A vég előtt, a vég után

Hetedik fejezet

Simon, Maia és Luke az Intézet előtt álltak, karba tett kézzel, és komor ábrázattal néztek az érkező, időnként meg-megbotló, fáradt csapatra. Clary, ahogy rájuk nézett, azonnal megriadt. Lehet azért is, mert Maia szeme a vérfarkasokra oly jellemző zöldben ragyogott, Simon tépőfogai pedig fehér csonttűként villogott az utcai lámpák gyér fényében.

A mellette gyalogoló Jace, Alec és Magnus (kissé lemaradva, és suttogva beszélnek, mintha vitatkoznának valamin), illetve Izzy is megbotránkozva megálltak, majd Izzy, akiben csak úgy zubogott még az adrenalin, egy kissé túl heves mozdulattal rántotta elő a szeráfpengéjét.

- Az Angyalra, mi történt? – kérdezte, ahogy árnyvadászba kapcsolva közelebb lopakodott a szoborként álldogáló hármashoz.

Aztán Simon elnevetette magát. Úgy tört elő belőle a nevetés, mint a vulkánból a láva; hirtelen és rettentően zajosan. Clary és Izzy megrökönyödve bámulta a már fejhangon vihogó Simont, miközben Jace és Alec felhúzták a szemöldöküket amolyan mindig-is-tudtam-hogy-Simon-hülye stílusban. Ekkor már Maia és Luke arca is görcsösen rángott (bár igyekeztek tartani magukat, Razielre meg mindenfélére esküdöztek később!), majd félig sírva, félig nevetve Claryékre vetették magukat.

- Egyszerűen nem bírtam visszafogni – magyarázkodott Simon, miközben Clary csontjait ropogtatta éppen – ez is Luke ötlete volt. Hogy beijesszünk titeket, tudod.

- Honnan tudtátok, hogy jövünk? – a lány eltolta magától Simont, hogy a szemébe nézhessen. Szeme sarkából látta, hogy Jace éppen kikerüli Luke medveölelését, Maia Magnus vállára borul (Alec pedig a háttérben morog magában az ötévesként reagáló lükantrópokról, meg az idióta tréfáikról), Izzy pedig hátulról pofozgatja a tréfa értelmi szerzőjét, az immár bociszemekkel Jace után bámuló Luke-ot.

Simon álszerényen elmosolyodott, mire fogai ismét kicsusszantak helyükről, a lányra hozva a frászt – Áh, tudod, az Alvilág nagyon kemény pletykahálózatot üzemeltet. Nem nehéz eltéveszteni az olyasfajta híreszteléseket, hogy „Valentine bácsi le akarta kaszabolni bájos kislányát, mert az nem vett neki apák napjára csak egy lyukas zoknit, mire a bájos vörös kislánya lekaszálta a Valentine bácsit nőnapi bosszúból. " Ezt azért meghallod, nem?

Clary lemondóan forgatta a szemét, de azért elmosolyodott. Simont nem viseli meg tartósan semmi.

- Most komolyan, Simon. És húzd vissza a fogaidat. Moderáld magad, ember!

Simon mély levegőt vett, miközben a vámpírfogak hangtalanul visszasiklottak a helyükre.

- Vagy, hogy „Valentine túlzottan beleélte magát a Dungeons&Dragons-be, és..."

- Simon!

A fiú védekezően felemelte a kezét, ahogy Clary apró öklével püfölni kezdte a vállát.

- Most mi van?

Clary szemében játékos fény csillant, ahogy kezével meglegyintette Simon tarkóját, egy kiadós tockost ígérő mozdulattal - Na, jó, Maryse mondta. Most jött egy fél perce. Mi meg fejvesztve rohantunk. Meg talán egy kis catarinai segítséget is kaptunk. Kék kezek meg minden.

