nem szándékos volt, és nem direkt csináltad. Kérlek, bocsáss meg!
A kék szemű fiú csodálkozva meredt Harry-re, majd a zöld szemű meglepetésére, újra elsírta magát.
-A-annyira ü-ügyetlen, és ostoba v-vagyok..én..én nem akartam..tényleg..-sírta, és sebesült kezével igyekezett letörölni könnyeit. Harry fájó mellkassal szelte át a közöttük lévő maradék távolságot sietett az összetört angyalhoz. Karjaival szorosan magához ölelte a síró alakot, így próbálva megnyugtatni őt. Jobb kezével óvatosan simogatni kezdte Louis hátát, aki nem zavartatva magát sírt Harry ölelésében. A göndör hajú szemeit behunyva, hagyta, hogy az angyal illata orrába kúszva teljesen eltompítsa érzékeit. Másra nem tudott gondolni, hogy soha nem akarja elengedni ezt a kis alakot.
Mégis óvatosan eltolta magától a fiút, aki fejét lehajtva tovább szipogott.
-Hé,-Harry gyengéden megragadta az angyal vállát, így kényszerítve, hogy ránézzen. Az angyal lassan felemelte sírástől vörös, tökéletes arcát, és nézett az előtte állóra. Harry ajkain halvány mosollyal, nézett Louis kék szemeibe, melyek teljesen elbűvölték.
-Nem történt semmi baj, oké? Van másik nadrágom, és remélem a farkam ezek után is felfog állni, de ha nem, az nem a te hibád lesz!-legyintett.
A következő pillanatban az angyal, ha lehetett fülig vörösödött, majd halkan elnevette magát. Harry ajkaira automatikusan mosoly kúszott, ahogy meghallotta ezt a gyönyörű hangot.
-Sajnálom az ujjad.-mondta.
Az angyal megvonta a vállát, és lenézett bekötözött jobbjára.
-Nem érdekes.-hangja egyszerre volt vékony, mégis mély. Harry kedvence lett. Különleges, pont, mint amilyen az angyal volt.-Sajnálom a nadrágod.
Harry elnevette magát.
-Nem érdekel. Miattam vágtad el az ujjad, és az sokkal nagyobb dolog, mint egy hülye nadrág.-horkant fel.
Louis arcára halvány mosoly költözött, majd halkan, csillogó szemekkel megszólalt.
-Louis Tomlinson vagyok.-motyogta.
Harry vigyorogva dőlt a falnak, szemeit egy pillanatra sem vette el az előtte álló fiúról.
-Tudom ki vagy angyalka. Én pedig Harry Styles.
És ezzel kezdődött minden.

Rendhagyó rész. Csak annyit, hogy lehet, holnap is hozok egy részt. Ha tetszett, vote, komi, minden amit lehet! ❤❤
E*