- Most pedig elmegyünk bulizni! – szakított félbe mindenféle (számára felesleges) csevegést Luke izgatott és igencsak erőteljes hangja. Öklével a levegőbe ütött, mintha egy láthatatlan bokszzsákba csapott volna, és olyan tekintettel meredt a többiekre, hogy kétség nem fért hozzá – itt bizony buli lesz, ha akarják, ha nem. Alec rosszallóan csóválta a fejét, mire Magnus hátba veregette.

- Alexander, ha ennyire hihetetlenül antiparti vagy, akkor jobb lesz, ha elválnak útjaink.

Alec felháborodottan meredt a boszorkánymesterre, tekintetében olyan tűz lobogott, amitől még Magnus is hátrált egy lépést. Igen, egy egyszerű, mit sem sejtő mondén valószínűleg Kínáig futott volna ettől a pillantástól.

- Most komolyan ez a feltétele a kapcsolatunknak? Ez?

Magnus bánatosan rázta meg a fejét, hogy leplezze ördögi mosolyát.

- Hát igen, drága csőlátású, csillámporhiányos és partigyilkos Árnyvadászom. Kegyetlen az élet, és a kapcsolatok igen nagy energiabefektetést igényelnek. – Magnus a szívére tette a kezét, és drámaian az égre emelte tekintetét - Én hősiesen elfogadom, hogy a legutóbb sikítva ráztál föl álmomból egy kaszáspók miatt...

- Na de Mags, ez államtitok – tiltakozott tágra nyílt szemmel Alec, de sajnos már késő volt, ugyanis mindenki azon nyomban röhögőgörcsöt kapott. Nem beszélve Maiáról, aki hisztérikus fejhangon visított, és a hecc kedvéért leszedett egy pókot az egyik ház faláról és a hosszú lábánál fogva rázni kezdte a falfehér Alec felé (Luke elöl tankként törte az utat a Jáde Farkasig, a többiek – más választás nem lévén – hűségesen követték).

- Vidd innen azt a dögöt, vérfarkas, vagy életed hátralévő részében egy idrisi cellában rázogathatod azt a förtelmes, visszataszító... - Alec küszködött, hogy újabb becsmérlő szavakat keressen, de Magnus egy kézlegyintéssel megoldotta a problémát. Maia elkeseredett pillantásának kíséretében a pók egy kék villanással eltűnt, hálás szusszanást váltva ki az Árnyvadászból.

Ekkor Izzy hangosan felsikoltott – senki sem ijedt meg. Tudták, mi következik, és csodálkoztak, hogy ilyen sokat késett a lány ezzel.

- Át se öltözhettem! És nézzetek a sminkemre!! Úgy nézek ki, mint egy múmia!!

- Egy igen csinos múmia – tette hozzá nevetve Clary.

- Egy bőrszerkós, lefolyt sminkű múmia – toldotta meg Jace, hátranyalva aranyló haját (ami minden körülmények között tartott).

- Lefolyt a sminkem?!

- Mindenki átöltözhet, meg sminkelhet, drága gyönyörű Isabelle, amint odaértünk. Sőt, ki is sminkelhetlek, ha akarod – szólt közbe csillogó macskaszemekkel Magnus, lelkesen mutogatva feketére lakkozott körmével a lányra. – Már el is képzeltem neked, hogyan fesselek ki. I-m-á-d-n-i fogod.

Izzy boldogan felsikkantott, mire Jace felhördült a visszafojtott nevetéstől.

- Milyen messze van az a nyomorult Jáde Farkas? – Simon szenvedést imitálva a gyomrához kapta a kezét – Ez a szappanopera egy cseppet sok lesz estére. Elveszi az étvágyam a 0-negatívoktól. Ha odaérünk, az egész készletet feliszom, esküszöm.

Írjatok, ha tetszett!!

És ha még nem tettétek és kedvet éreznétek hozzá, vessetek egy pillantást az új fanficemre (szintén Malec :D ), az Interjú? Na ne... címűre :) Remélem tetszeni fog nektek.

Üdv, Raziel-palánták!